A nemzetbiztonsági intézmények helyett most már NERbiztonsági szolgálatokra hivatkozunk, amelyek a közérdek és a politikai stabilitás védelmét szolgálják a jelenlegi rendszer keretein belül.
Magyarország helyzete mára már megkérdőjelezhető, a jogállami normák erodálódása figyelhető meg. 2024-re a szuverenitásának számos aspektusát elveszítette. Az elmúlt évek – különösen 2010 óta – egyre inkább láthatóvá váltak azok a jelek, amelyek arra utalnak, hogy az egykori magyar nemzetbiztonsági szolgálatok politikai manipulációja egyre gyakoribbá vált, mint ahogyan azt a Pegasus-botrány és a nemzetbiztonsági bizottság egyes anyagainak nyilvánosságra hozatala is bizonyítja. Felmerül a kérdés: vajon a nemzetbiztonság ismét állambiztonsággá alakul át?
Magyarország története az utóbbi bő negyven évben különleges a rendszerváltó kelet-európai országok között. Egyedüliként követi az orosz mintát. Diktatúra 1990 előtt. Demokratikus kísérlet 1990-től nagyjából 2010 tájáig. Az autokrácia ütemes újjáépülése 2010 után.
Az állambiztonsági apparátus 1990 előtt a tekintélyelvű politikai rendszer megőrzését szolgálta. Ma is megfigyelhető, hogy a politikai viszonyok hasonló vonásokat mutatnak. Míg a Kádár-korszak és a szovjet modell intézményesített autokráciát képviselt, addig az Orbán-kormány és Putyin rezsimje a személyes autokrácia jegyeit hordozza. A jelenlegi politikai tájban egy szűk, politikai, családi és baráti kör alkotja a hatalmi "elit"-et, amelynek élén a miniszterelnök áll. Ők olyan mértékben kezdték el a magyar titkosszolgálatok hatalmának megszilárdítására használni ezeket az intézményeket, amilyen mértékben maguk alá gyűrték az államot is. A nemzetbiztonság fogalmát így privát állambiztonsággá transzformálták, a nemzetbiztonsági szolgálatok pedig a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere) szolgálatává váltak. Ezért nem beszélhetünk klasszikus értelemben vett állambiztonságról, hiszen ezek a szolgálatok nem az állam érdekeit védik, hanem azokat, akik az államot saját magánérdekeik eszközeként használják.
Természetesen! Kérlek, írd le, milyen szöveget szeretnél egyedivé tenni, vagy adj meg egy témát, amiről szeretnél, hogy írjak!
Egy titkos ügynökség, amely a világ láthatatlan szálait feszíti, rejtélyes akciókkal és megfigyelésekkel tartja fenn a globális egyensúlyt. Az ügynökök, akik az árnyékokban mozognak, nem csupán információkat gyűjtenek, hanem életüket kockáztatják, hogy megakadályozzák a veszélyes terveket. Minden misszió egy újabb kihívás, ahol a hűség és a bátorság próbára tétetik, és ahol a legapróbb részletek is sorsfordító jelentőséggel bírnak. Az életük titokban zajlik, és csak a legmegbízhatóbb társak tudják, hogy mi rejlik a maszkok mögött. A világ sorsa a kezeikben van, de senki sem tudja, hogy valójában kik ők...
A nemzetbiztonsági szolgálat nem csupán attól válik azzá, hogy jogállami keretek között tevékenykedik. Működését szigorú ellenőrzés alatt tartja a törvényhozás, amelynek erre kijelölt bizottságai és testületei folyamatosan figyelemmel kísérik. A személyiségi jogok védelme érdekében a legérzékenyebb titkosszolgálati eszközök alkalmazása egy külön hatalmi ágtól, a bírói hatóságtól kap engedélyt.
