Miért vágyik valaki jegenyepúderre, és egyáltalán mi is az? Fedezzük fel együtt ennek a különleges anyagnak a titkait, miközben elmerülünk az erdő csodáiban. A jegenyepúder, amely a jegenyefák kérgéből nyerhető, nem csupán egy egyszerű alapanyag, hanem eg

A vadnövények gyűjtésének kultúrája Magyarországon még nem terjedt el tömegesen, de kétségtelenül létezik és folyamatosan fejlődik. Azok, akik értő kezekkel közelítenek a természet kincseihez, olyan különleges ízeket varázsolnak az asztalra, amelyek sehol máshol nem találhatók, sőt, sok esetben a bolti zöldségeket és fűszernövényeket is kiváltják. Miskolc környékén tett látogatásunk során próbáltuk elmélyíteni tudásunkat ebben a gyakran elhanyagolt, de annál izgalmasabb témában, valamint felfedezni, miért is lehet fontos egy erdész számára a páncélban való közlekedés.

Püspökfű, szagos müge, madársóska, barkócaberkenye – ezek nem csupán különös nevű növények, hanem ízletes és tápláló eledelként is funkcionálnak. A lista folytatható lenne még sok más, elsőre véletlenszerűnek tűnő fajtanévvel, de a lényeg az, hogy ezek mind a természet ajándékai, melyek vadon teremnek. Bózsó Gyula erdész és lelkes csapata vezetésével a Bükk varázslatos erdőiben jártunk az Erdei Gasztroexpressz élménytúrán. Ez a program kifejezetten arra hivatott, hogy a nagyközönséget bevezesse az erdei növények sokszínű világába, és megmutassa, hogyan használhatjuk fel őket a konyhánkban, felfedezve ezzel a természet ízletes titkait.

A növények felhasználása sokkal szélesebb spektrumot ölel fel, mint ahogy azt sokan gondolnák. Például a szagos müge, amely a Jagermeister ikonikus összetevője, vagy a madársóska, amely a szakavatottak körében népszerű frissítő. Az olyan jól ismert vadnövények mellett, mint a csalán vagy a medvehagyma, számos más, kevésbé köztudott növény is felfedezésre vár, amelyek alternatívaként szolgálhatnak elterjedtebb fűszerek helyett. Erről beszélgettünk az Északerdő Zrt. szakértőjével, miután megérkeztünk a lillafüredi kisvasút "Ehető erdő" megállójához, ahol a természet ízei vártak ránk.

Az erdész véleménye szerint az erdei növények nem csupán izgalmas ízélményeket kínálnak, hanem számos esetben valódi alternatívát is nyújtanak a megszokott fűszerek helyett. Például az erdei gyömbérgyökér íze a szegfűszegre emlékeztet, míg az erdei tisztesfű szárított levelei a vargánya gazdag ízét idézik. Az illatos kányazsomborból készült úgynevezett erdő mustárja fokhagymás aromájával vonzza a gasztronómák figyelmét, ráadásul az íze gyorsan elillan, így nem hagy tartós nyomot a szánkban. A medvehagyma termése sós pácban remek alternatívát kínál a kapribogyó helyett, enyhén fokhagymás ízével. A jegenyepúder pedig, amely a fiatal jegenyefenyő tavaszi hajtásainak szárításával és őrlésével készül, egy kiváló természetes fűszer, amellyel a kovászos uborkát is ízletesebbé tehetjük.

A különleges növények világát felfedezhetik azok is, akik nem feltétlenül keresik az erdő varázsát. A Bózsó már régóta együttműködik a Végállomás étteremmel, amely a lilafüredi kisvasút végállomásán található. Itt, a korábbi kreatív séf, Várvizi Péter segítségével közösen alkották meg Az erdő finom című könyvet, amely az ízek és élmények gazdag univerzuma felé vezet.

Akinek főzni (vagy fermentálni, őrölni, befőzni) sincs kedve, az étteremben a különböző erdei növényekkel készült fogások rendszeresen szerepelnek az étlapon. Itt lehet épp szó a séf által kitalált ízesítési koncepciókról, vagy olyan helyi különlegességekről, mint a lucfenyőporral megszórt vadszedres tiramisu, a búzaliszt helyett használt bükkmakkliszt vagy a szendvicsre szórt kígyóhagyma.

