A közel-keleti konfliktusok feszültségei folyamatosan növekednek, és a háború kitörésének valószínűsége egyre inkább aggasztó. Ugyanakkor Netanjahu vezetése stabilnak tűnik, és jelenlegi hatalmát nem fenyegeti közvetlen veszély.

Izrael légicsapással sújtotta Iránt. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök szerint a Rising Lion fedőnevű művelet célja az Izrael ellen irányuló fenyegetés visszaszorítása volt. Azonban ennél bonyolultabb a közel-keleti helyzet - ennek megértésében Kovács Attila iszlamológust, Közel-Kelet-szakértőt hívtuk segítségül.

Izrael és Irán közötti feszültség folyamatosan élesedik, és a helyzet komplexitása több tényezőből fakad. Izrael számára Irán nemcsak regionális, hanem lényegi fenyegetést jelent, különösen a nukleáris programja és a Hezbollahhoz hasonló fegyveres csoportok támogatása miatt. Az izraeli vezetés ezt a kihívást komolyan veszi, és különböző stratégiákat alkalmaz a helyzet kezelésére, beleértve a diplomáciai lépéseket és a katonai előkészületeket. Irán viszont a saját regionális befolyásának növelése érdekében folytatja a szembenállást, és a szankciók ellenére is próbálja fenntartani és fejleszteni nukleáris programját. Az iráni vezetés számára a helyzet nem csupán katonai, hanem politikai játszma is, amely során nemcsak Izraelt, hanem a nyugati hatalmakat is próbálják kihívások elé állítani. A két ország közötti viszony tehát nem csupán a kölcsönös bizalmatlanságra épül, hanem egy szélesebb körű geopolitikai játszmára is, amely jelentős hatással van a Közel-Kelet stabilitására. A helyzet alakulása a jövőben számos tényezőtől függ, beleértve a nemzetközi közösség reakcióját és a regionális szövetségek dinamikáját.

Ez gyakorlatilag az utóbbi 30 év egyik legveszélyesebb történése a Közel-Keleten. Potenciálisan akár egy háború kezdete is lehet. Hiszen nagyon eltér azoktól a tavaly őszi, kvázi szimbolikus, erőt felmérő támadásoktól, amit a két ország egymás ellen végrehajtott. Ugyanis nem csupán a nukleáris létesítményeket vették célba, hanem kivégezték az iráni katonai vezetés egy részét - ugyanúgy az atomtudósok egy részét is, és olyanokat is, akik nincsenek már benne a programban, csak az ő nevük alatt fut, sőt civileket is.

Izrael kormánya a támadást megelőző csapásként jellemezte. De vajon valóban indokolt-e így értelmezni ezt a lépést?

Attól függ, hogy mit akartak megelőzni. Izraelben már a nyolcvanas évek közepétől kommunikálják különböző politikusok, hogy már csak egy lépésre van Irán az atombombától. Netanjahu pedig 1999-től egyfolytában ezt hangoztatja. De inkább abból a szempontból volt megelőző csapás, hogy a jelenlegi izraeli kormánykoalíció túlélje ezt az időszakot, és hatalmon tudjon maradni. Mert Gázában holtpontra jutottak: katonailag mindent megtettek, de a Hamász még mindig létezik. Másrészt itt voltak az amerikai tárgyalások az iráni atomprogramról, és úgy tűnt, hogy megegyezés is születhet. Ez pedig Netanjahunak nagyon nem felelt volna meg a közel-keleti politikáját tekintve. Gyakorlatilag ezt a lehetséges megállapodást is megelőzték.

Beszélhetünk-e egy alaposan megtervezett és gondosan előkészített támadásról?

Sokan osztják ezt a nézetet. Izrael rendkívül fejlett titkosszolgálati rendszert működtet Irán területén, és a szükséges akciók bármikor megvalósíthatók lettek volna. Ez egyfajta párhuzamot von a Hezbollah ellen Libanonban végrehajtott műveletekkel, amelyeket szintén az izraeli hatóságok irányítottak.

Ez nem csupán egy Libanon méretű kis állam, hanem egy jelentős középhatalom, amelynek szerepe kiemelkedő a Közel-Kelet politikai és gazdasági színterén.

Tehát felmerül a kérdés, hogy vajon ez egy alaposan megfontolt döntés volt-e, vagy csupán egy hirtelen, rövidlátó lépés eredménye.

Kik lehetnek a konfliktusban részt vevő felek valódi szövetségesei?