Az állam szankcionálja a jogosulatlan használatot, amely védi a közérdeket. A titkosszolgálatok munkájukat a különböző állami szervezetektől érkező "megrendelések" és hírigények szerint végzik. Tevékenységük középpontjában a nemzetbiztonságot fenyegető hazai és nemzetközi események állnak, és ezen információk révén támogatják a mindenkori kormányt és az államigazgatást. A tevékenységük jogi keretei és a kapcsolódó politikai kultúra garantálja, hogy működésük a jogállam keretein belül maradjon. A versenyszféra és a titkosszolgálatok kapcsolata az átláthatóság, a jogszerűség és a számonkérhetőség alapelvein nyugszik. Jogállamban a végrehajtó hatalom egyik legfontosabb feladata, hogy biztosítsa a titkosszolgálatok jogszerű működését, és hogy tevékenységük a nemzet érdekeit szolgálja, nem pedig egy szűk elit vagy a NER-t megtestesítő csoportok érdekeit. A NATO- és EU-tagállamok nemzetbiztonsági szolgálatai nem csupán saját országuk biztonságáért felelnek, hanem a szövetségeseik védelméért is. Szoros napi együttműködés és információcsere jellemzi őket, hiszen az egység ereje kulcsfontosságú a közös biztonság megőrzésében.
Természetesen! Kérlek, írd le, milyen szöveget szeretnél egyedivé tenni, vagy adj meg egy témát, amiről szeretnél, hogy írjak!
Magyarország mára már nem tekinthető jogállamnak. 2024-re szuverenitása elveszett, méghozzá az uralkodó elit, egyfajta bűnszövetkezet módszereivel történő foglyul ejtése révén. Ez a csoport hatalmát megőrzésére és saját vagyonának gyarapítására használja fel. Az uralkodó elit fogalma azonban nem utal egy kollektivista irányításra, mint ahogyan azt a 70-es és 80-as évek szocialista rendszerei esetében láthattuk. A döntések egyetlen személy kezében összpontosulnak – szinte minden lényeges kérdésben. Magyarországon a "személyes autokrácia" rendszere érvényesül, ami azt jelenti, hogy a magyar állam belpolitikai szempontból csupán egy eszköz. Az eszközök közé tartozik az alárendelt parlament, a teljes kormányzati apparátus, a jogrendszer, részben a bíróságok, valamint a közmédia. Az ország nem rendelkezik valódi önálló nemzetgazdasággal sem; a gazdaság az uralkodó csoport érdekeinek szolgálatába állt, a közvagyon pedig folyamatosan kifosztásra kerül.
A magyar állam szuverenitása a külkapcsolatok terén is megkérdőjeleződött. Szövetségeseivel kialakult feszültségek jelentősen csökkentették az ország érdekérvényesítő képességét az Európai Unió, a NATO és az Egyesült Államok irányában. Szövetségesei bizalma megrendült, ami tovább súlyosbítja a helyzetet. Keleten Magyarország már nem csupán egy önálló szereplő, hanem egyfajta eszközzé vált; Kína gazdasági trójai lova az EU keretein belül, míg Oroszország érdekeit szolgáló ötödik hadoszlopként működik a NATO-ban és az EU-ban.
Természetesen! Kérlek, írd le, milyen szöveget szeretnél egyedivé tenni, vagy adj meg egy témát, amiről szeretnél, hogy írjak!
Az állam foglyul ejtése foglyul ejtette a magyar titkosszolgálatokat is. Alapfunkciójuk állambiztonsági jellegűvé vált. Eszközként használtatnak a hatalom birtokosaira "veszélyes", kockázatot jelentő folyamatok, tevékenységek, szervezetek, személyek felderítésére, nyomon követésére - bel- és külföldön egyaránt.
Belföldön a hajdani belső elhárítás, a BM III/III-as csoportfőnökség tevékenységeihez hasonló feladatokat látnak el. A Pegasus botrány óta világossá vált, hogy a hatalom érdeklődése egyre inkább kiterjed az önkormányzati vezetőkre, vállalkozókra, civil szervezetekre és újságírókra - gyakorlatilag bárkire, aki kritikusan viszonyul az országot irányító rezsimhez, és hajlandó feltárni annak titkos ügyeit és visszaéléseit. Bár remélhetőleg a Pegasus már a múlté, hasonló eszközök továbbra is léteznek, és a mögöttük álló cégek továbbra is zárt ajtók mögött értékesítik termékeiket.
A hatalom nem csak megfigyel. Lejárat, ha kell. S miközben megvannak az erre kitalált intézmények (pl. Megafon), ebből a feladatból nem maradhatnak ki a szolgálatok sem.
