Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Képzeljék el, hogy...

...miért van a különböző lefolyókban víz? Különbözőkben igen, csapok alatti szifon és a wc-kagylóban is. Nagyon egyszerű, szagelzáró réteget képez. A víz ugyanis nem vezeti a szagokat, vagyis elzárja. Ezért van az, hogy az emésztőből nem jut a csövön visszafelé a lakásunkba, házunkba, fürdőszobánkba és a vécénkbe sem a szag. Meggátolja az a kis vízréteg, hogy szagolhassuk a saját emésztőnk tartalmát. Praktikus, nem? Okos, nem? Célszerű, nem? Egyszerű, nem?

Képzeljük el, hogy egy különleges emeletes házban élünk, ahol a lakások ügyesen egymás fölé épülnek, és minden egyes szint egyedi varázslatot hordoz. A rendszer, amely eddig zökkenőmentesen működött, hirtelen megakad. Valaki vagy valami, talán egy váratlan esemény, egy "küllő" kerül a gépezetbe, ami mindent felborít. Az eddigi harmónia helyett zűrzavar támad, és a lakók, akik eddig a rendszer részei voltak, most kénytelenek újra felfedezni a közös életüket. Vajon hogyan fogják megoldani a problémát, és vissza tudják-e állítani a régi rendet, vagy új utakat kell keresniük a bonyolult helyzetben?

Mert, ahogyan azt sokan tudják, a víz bizonyos hőmérséklet mellett elkezd párologni, és ezzel a levegőbe kerül. Ez a folyamat úgy zajlik, hogy a víz a csap alatti szifonból és a wc-kagylóból is eltűnik, majd lassan elillan. Igazán furfangos dolog ez a természet részéről.

Akkor már eltűnt a szagelzáró réteg. Furcsának hangzik? Pedig nem az. Valóban létezik!

Ez a történet igazán olyan, mint egy színes újságcikk, amit az ember egy kávéfőzés közben, jókedvűen lapozgat. Az olvasó végigfut rajta, és talán csak annyit mond magában, hogy: "Hát ilyenek is történnek?" A mélyebb jelentőséget általában nem is keressük benne, csupán a mindennapok furcsa, mégis szórakoztató epizódjaként könyveljük el.

Az életben ez nem így van. Nagyon nem.