Szíria: Világias államból globális dzsihádista központtá válás | Demokrata A közel-keleti ország, Szíria, amely egykor a világi államok sorába tartozott, mára a globális dzsihádizmus egyik központjává alakult. A politikai és társadalmi feszültségek, vala

Aszad elsősorban önmagát hibáztathatja a vereségéért, mert túlságosan is Iránra, a Hezbollahra és Oroszországra támaszkodott, és nem gondoskodott arról, hogy megtisztítsa korrupt tisztikarát és modernizálja hadseregét. Semmi ilyet nem tett, és most vesztett. Főleg az ő gyengesége és rezsimjének dilettantizmusa tehető felelőssé azért, hogy Szíria ilyen gyorsan elesett. Nagyjából ugyanaz történt, mint Afganisztánban 2021-ben. Úgy tűnik, a hadseregének parancsnokai egyszerűen elárulták, és nyilván már hónapok óta tárgyaltak a dzsihádistákkal és a törökökkel a bőrük megmentésének reményében. Nem sokáig fog tartani, amíg rájönnek, hogy mekkora baklövést követtek el. Miután a dzsihádisták szilárdan berendezkedtek, fokozatosan likvidálni fogják mindazokat, akik nem csatlakoznak a VII. századba való visszatérés programjához, vagyis minden vallási és etnikai kisebbséget.

Szíria sorsa már régóta eldőlt, és ennek hátterében egy alaposan megtervezett stratégia áll. Az amerikaiak jelentős összegekkel kompenzálták a főtisztviselőket és főtiszteket, hogy azok ne álljanak ellen az ország átadásának. A "békés átmenet" koncepciója nem csupán üres ígéretekkel volt teli, hanem egy korábbi megállapodás eredménye. Valószínű, hogy a libanoni tűzszünet is szorosan összefonódik ezzel a folyamatokkal. A CIA kezében a kulcs a háttéralkuk lebonyolításához, hiszen az amerikai birodalom katonai ereje ugyan csökkent, de pénzügyi hatalma továbbra is megmaradt. Bármilyen áron is került Szíria, az Egyesült Államok most, úgy tűnik, hajlandó a szükséges áldozatokra, és még mindig képes is rá. Hochstein és Blinken közel-keleti látogatásai mögött rejtőznek a valódi, titkos megállapodások, amelyek célja az egyetlen értékes vagyontárgy felosztása, ami a birodalom kezében maradt.

Irán számára ez egy komoly stratégiai válság, amely már régóta várható volt. Az iráni államon belül évek óta erősödik egy áruló frakció, amelynek élén Mohammad Zarif áll. Zarif titkos tárgyalásokat folytat a washingtoni cionista körökkel, célja pedig Iránt a nyugati oldalra terelni, mindezt a Forradalmi Gárda felszámolásával. Miután elárulta Naszrallahot és a Hezbollah vezetését, nem szándékozik megállni. Az iráni hírszerzés időben értesült a törökök által tervezett offenzíváról, ám Zarif irányítása alatt a külügyminisztérium megakadályozta, hogy a kormány megfelelően reagáljon. Az idős Hamenei ajatollah láthatóan már nem képes uralni sem saját magát, sem pedig országának jövőjét.

Aszad bukása nagyon jó Izraelnek, és nagyon rossz Iránnak. Ezzel megtört az anticionista "ellenállás tengelye", és egy procionista takfirista rezsim ékelődik bele, elvágva a Hezbollahot minden síita támogatástól, így Izrael elkerülhetetlenül fokozni fogja rajta a nyomást a dzsihádisták segítségével. Mindent egybevetve, ez elég nagy csapás az amerikai világuralmi terv ellenfeleire nézve.

A Szíriában zajló események mögött világos okok húzódnak. A Hezbollah, amely korábban Aszadot fegyveresen támogatta, mostanra jelentős mértékben meggyengült Irán árulása és Izrael katonai akciói következtében. Putyin évekig tűrte, hogy az izraeli hadsereg bombázza Szíriát, ami végül az összes közel-keleti szövetségesének és potenciális szövetségesének elvesztéséhez vezetett. A következő célpont a rendszerváltás szempontjából Irán lehet, majd talán Oroszország. Az, hogy Putyin és a muszlim rezsimek nem hajlandók kilépni az apátia állapotából, rendkívül megdöbbentő. Amikor Putyin keresni kezd barátokra, hogy segítséget kérjen, szembesülni fog azzal a ténnyel, hogy a barátai már nem léteznek, mert a nyugati-izraeli erők elnyelték őket.