Ugyancsak úgynevezett "célobjektum" lett minden és mindenki, ami és aki külföldről kapcsolatban áll a hazai megfigyeltekkel. Ennek egyik első nyilvánosságra kerülő példája a Nemzeti Információs Központnak (NIK) a nemzetbiztonsági bizottság számára készült jelentése volt 2023 januárjában. Akkor a szolgálatok feladata annak kimutatása volt, hogy az egyesült államokbeli Action for Democracy alapítvány hogyan "avatkozott be" a legutóbbi parlamenti választásokba anyagi támogatással.
Később a Szuverenitásvédelmi Hivatal körüli események azt mutatták, hogy a hatalom számára egyre fontosabbá váltak a III/III-as típusú feladatok. Ez a hivatal kizárólag azokkal a szervezetekkel foglalkozik, amelyek a hatalom számára kényelmetlenek vagy zavaróak – mindezt a jogállami normák teljes figyelmen kívül hagyásával. E tevékenységek magukban foglalják egy önálló gondolatrendőrség lehetőségét is. Sokan úgy vélik, hogy a "másként gondolkodók" kifejezés már a 70-es, 80-as évek relikviájának számít, ám a jelenlegi hatalom ismét e kritériumok szerint sorolja be, kiket tekint ellenségeinek.
A komoly kihívásokhoz elengedhetetlenek a hozzáértő és elkötelezett szakemberek. Ezt a filozófiát szem előtt tartva, a Lánczi Tamás által irányított Szuverenitásvédelmi Hivatal kutatóintézetét egy tapasztalt, egykori III/III-as ügynök vezeti, aki mély tudással és gyakorlati tapasztalattal bír.
Legutóbb felmerült, hogy az állam "belső elhárítási" célokra használhatja a titkosszolgálatokat és a "szürkezónás" cégeket legerősebb politikai kihívója ellen.
Miközben a vélt és képzelt hazai és külföldi ellenségek üldözésével foglalkoznak, az igazi fenyegetés már régóta bent ólálkodik. Nem kétséges, hogy a magyar titkosszolgálatok orosz és kínai „kollégái” mindent megtesznek, hogy beépüljenek a magyar államigazgatásba és a gazdasági szektorba. Ez a tevékenység nem csupán a legfelsőbb politikai szintekre korlátozódik; az ügynöki hálózatuk széleskörű és mélyreható. A véletlenre sem bíznak semmit, hiszen az oroszok már régóta figyelemmel kísérik a magyar külügyminisztérium informatikai rendszereit – sőt, elképzelhető, hogy a mai napig hozzáférésük van ezekhez és más kulcsfontosságú szervekhez is. A legutóbbi eset, amikor a Védelmi Beszerzési Ügynökség rendszereit sikerült feltörni, világosan rávilágított arra, hogy milyen állapotban van az informatikai védelem Magyarországon.
Természetesen! Kérlek, írd le, milyen szöveget szeretnél egyedivé tenni, vagy adj meg egy témát, amiről szeretnél, hogy írjak!
A szolgálatok alapvető feladata a rendszer biztonsági kockázatainak mérséklése lett, ami megváltoztatta közszolgálati jellegüket. Jogállamban a nemzetbiztonsági szolgálatok a közigazgatás különböző területein működnek, és olyan információkat biztosítanak, amelyekhez más módon nem lehet hozzáférni. Ennek érdekében szoros együttműködésben dolgoznak egymással. Jelenleg azonban a szolgálatok egy szűk elitcsoport és annak vezetője számára készítenek információkat, amelyek a napi hatalmi igényekhez igazodnak. Ők határozzák meg, hogy a megszerzett információkból mi kerülhet tovább más államigazgatási szervekhez.
A közszolgálatiság elvesztése kéz a kézben jár a jogállamiság felszámolásával. Jogállamban erős a szolgálatok törvényhozási ellenőrzése. Magyarországon ez gyakorlatilag megszűnt.
Az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága csupán olyan ügyekkel foglalkozhat "érdemben", amelyeket a hatalom jóváhagy, vagy amelyeket hasznosnak ítél meg. A bizottságnak nincs valódi rálátása a magánszféra védelmét leginkább érintő titkosszolgálati módszerek, mint például a lehallgatás, alkalmazására. Ráadásul a titoktartási kötelezettségek miatt a bizottság nem tudja nyilvánosságra hozni a visszásságokat, ami tovább csökkenti az átláthatóságot és a felelősségre vonhatóságot.