Ha valaki úgy dönt, hogy saját kezűleg gyűjt növényeket az erdő mélyén, az bátran nekivághat. Érdemes azonban tudnia, hogy fejenként legfeljebb két kilogramm szedhető, akárcsak a gombákból. Ez a mennyiség már igencsak jelentősnek számít az összegyűjtött növények szempontjából.

Fontos, hogy mindig legyünk körültekintőek, hiszen az erdőjárás nem mentes a veszélyektől. Bózsó Gyula megosztja velünk tapasztalatait: ő kevlárral bélelt nadrágban jár a természetben. Amikor megkérdezzük, miért van szükség ilyen védőruhával a csendes erdőben, rámutat arra, hogy a hibázás lehetősége mindig ott leselkedik, és néha váratlan izgalmakban találhatjuk magunkat. Egy konkrét esetet említ: egy vadász, aki egy vaddisznót szeretett volna elejteni. A történelem során, már Zrínyi idejétől fogva tudjuk, hogy a vaddisznó nem éppen barátságos, különösen akkor, ha kicsinyeit védi. Az adott vadász eltalálta a disznót, de nem tudta leteríteni, ami után a vaddisznó, érthető módon, támadásba lendült, és egy jókora falatot harapott ki a vadász combjából. Ennek következményeként sürgős orvosi beavatkozásra volt szüksége. Az eset jól mutatja, hogy a természet csodái mellett a figyelmetlenség súlyos következményekkel járhat.

Az erdő fái is bőven megtapasztalják az izgalmakat. Bózsó rámutat arra, hogy bár a gazdag termés örvendetesnek tűnhet, az erdészek számára ez nem feltétlenül egy pozitív jel. A növények életben maradása érdekében, ha a környezetükben fenyegetést éreznek, a túlélés érdekében extrém módon felerősítik a termésüket. Ez az ellentmondás magyarázza, hogy amikor a fák a fennmaradásukat próbálják biztosítani, akkor éppen hogy kiemelkedően nagy mennyiségű gyümölcsöt hoznak. Az aktuális, ideális állapotoktól eltérő körülmények jól tükrözik, hogy például a bükkfa, ami normál esetben 8-10 évente hoz jelentős termést, mostanában szinte minden évben bőségesen terem.

Bózsót a gombák világáról is faggatjuk, és megerősíti azt, amit mindannyian tapasztalunk: az ország egész területén hasonlóan aggasztó a helyzet, hiszen a szárazság miatt gyakorlatilag alig lehet termésről beszélni. Ez a jelenség a növényekre is rájellemző, ám míg a gombák valódi főszezonja ősszel bontakozik ki, a növények esetében a tavasz és az ősz egyaránt fontos időszakot jelent.

Van azonban egy nagy eltérés a gombagyűjtés és a vadnövények gyűjtése között. Amíg előbbit segíti egy világszerte is egyedülálló, kiterjedt szakellenőri rendszer - maga Bózsó is rendelkezik ilyen végzettséggel -, a vadnövények esetében leginkább saját tudásunkra hagyatkozhatunk. És bár a gyilkos galócához hasonló súlyos mérgezéstől nem annyira kell tartani, itt is van lehetőség a tévedésre, elég például arra gondolni, avatatlan szemmel milyen könnyű összekeverni a medvehagyma és a gyöngyvirág leveleit. A gyakorlat így segít, de egy biztos: a mesterséges intelligenciától lehet ugyan tanácsot kérni, de ez távolról sem a legbiztonságosabb megoldás. Bózsó Gyula ezért a kirándulásokon és másik, az Ehető erdő című könyvében ezeknek igyekszik a gombahatározókhoz hasonló repertoárját bemutatni. Erről is kérdeztük a túra után.

Hogyan jutott el az erdő mélyére?

A kérdésre a válasz igazán egyszerű: mindez eleve el volt rendelve. Már az általános iskolás évek elején tudtam, hogy mi az, amit igazán szeretnék csinálni. Az első osztályban a tanító néni minden gyereknek feltette a kérdést a kedvenc színéről, ételéről és arról, hogy mi szeretne lenni felnőtt korában. Amíg a többiek űrhajósról, kukásról vagy tűzoltóról álmodoztak, én két dolgot említettem: az állatorvosi hivatást és az erdészetet. Még olvasni sem tudtam, de már akkor megvolt a határozott elképzelésem a jövőmről. Az iskolai évek után természetes módon vezetett az utam Sopronba, ahol nyolc éven át tanultam a faipart és az erdészetet az egyetemen. Miskolc mellett döntöttem, mert itt található Magyarország legnagyobb összefüggő erdőterülete. A mi szakmánkban a Bükk területe igazi csúcsnak számít.

