"Az elkövetkező évtizedek olyan formát öltenek, amilyen szellemiségben nevelkedik a mai iskolai közeg" - ünnepeljük a dunaszerdahelyi Szabó Gyula Alapiskola 50. évfordulóját, ahol több ezer fiatal életútja kezdett el kibontakozni.

Szent-Györgyi Albert gondolatai körülbelül 8-9 éve köszöntik az iskolába érkezőket, egy időszakban, amikor az intézmény külső és belső arculata jelentős átalakuláson ment keresztül. Az iskola falai, tantermei, tornatermei és étkezdéje mind-mind olyan helyszínek, amelyek sokakban kedves emlékeket idéznek fel. A múlt és a jelen találkozásáról Nagy Árpád igazgatóval beszélgettünk, aki részletesebben mesélt az iskola történetéről.

A Szabó Gyula Alapiskola 50 éves évfordulója alkalmából érdemes visszatekinteni az intézmény történetének kezdetére. Az iskola alapítása egy olyan időszakra nyúlik vissza, amikor a helyi közösség igényei és a gyermekek oktatása iránti vágy egy új intézmény létrehozását sürgette. Az iskola első lépései az 1970-es évek elejére tehetők, amikor a település vezetősége és a szülők összefogtak, hogy megteremtsék a megfelelő környezetet a fiatalok tanulmányainak támogatására. Az első tantermek egyszerű, de otthonos környezetet biztosítottak, ahol a pedagógusok elhivatottsága és a diákok lelkesedése együtt formálta az iskola szellemét. Az évek során az iskola folyamatosan fejlődött, bővült, és a helyi közösség szerves részévé vált. Az alapítók álma, hogy egy olyan helyet teremtsenek, ahol a gyerekek nemcsak tudást, hanem barátságokat és értékes élettapasztalatokat is szerezhetnek, mára valóra vált. Az iskola története tehát nem csupán az épületek és a tantervek alakulását jelenti, hanem a közösség összetartását és a jövő nemzedékek iránti elkötelezettséget is.

Az igazság az, hogy az 50-es évek közepén egy középiskola keretein belül működött egy igazgatóság, de 1963-ban önálló alapiskolaként indult el. Ekkor 20 pedagógussal és 450 diákkal vágott neki a tanévnek a Lenin utca (mostani nevén Fő utca) és a Rózsa utca sarkán található épületben, amelynek helyén ma a Wagner cukrászda található. Az épület azonban nem tudta befogadni az összes gyereket, így sokan a régi DAC stadion és az egykori Ozorák iskola közötti barakkokba jártak iskolába, ahol ma a Trianon emlékmű áll. A negyedik osztálytól kezdve a gyerekek a Lenin utcai épületbe jártak. Én is a barakkokban tanultam harmadik osztályig, és mire negyedikes lettem volna, 1974-re elkészült az iskola új épülete, amit sokáig Gorkij iskolaként emlegettek. Érdekesség, hogy Dunaszerdahelyen nem ez volt az első alapiskola, hiszen a Vajanský utcai, mostani Kodály iskola már korábban is létezett.

Tehát 1974-ben emelték az iskola épületét. Mi zajlott itt korábban?

Nem vagyok teljesen biztos az adatok helyességében, de tudomásom szerint több család telkét állami kisajátítás alá vonták.

Mekkora iskola alakult meg 1974-ben?

A 700 diák befogadására tervezett intézmény a 80-as években lenyűgöző módon 1400 tanulóra bővült, így ekkor a legnagyobb szlovákiai magyar tannyelvű alapiskolává vált. Ez az időszak valóban figyelemre méltó volt a közösség életében.

Köszönhetően annak, hogy ilyen magas volt a diáklétszám, elkezdték építeni a Hviezdoslav utcai alapiskolát, a mai Vámbéryt. Az 1982-re készült el, és a krónika alapján oda átment a pedagógusok nyolcada és a diákok harmada. Aztán a mi iskolánk diáklétszáma is lecsökkent 850-900 körülire.

Ha viszont 700 volt a kapacitása, akkor hogyan fért el itt egykor 1400 diák?

Két váltásban, délelőtti és délutáni iskolaként működött. Erre még én is emlékszem. Annyi volt a gyerek, hogy másképp nem lehetett ezt megoldani. Akik régebben ide jártak, még emlékezhetnek, hogy hátul, az iskola mögött, ahol most van a játszótér, volt egy betonkonstrukció. Sokáig, talán 20 évig is ott állt, közben benőtték a fák és a gaz. Majd lebontották, és restitúció keretében történtek telekcserék a város és bizonyos családok között. Pl. ennek köszönhetően építették meg az Iskola utca végén a körforgalmat és akkor lett kitűzve az iskola jelenlegi északi telekhatára is, ahol most a játszótér és a műfüves sportpálya van.

Vannak adataik arról, hogy mennyi diák fordulhatott meg itt?

A krónikában nem található konkrét adat az összes látogató számáról, de azt rögzítik, hogy évente hányan jártak ide. Érdekes, hogy a diáklétszám a 80-as évek közepén még 1100 körüli volt. Jelenleg 727 diákunk van, ami azt jelenti, hogy - amennyiben az információim helytállóak - mi a második legnagyobb szlovákiai magyar tannyelvű alapiskola vagyunk, a tornaljai Kazinczy Ferenc iskola után.

Az iskola kezdetétől fogva szinte minden szál összekapcsolódik ezzel a helyszínnel...