A Pegasus ügy óta kérdéses, hogy az érintettek megfigyelése mennyiben volt jogszerű. Különösen aggasztó, hogy a végrehajtó hatalom egyik ága, jelen esetben az igazságügyi tárca, engedélyezi a megfigyeléseket a másik ága, vagyis a Rogán Antal vezette szolgálatok számára. A külső ellenőrzés hiányában nehezen értékelhető az engedélyezések jogszerűsége, és felmerül a kérdés, mennyire lehet megbízni az iratkezelés átláthatóságában is.
Az állami szféra ezen szegmense mellett a hatalom egyes birtokosai és bizalmasai által irányított magáncégek hálózata is kialakult. Ezek a vállalatok gyakran hasonló, vagy akár azonos képességekkel bírnak, mint az állami intézmények. Ez egy igazi szürkezóna: az átláthatatlanság miatt nehéz egyértelműen megállapítani, hogy az uralkodó elit politikai érdekeinek védelme érdekében mikor és milyen mértékben veszi igénybe e szolgáltatásokat, vagy hogyan használja fel a magánszférát hatalmának megszilárdítására.
Az átláthatatlan működéshez hatalmas adathalmazok állnak rendelkezésre. A közművek (áram, gáz) és a Vodafone államosítása állami kezekbe helyezte a fogyasztói adatokat. Lakni nem kötelező a bejelentett lakcímen, de többnyire mindenki ott világít és fűt, ahol ténylegesen lakik. Így bárkit egyszerűbb megtalálni.
Természetesen! Kérlek, írd le, milyen szöveget szeretnél egyedivé tenni, vagy adj meg egy témát, amiről szeretnél, hogy írjak!
A jogállamiság gyengülése egyértelműen érzékelhető a rendkívül központosított irányítási rendszerben.
Az egyszemélyi vezető miniszterelnök számára elengedhetetlen, hogy hozzáférjen minden lényeges információhoz. A titkosszolgálat működése is az ő személyes igényeihez igazodik. Rogán Antal, mint a feltétlen híve, olyan irányítást gyakorol, amelyben engedelmes alattvalók, köztük egy presbiter is, tevékenykednek. Mindez kézi vezérlés alatt zajlik, folyamatosan alkalmazkodva a hatalom napi elvárásaihoz.
A különböző szolgálatok nem nyújthatnak támogatást az államigazgatás más területei számára. A jelentések kizárólag a Nemzeti Információs Központ (NIK), mint új, csúcstechnológiával felszerelt titkosszolgálat számára készülnek. A NIK - ahelyett, hogy független nemzetbiztonsági helyzetértékelést végezne - csupán arra válaszol, amit a hatalom megfogalmaz. Ezekben a válaszokban gyakran az elvárt politikai konklúziók is szerepelnek. A politikai vezetők nem a jogállami működés ellenőrzését végzik, hanem inkább a főnökeik érdekeit szolgálják. Itt nincs lehetőség a feladatok visszautasítására; nem a nemzetbiztonsági kihívásokra reagálnak, hanem arra, ami a miniszterelnök és környezete érdekeit sértheti. A szolgálatok szakmai vezetése sem mutat kedvezőbb képet. Figyelemre méltó, hogy a miniszterelnök úgy döntött, hogy csökkenti a belügyminiszter hatalmát. A rendőrség és a titkosszolgálatok irányítása egy központi figura kezébe került, ami közvetlen felügyeletet igényelt. Pintér Sándor így búcsút mondhatott a szolgálatoknak. A cél az volt, hogy a "belső ellenség" megfigyelése és lejáratása egy kézben összpontosuljon, beleértve az ehhez szükséges adatbázisokat is.
Természetesen! Kérlek, írd le, milyen szöveget szeretnél egyedivé tenni, vagy adj meg egy témát, amiről szeretnél, hogy írjak!
A NATO és az EU nemzetbiztonsági ügynökségei döbbenten szemlélik a magyarországi eseményeket. Az a keleti hatalom, amely büszkén hirdeti állampolgárai megfigyelését, nem nyújt megbízható hátteret a szövetségesek számára. Az ilyen országokkal való együttműködés során a legapróbb részleteket is többször átgondolják, mielőtt bármilyen érzékeny információt megosztanának. Lehetséges, hogy a szándékaik őszinték, de a valóságot nem mindig tükrözik.