Aszad bukása súlyos vereség Oroszország számára. Most már csak Irán maradt az USA-Izrael blokk eredeti célpontjai közül, ahogyan Wesley Clark felvázolta: "Öt év alatt hét országot fogunk kiiktatni: Irak, Szíria, Libanon, Líbia, Szomália, Szudán, és végül Iránnal fejezzük be." A bibliai Nagy-Izrael immár ott van a horizonton, ahogyan a Pax Americana összeomlása és annak Pax Judaicával való felváltása is. Látni ugyanakkor, hogy a muszlimok Aszad vereségét éljenezik, kimondottan obszcén. Ha vannak is felekezeti viták köztük, márpedig vannak bőven, a belharcokkal meg kellene várni, amíg a külső ellenséget legyőzik. Vajon mi járhat a dzsihádisták agyában? Muszlim gyerekeket tépnek szét izraeli bombák, de ők Aszadra acsarkodnak, mert a családja valami kis szekta tagja. Nem úgy gondolkodnak, mint Szun-ce, az biztos, ha egyáltalán gondolkodnak. Ami pedig a balek szíriaiakat illeti, akik most repesnek az örömtől az iszlamista "felszabadítók" láttán, körülbelül egy hétig fog tartani az eufóriájuk, mielőtt a középkori terror brutálisan le nem szállítja őket a földre.

Hamarosan az oroszok is rá fognak jönni, hogy mibe kerül nekik a "gyenge kéz" politikája. Szíria immár a globális dzsihádizmus központja a nyugati demokráciák legnagyobb örömére. A NATO ott fogja kiképezni a világ minden tájáról özönlő fanatikus valláskárosultakat azzal a feladattal, hogy lángba borítsák a Kaukázust és Közép-Ázsiát egészen Hszincsiangig, és Európa sem fogja megúszni. Úgy tűnik, Moszkvának és Teheránnak fogalma sincs, hogy mit engedtek meg az orruk előtt megtörténni. Amit meg akartak spórolni azzal, hogy nem tettek határozott lépéseket a szíriai állam és hadsereg újjáépítésére, azt a jövőben tízszeresen kell majd megfizetniük a saját biztonságukért.

Amikor Putyin 2017-ben győzelmet hirdetett Szíriában, hangsúlyozta, hogy az orosz hadsereg tartós jelenléte biztosítja a stabilitást, és figyelmeztette, hogy ha a terroristák újra támadnának, akkor olyan erővel fognak visszavágni, amilyet még soha nem tapasztaltak. Mindössze hét év elteltével azonban az oroszok harc nélkül visszavonultak. Most Izrael élvezi a dzsihádisták ellen nyújtott légi támogatásának eredményeit, és várhatóan Damaszkusz felé is kiterjeszti az általa megszállt "ütközőzónát", mindezt az új helyi hatalom, Abu Mohamed al-Dzsóláni, az Al-Kaida szíriai ágazatának vezetője áldásával. Al-Dzsóláni nemcsak Abu Bakr al-Bagdadi egykori szövetségese, hanem tízmillió dolláros amerikai vérdíj is fémjelzi nevét.

A NATO valószínűleg ugyanazokat a dzsihádista csoportokat fogja alkalmazni, hogy kiszorítsák az orosz erőket Tartúsz kikötőjéből. Elképzelhető, hogy ezek a csoportok önként lemondanak szíriai támaszpontjaikról, ami súlyos következményekkel járhat. Ha a NATO arra a megállapításra jut, hogy Oroszország gyenge és határozatlan, akkor az agresszió újra kifizetődő lehet, ha a támadások messzire nyúlnak. Ez a helyzet kihatással lehet a háborús eseményekre Ukrajnában, és akár Putyin hatalmát is végzetes módon alááshatja.