Ahogy korábban említettem, én is ugyanazon barakkok falai között nőttem fel, ahol sok emlékem köthető a gyermekkori éveimhez. Nyolcadikig itt tanulmányoztam, majd eljött a középiskola ideje, végül pedig Nyitra felé vettem az irányt az egyetemi éveim során. Az egyetem befejezése után három évet Ekecsen tanítottam, majd 1995-ben ide kerültem. Öt évvel később tanári munkámban előreléptem, és igazgatóhelyettes lettem, 2014 óta pedig már tizenegy éve az iskola igazgatójaként tevékenykedem. Amikor először beléptem ebbe az intézménybe, sok egykori tanárommal találkoztam, akikkel immár kollégák lettünk, ám mire elérkezett az igazgatói kinevezésem ideje, ők jórészt már nyugdíjba vonultak.

Hány igazgató irányította az iskolát a megalakulása óta?

Török László vezette az iskolát az 1963-as különválástól a rendszerváltásig, '89-ig, aztán 1-2 évig Fejes Katalin, 1991-től Csölle Teréz, egészen 2014-ig.

Ma kik a legrégebb óta itt dolgozó pedagógusok?

Kiss Anasztázia 40 éve tanít nálunk, ebből 22 évet volt igazgatóhelyettes, de amikor én érkeztem, már szintén itt volt Borbély Rozália, Horváth Márta, Novotny Emese, Lukovics Mária, Fejes Beáta, Török Marianna, Szabó Erika, Zalabai Dóra, Csala Adrianna.

Természetesen! Az iskola története során számos jelentős mérföldkő született, amelyek meghatározóak voltak a fejlődésében. Az egyik legfontosabb pillanat lehetett az iskola megalapítása, amely új lehetőségeket nyitott a helyi közösség számára. Egy másik mérföldkő, amely említést érdemel, a korszerű tantervek bevezetése volt, amelyek célja a diákok tudásának és készségeinek szélesítése. Ezen kívül a digitális eszközök integrálása a tanulási folyamatba szintén jelentős előrelépést jelentett, lehetővé téve a modern oktatási módszerek alkalmazását. Igazgatóként az én vezetésemmel a közösségi programok bővítése is kiemelkedő fontosságúvá vált, hiszen ezek nemcsak a diákok, hanem a szülők és a tanárok közötti kapcsolatok erősítésére is szolgáltak. Emellett a fenntarthatóságra való törekvés, például zöld kezdeményezések bevezetése, szintén hozzájárult az iskola arculatának modernizálásához. Összességében az iskola fejlődése számos izgalmas változáson ment keresztül, és az igazgatói munkám alatt még inkább sikerült erősíteni a közösségi szellemet és a minőségi oktatást.

1998-ban, számos régióbeli magyar alapiskolával (mint Somorja, Nagymegyer, Vásárút és Felsőpatony) együtt mi is az elsők között szereztük meg a jogalanyiságunkat. Ez a lépés a nehéz mečiari időszak végén valósult meg, amikor számos kihívással kellett szembenéznünk. Azóta a társadalomban történt némi előrelépés, ám az iskola helyzetét ez nem igazán javította. A 40. évfordulónk közeledtével már sajnos az épület állapota is elég leromlott volt.

Az elmúlt 25 év legjelentőseb mérföldkövének így a 2015-ös felújítást mondanám. A város akkor elnyert egy EU-s pályázatot rá, és következett egy teljes külső-belső rekonstrukció, ablakcserével, hőszigeteléssel, homlokzatfelújítással. Ki lettek cserélve a radiátorok lámpák és teljesen felújítva a WC-k és a sárga-kék öltözőszekrényeket is akkor kaptuk, továbbá 40 notebookot, nyomdákat és projektorokat.

Ezt követően a konyha és az étkezde 2018-as felújítása jelentette az egyik legfontosabb mérföldkövet. Az átépítés nem volt egyszerű, hiszen a tanítás közben zajlott, de a végeredmény kárpótolt minden nehézségért. Nagy örömmel tölt el, hogy a rendszer most jól működik.

Mikor történt az iskola névadása Szabó Gyula emlékére?

2002-ben a dunaszerdahelyi iskolák egy különleges kezdeményezés keretében helyi kötődésű jeles személyiségek nevét vették fel. Ez a lépés egy új irányt mutatott a helyi közösség számára, hiszen a pártállam időszaka alatt sok fontos történelmi tudás és személyiség kimaradt a tananyagból. Még csak nem is sejtettük, kik voltak olyan kiemelkedő alakok, mint Csaplár Benedek vagy Kondé Miklós, akiknek életműve és hozzájárulása a helyi kultúrához és történelemhez máig meghatározó jelentőségű. Ez a névválasztás nemcsak a diákok számára teremtett új lehetőségeket, hanem a közösség identitásának erősítésében is szerepet játszott.

Nyugodjék Mag Gyula bácsit, illetve a helyi kultúrában jártas személyeket kérdeztünk meg erről, így jutottunk el Szabó Gyula felvidéki képzőművészig. Ő nem Dunaszerdahelyen élt, a 70-es években azonban egy ideig itt is alkotott.

A Szabó Gyula Alapiskola tisztelettel meghívja Önöket december 6-án, pénteken 10 órakor a fennállásának 50. évfordulója alkalmából tartandó ünnepségére, amelyet a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központban rendezünk meg. Az esemény különleges alkalom, és a résztvevők létszáma korlátozott, ezért érdemes időben érkezni!