Az Orbán-kormány tevékenysége a titkosszolgálatok terén kettős bűnt jelent. Egyrészt a szolgálatokat hatalmi eszközökké silányították itthon, másrészt a nemzetközi együttműködés keretei között jelentősen csökkent a lehetőség arra, hogy a magyar nemzetbiztonság szempontjából fontos információkhoz jussanak a nyugati szövetségesek. A titkosszolgálati világban ez a helyzet a legszembetűnőbb: míg a tagsági igazolvány még megvan, a zárt körű eseményekre való belépés már elérhetetlenné vált.
Természetesen! Kérlek, írd le, milyen szöveget szeretnél egyedivé tenni, vagy adj meg egy témát, amiről szeretnél, hogy írjak!
A személyes autokrácia maradéktalan felszámolásához valós nemzetbiztonsági információk is szükségesek lennének. A magyar szolgálatokat ismét nemzetbiztonságivá kell alakítani, hogy releváns ismeretanyaggal lássák el a kormányt.
A legfontosabb célunk a jogállamiság újbóli megerősítése.
Az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának kulcsszerepet kell betöltenie az érdemi ellenőrzés terén. Szükséges, hogy megszűnjön az a gyakorlat, mely szerint az államigazgatás saját keretein belül engedélyezi a személyiségi jogok szempontjából különösen érzékeny titkosszolgálati eszközök használatát. Ahogyan a köztörvényes bűncselekmények esetében, úgy itt is a bíróságoknak kell döntenie az engedélyezésről. Meg kell határozni a szankciókat, ha az ilyen engedélyek kiadását alaptalanul végzik el (Btk. 307. §). Emellett fontos, hogy az elmúlt 14 év, különösen az utolsó öt év iratanyagát megőrizzük és feldolgozzuk. Továbbá, világos kereteket szükséges kialakítani a nemzetbiztonsági szolgálatok és a hasonló profilú magáncégek közötti kapcsolatokra vonatkozóan. A szürkezónák felszámolása elengedhetetlen. Jogállamban kizárólag a nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendőrség jogosult titkosszolgálati eszközök alkalmazására.
A szolgálatokat "hátrébb kell húzni" a napi politikától. A tárca nélküli, csak a szolgálatokkal foglalkozó miniszter elsősorban a működés törvényességét felügyelje, és viselje a politikai felelősséget a szolgálatok tevékenységéért. A felügyelet magában foglalja, hogy a miniszter éves szinten, a kormánnyal egyeztetve szabja meg a szolgálatoknak a főbb hírigényeket.
A jogállami működéshez igazodva a struktúrát is át kell alakítani. Elengedhetetlenné vált az a gyakorlat megszüntetése, amely egyetlen személy érdekeit szolgálja, és szigorú centralizáltságot eredményez. Nincs szükség olyan szuverenitásvédelmi mechanizmusokra, amelyek titkosszolgálati funkciókat erősítenek. A szuper-titkos szolgálat létrehozása, mint például a NIK, nem indokolt, hiszen a közérdek nem szolgálható az átláthatóság rovására. Emellett a miniszterelnök főtestőrének külön fegyveres testületének létrehozása is felesleges, hiszen ezeknek a feladatoknak a végrehajtására a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok is képesek.
Szükség van ugyanakkor a polgári területen elhárításra (Nemzetbiztonsági Hivatal), külső hírszerzésre (Információs Hivatal) és technikai szolgálatra (Nemzetbiztonsági Szakszolgálat). Utóbbira azért is, hogy a legérzékenyebb eszközöket ne maga a megrendelő szolgálat alkalmazza.
A fenti felsorolás a jogállamiság helyreállításának kulcskérdéseit összegzi. Szükséges annak jogi formába öntése is.
Nem maradhat érintetlen a nemzetbiztonsági törvény.
