Örök hála, amit szívem mélyén tárolok, egy olyan érzés, ami sosem halványul el. Minden egyes pillanatért, amit kaptam, minden kedves gesztusért, ami melegséget hozott az életembe, hálás vagyok. Az élet apró csodáiért, amik nap mint nap körülvesznek, és az
Az elmúlt hetekben két magyarországi létesítmény kapcsán merült fel, hogy örökké tartó, soha el nem múló hálával tartozunk a szeretett kormányunknak (vagy inkább pártunknak? esetleg vezérünknek?). A nagykanizsai Kanizsa Arénát Bohár Dániel, a kormánypárti narratíva szószólója, míg az MVM Dome-ot a Fradi politikai irányítója, Kubatov Gábor méltatta, mint azokat a helyszíneket, amelyeket a bársonyszéküket fánglira és malteroskanálra cserélő minisztereinknek köszönhetünk. Az előbbi helyszínen a Tisza Párt merte megvalósítani kongresszusát, míg utóbbiban Azahriah már többször is színpadra lépett. Mivel azonban e két vélemény nem harmonizál a kormányzati narratíva által erőltetett „repülőrajt” és „minden jó lesz nemsokára” hozzáállással, így nem meglepő, hogy a két említett közpénzhuszár felháborodottan reagált, és hangos ricsajjal kísérte meg a helyzet kiigazítását.
Az FTC klubvezetője szürke zakóban és pantallóban, zsebre dugott kézzel duzzogott sértődötten a tiniikon sikerein (még ha azt is mondta, hogy őszintén örül nekik) és azon, hogy Azahriah nem állt be a Tóth Gabi-Muri Enikő kultúrpropaganda-vonalba sormintának. Mert bizony vannak még Magyarországon olyan művészek, előadók, akik nem a Fidesz narancssárga szemüvegén keresztül szemlélik a világot, és a piacról is megélnek, nem szükséges állami hátszél-forint milliók formájában a fennmaradásukhoz.
