ZAOL - Ki rejtőzik a maszk mögött? Mohácson búcsút mondtunk a télnek (galéria, videó)

A Busójárás forgatagában néha felfedezhetjük, ki rejtőzik a maszk mögött.

Kép: Benedek Bálint művészi lencséjén keresztül

A délelőtti bátorító napsugarak után sokan azt remélték, hogy a kellemes időjárás tartós marad. Azonban a Duna felől érkező szél még inkább rontotta a hőérzetet, és a hangulat egy kicsit leült. Ekkor érkeztek a busók, akik újra fellelkesítették a tömeget. Ezúttal 2600 maskarás és 73 busócsoport vonult fel a mintegy két kilométer hosszú útvonalon Mohács szívében. A busójárás során a csoportok szalmával díszített járművekkel járták be az utcákat, miközben szórakoztató módon bolondoztak. Vizet locsoltak, lisztet hintáztak és tollakat szórtak szét. Az első sorokban álló hölgyeknek bőséges ölelések jutottak, és néhányan még merész ajándékokat is kaptak a busóktól.

Busójárás: A modern világban is virágzó népi hagyomány A busójárás nem csupán egy népszokás, hanem egy élő hagyomány, amely évszázadok óta része a magyar kultúrának. A modern korban is megőrizte varázsát, és új értelmet nyert, miközben a közösségi összetartozás szimbólumává vált. Ez az ünnep nemcsak a tél búcsúztatását, hanem a tavasz érkezését is ünnepli, és minden évben sok látogatót vonz Mohácsra, ahol a legnagyobb rendezvényeket tartják. A busók jelmezei, a maskarak és a zene egyedülálló atmoszférát teremtenek, amely elvarázsolja a résztvevőket. A modern kor kihívásai ellenére a busójárás képes megújulni és alkalmazkodni, miközben tiszteletben tartja a hagyományokat. Az új generációk számára is vonzóvá válik, hiszen a fesztivál nemcsak a népszokásokról szól, hanem a közösségi élményekről, a barátságról és a szórakozásról is. A busójárás tehát nem csupán egy esemény, hanem egy élő kultúra, amely összeköti a múltat és a jelent, és lehetőséget teremt arra, hogy a fiatalok is részesüljenek a hagyományokban, miközben saját élményeikkel gazdagítják azt.

A mohácsi sokácok messze földön ismert népszokása, a busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. Régen Farsangvasárnap reggelétől Húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság. A farsang utolsó csütörtökjén a gyermekek öltöznek maskarába.

A busók nem érezték a hideg leheletét a télnek.

A busó öltözete régóta megőrzi hagyományos jellegét: a szőrével kifordított, rövid bunda, a szalmával kitömött gatya, valamint a színes, gyapjúból kötött cifra harisnya mind-mind a múlt és a jelen összekapcsolódását tükrözi. Lábukon a jellegzetes bocskor található, amely a népi kultúra fontos részét képezi. A bundát egy öv vagy marhakötél szorítja a derekukra, és erre akasztják a marhakolompot, amely a busók zörejét hirdeti. Kezükben a jellegzetes kereplő vagy a soktollú, fából készült buzogány foglal helyet, melyek a busók fenséges megjelenését és szellemiségét erősítik. De a legfontosabb elem, ami igazán busóvá varázsolja őket, az a fűzfából faragott, állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc, amely a hagyományok mély tiszteletét és az ősi szokások folytatását szimbolizálja.

Kedden végleg búcsút intünk a télnek.

A program szerint Farsangvasárnap a Duna-parton és a környező utcákban iszonyú zajt keltve ünnepelték a farsangot. Szürkületkor visszatértek a főtérre és a meggyújtották az óriási máglyát, melyet körbetáncolták. A mohácsiak azonban kedden is farsangolnak, amikor is az újabb főtéri máglyára helyezett, telet jelképező koporsó elégetésével és körültáncolásával búcsúznak a hideg évszaktól, s köszöntik a tavasz eljövetelét.