A szolgálatok jogállami szerepének és alapvető nemzetbiztonsági feladatainak újraértelmezése elengedhetetlen a nyugati szövetségi rendszerbe való visszailleszkedő Magyarország számára. E folyamat során kiemelten fontos, hogy a jogi garanciák maximális mértékben biztosítsák, hogy a szolgálatok működése mindig a jogállam keretein belül maradjon, elkerülve ezzel a jogsértéseket és a hatalommal való visszaéléseket.
A közszolgálati jelleg helyreállítása elengedhetetlen a szolgáltatások számára. A jogszabályi keretek figyelembevételével a szolgáltatóknak autonóm módon kell biztosítaniuk az államigazgatás illetékes szerveinek megbízható nemzetbiztonsági információkat. Az együttműködés kulcsfontosságú. Ez a megközelítés radikálisan javítja az információáramlás megbízhatóságát, sebességét, hatékonyságát és személyre szabottságát a jelenlegi állapothoz képest.
A szolgálatoknak szükségük van politikai bizalomra. Nem olyanra, amilyet a napi érdekek kiszolgálásával próbálnak kikuncsorogni. Hanem olyanra, amelyet a jogállami normáknak megfelelő munkájukkal kiérdemelnek.
A szolgálatokon belüli bizalom elengedhetetlen. Olyan egyéneknek kell részt venniük a munkában, akik a nemzet érdekeit helyezik előtérbe, nem pedig a NER által képviselt érdekeket. Egyetlen szövetséges titkosszolgálat sem fogja tolerálni a kínai vagy orosz befolyás jelenlétét, sem a saját működésében, sem az államigazgatás más területein.
A bizalom helyreállítása a szövetséges partnerekkel kulcsfontosságú lépés, de ez csupán az első lépés. Szükség van a tartalmi együttműködés újjáépítésére is, amely elengedhetetlen a valódi "szuverenitásvédelmi feladatok" ellátásához. Ezen a területen lehetőség nyílik arra, hogy jelentős mennyiségű és értékes információhoz jussunk a magyar függetlenséget fenyegető törekvésekről. E folyamat nem csupán elengedhetetlen a magyar politika és gazdaság védelméhez, hanem segít mentesíteni azokat a fokozatosan nyilvánvalóbbá váló keleti befolyásolástól is.
Ahogy sokak számára az eredeti üzenet eljutott: "Nem szeretném, ha a keleti szél játékszerévé válnék."
A minimálprogramok olyan egyszerű, mégis hatékony megoldások, amelyek célja a felhasználói élmény fokozása, a funkciók optimalizálása, és a digitális környezet leegyszerűsítése. Ezek a programok gyakran a lényegre koncentrálnak, eltávolítva minden felesleges bonyolítást, így segítve a felhasználókat abban, hogy gyorsan és könnyedén elérjék céljaikat. A minimálprogramok jellemzője a letisztult dizájn, a felhasználóbarát felület és a gyors működés. Legyen szó egy egyszerű jegyzetelő alkalmazásról, egy időmenedzsment eszközről vagy akár egy minimalista játékprogramról, a középpontban mindig a funkcionalitás áll, nem pedig a komplexitás. Ezek a programok különösen népszerűek azok körében, akik a hatékonyságot és az egyszerűséget keresik a mindennapi digitális tevékenységeik során. A minimálprogramok nem csak praktikusak, hanem hozzájárulnak a felhasználói élmény javításához is, mivel lehetővé teszik, hogy a felhasználók könnyedén navigáljanak a különböző funkciók között anélkül, hogy eltévednének a felesleges lehetőségek tengerében. Összességében a minimálprogramok egy olyan trendet képviselnek, amely a modern technológia világában egyre inkább teret hódít, ahol a kevesebb néha valóban több.
A diplomaták Andrássy Gyula Köre, a közgazdászok Hetényi István Köre és a jogászok Szalay László Köre közös döntése alapján a szakpolitikai nemzeti minimumok kidolgozása mellett álltak ki, amely a gazdaság, az oktatás, a nemzetbiztonság, a külpolitika, a jogállam és más fontos területek szakpolitikai kereteit érinti. Ezek a minimálprogramok nem csupán a legfontosabb elveket tartalmazzák, hanem egy átfogó és összefüggő szakpolitikai helyzetértékelés és cselekvési terv alapjait is képezhetik. Telkes András írása e kezdeményezés keretében készült, hozzájárulva a közös célok megvalósításához.
