Kína területén egy lenyűgöző, 700 kilométer hosszú ősi vulkáni ív található, amely a földrajzi tájat és a geológiai történelem egy részét hordozza magában. | National Geographic

A tonium időszakban, körülbelül 800 millió évvel ezelőtt, a Rodinia szuperkontinens szétesésével formálódott meg az a kőzetlemez, amely ma Kína jelentős területét borítja.

A dél-kínai térségben található egykori mikrolemez, a dél-kínai ősmasszívum a Rodinia szuperkontinens feldarabolódásával alakult ki, és vált önálló lemezzé. A lemez nyugati peremét egy már jól ismert vulkáni ív határolta, azonban egy új kutatás feltárta, hogy a lemez belsejében is létezett igen jelentős vulkáni ív. A vulkáni ívek olyan, a kőzetlemezek alábukásával kialakuló vulkáni hegyláncok, amelyek legismertebb (szárazföldi) képviselője ma talán az Andok.

A tonium időszak, amely körülbelül 1000-720 millió évvel ezelőtt zajlott, bolygónk tektonikai aktivitásának csúcspontját jelentette. A korábbi szuperkontinens, Rodinia, intenzív riftesedés következtében szétesett, és ennek folyományaként számos új kőzetlemez jött létre, köztük az ősmasszívum, amely a mai dél-kínai területet is magában foglalja. Ebből az időszakból származnak az első, többsejtes és szabad szemmel is jól látható algaszerű élőlények, valamint sok kutatás szerint ezen a ponton kezdődött az állatok evolúciós fejlődése is.

Kínai tudósok alapos kutatásokat végeztek a dél-kínai ősmasszívum területén, a Szecsuáni-medencében, ahol az ősi kőzetek rejtőznek a nagy mélységek mélyén. A vizsgálatok során korszerű módszereket alkalmaztak, mint például a 3D szeizmikus tomográfiát, mágneses méréseket és geokémiai elemzéseket. Ezen kívül mélyfúrások révén nyert mintákat is elemeztek, amelyek elérték a 3,6-6,5 kilométeres mélységet a földfelszín alatt.

A mágneses mérések egy körülbelül 700 kilométer hosszú, pozitív anomáliát jelző sávot tárták fel a medence középső területén, ami magmás eredetű kőzetek jelenlétére utal. A fúrások során olyan fiatal kőzetek bukkantak elő, amelyek a vulkáni ívekre jellemzőek, és amelyek összetételében a földköpeny bazaltja is jelentős szerepet játszott.

A pozitív mágneses anomáliával párhuzamosan egy hasonló nagyságú, de negatív anomáliát is felfedeztek a területen. Itt a mélyfúrások során gránitok kerültek napvilágra, amelyek idősebbek, és egy korábbi kéreganyagból formálódtak, így lényegében újrahasznosított kőzetnek tekinthetők. A szeizmikus tomográfia révén olyan ferde helyzetű szerkezetek bukkantak fel, amelyeket a kutatók egykori magmacsatornákként azonosítottak. Ezt a megállapítást egy furat kőzetmintája is alátámasztotta.

Az egykori vulkáni ív a kőzetlemez belsejében - annak peremétől 400-900 kilométerre - helyezkedett el. Az efféle ívek úgy tudnak kialakulni, hogy egy alábukó kőzetlemez darabja igen kis szögben nyomul be a másik lemez alá, s ennek hatására a lemezhatártól távolabb is kialakulnak vulkánok.

Alapvetően az ilyen jellegű folyamatok a lemezhatártól 100-200 kilométeres távolságban zajlanak, mivel az alábukó lemez bizonyos mélységben részben megolvad. Azonban ha az alábukás kis szögben történik, akkor a kőzetlemez mélybe csúszása csak nagyobb távolságban éri el ezt a mélységet, így a lemezhatártól távolabbra került az olvadás folyamata.