Izrael valóban egyedülálló helyzetben van, főként az Egyesült Államok támogatásának köszönhetően. A közelmúltban, különösen a majdnem két éve zajló gázai konfliktus után, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a nemzetközi támogatók köre drámaian megcsappant. Magyarország, Csehország és Vanuatu kivételével szinte alig maradtak olyan országok, amelyek nyíltan kiállnának Izrael mellett. Irak helyzete is érdekes, hiszen az ország két hatalom között lavíroz: egyrészt Irán közel-keleti befolyása alatt áll, másrészt az Egyesült Államok szövetségese is. Katar, mint a regionális diplomáciai játszmákban aktív szereplő, próbálja megőrizni semlegességét, hiszen itt található a legnagyobb amerikai katonai bázis a közelben. Ennek ellenére Izrael folyamatosan azzal vádolja Katart, hogy a vezetése hajlamos a Hamász támogatására. A helyzet tehát rendkívül összetett, és a geopolitikai feszültségek csak tovább nehezítik a stabilitás megteremtését a térségben.

Nagyon furcsa helyzetben van tehát az Egyesült Államok, mert egy bizonyos ponton választani kell az Öböl-menti államok pénze és Izrael között.

Hiszen a szaudiak is nagyon komolyan elítélték a támadást. És ha ez valamilyen háborúba menne át, akkor az összes nukleáris hulladék a Perzsa-öbölben fogja végezni. Vagyis a szaudiak, a katariak, a bahreiniek meg az Egyesült Arab Emírségek szenvedhetnek ökológiai katasztrófát.

De nem inoghat meg ennek hatására Netanjahu támogatottsága és ezzel a hatalma Izraelben?

Éppen ellenkezőleg. Az Irán elleni háború olyan tényező, ami összefogja az izraeli politikai spektrumot. A politikai szövetségesei és riválisai egyaránt osztoznak az iráni támadással kapcsolatos álláspontban. Ezzel a lépéssel a miniszterelnök a stabilitás megteremtésére törekszik. A gázai hadműveletek viszont zűrzavart keltettek a közéletben, hiszen ebben a kérdésben az izraeli közvélemény megosztott – bár az ellenzék kisebbségben van, hangjuk mégis erőteljesen hallatszik.

Izraelben senki sem fog hangot adni tiltakozásának Irán megtámadása kapcsán.

Persze az emberek félnek attól, hogy Irán mit tesz, de hogy Irán ellenség, azt a politikusoknak sikerült mélyen elültetni a társadalomban. Fordítva is igaz ez természetesen: Iránban sem vonja senki kétségbe, hogy Izrael ellenség. Ez a propagandaháború eredménye.

Az országok közötti feszültségek gyakran mély történelmi, politikai és kulturális gyökerekre vezethetők vissza. Iránt és Izraelt számos ország ellenségként tekintheti, és ennek több oka is van. Először is, Iránt gyakran a radikális iszlám ideológiájával és a térségben betöltött befolyásával azonosítják. Az Irán által támogatott csoportok, például a Hezbollah Libanonban vagy a Houthik Jemenben, aggodalmat keltenek a szomszédos államokban, amelyek tartanak attól, hogy Irán terjeszkedése destabilizálhatja a régiót. Másodszor, Izrael és Irán között éles ideológiai és politikai ellentétek állnak fenn. Izrael a nyugati világ szövetségese, míg Irán a palesztin ügyet támogatja, és gyakran kritizálja Izrael politikáját. Ez a konfliktus és a kölcsönös ellenségesség hozzájárul ahhoz, hogy sok ország Izraelt és Iránt egyaránt fenyegetésként érzékelje. Végül a geopolitikai érdekek is fontos szerepet játszanak. Az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak Izrael támogatásával próbálják megőrizni befolyásukat a Közel-Keleten, míg Irán, mint a térség egyik vezető hatalma, ellenállást tanúsít e befolyás ellen. Ez a rivalizálás nemcsak a két ország, hanem a környező államok viszonyait is befolyásolja. Összességében a két ország közötti konfliktus összetett, és számos tényező, beleértve a történelmet, politikát és ideológiát, hozzájárul ahhoz, hogy miért tekintenek egyes országok Iránt és Izraelt ellenségként.

Elmondható, hogy a két ország tökéletesen illik az ellenségképhez. Nem osztoznak közös határon, így kezdetben elegendő volt csupán egymásra rosszindulatú pletykákat szórni és fenyegetőzéssel próbálkozni. A helyzet gyökeresen megváltozott, amikor először szálltak fel a rakéták, hogy átlépjék a levegő határait. Most már a populista politika világában ez a hozzáállás nem tűnik megfelelőnek.

Milyen következményekkel járhat számunkra, ha a helyzet tovább súlyosbodik?

Az olajárak emelkedése szinte elkerülhetetlennek tűnik. A helyzet hasonló lehet ahhoz, amit a második öbölháború idején tapasztaltunk. Az instabil Közel-Kelet egy sor potenciális konfliktust rejteget, ami miatt az üzleti lehetőségek egyre bizonytalanabbá válhatnak.