Erdészként a természet védelmére és a fenntartható erdőgazdálkodásra összpontosítok. Feladataim közé tartozik az erdők állapotának felmérése, a fák egészségének ellenőrzése, valamint a biodiverzitás megőrzése. Emellett részt veszek a faültetési programokban és az erdők rehabilitációjában, hogy biztosítsam a jövő generációk számára is a természetes élőhelyeket. Az erdők gazdasági hasznosítása mellett fontosnak tartom a környezetvédelmi szempontokat is, hiszen az erdők nemcsak a faanyag forrásai, hanem a légkör tisztításában és a klímaváltozás mérséklésében is kulcsszerepet játszanak.

Fő munkahelyem az Északerdő Zrt., a munkámnak a 90 százaléka pedig beruházási jog, pénzügy és egyéb más műszaki terület. A terület nagy és színes: a gönci pálos kolostor felújításától a kisvasúton át az útépítésig, a közjólétet javító kezdeményezésekig felügyelek beruházásokat. Most például a nagy projektünk egy milliárdos kisvasút-felújítás volt. Az erdőjárás és túravezetés hobbi és szerelem, ahogy a könyvírás is.

Hogyan született a vadnövényeket bemutató, Ehető Erdő című könyv?

Ez a téma igazi klasszikus hiánypótlást jelent számomra. Rendkívül vonzó számomra az a lehetőség, hogy teljesen az alapoktól kezdve építkezhetek. A vadnövények ismerete évszázadokon átívelve öröklődött, de sajnos sok részlet feledésbe merült. Nagyanyáink még birtokolták ezt a tudást, és úgy éreztem, mintha a huszonötödik órában lennénk, amikor is elengedhetetlen, hogy összegyűjtsük és átadjuk ezt az értékes ismeretanyagot. Mostanra pedig úgy tűnik, hogy egyre többen érzik szükségét ennek a tudásnak, és ez az igény szélesebb körben is megjelent.

Az erdőjárás iránti vágy a Covid időszakában vált igazán népszerűvé, amikor sokan keresték a lehetőséget, hogy kiszakadjanak a mindennapi rutinból. Talán a természet közelsége, a friss levegő és a csendes pillanatok nyújtottak menedéket a feszültségtől.

Nálunk nincsenek erdőlátogató számlálóink, de egyértelműen észlelhető volt, hogy a látogatók száma jelentősen megnövekedett. Ez igazán örömteli, hiszen sokan ekkor fedezték fel az erdő varázsát és megnyugtató hatását. Valóban, a járvány időszaka hozott egy váratlan pozitívumot is. Emlékszem, egy ismerősöm válása idején kérte, hogy vigyem el az erdőbe. Nem véletlenül tette ezt: az ott eltöltött idő szinte igazi antidepresszánsként hatott rá.

Ehhez bizony szükség van némi magányra is. Vajon lehetséges, hogy egy száz fős társasággal járjuk be a természet csodáit?

Sok izgalmas tematikus programot szervezünk a helyi kisvasúttal, amelyek közül az egyik legkedveltebb a szarvasbőgő expressz. Ezen a különleges úton akár kétszáz fő is részt vehet, de gyakran még ennél is többen csatlakoznak. A program során a látogatók betekintést nyerhetnek a természet csodáiba: kutyás bemutatók, solymászkodás és számos, az erdőhöz kapcsolódó szakma mutatkozik be. A vonatozás végén a mozdonyvezető megállítja a vonatot, és a csendbe burkolózva hallgathatjuk a szarvasok bőgését, ami felejthetetlen élményt nyújt mindenkinek.

Befolyik ebből a szükséges összeg?

Amikor esik az eső, köd van és pára, akkor a kisvasúti jegyek eladása nagyon visszaesik, ezért igyekszünk minél népszerűbb szezonális programokat szervezni. Mindig mondom, hogy amikor te programot szervezel és látod azt, hogy az valami "tessék-lássék", azt megérzik a vendégek. Ezzel szemben ott van a Mikulás-vonat, ami évről évre húszezer embert vonz. Ott van Mikulás, krampusz, és élményt kapnak, akik felülnek rá.

Ha egy mérlegre helyeznénk a kérdést, vajon jó vagy rossz dolog-e a kisvasút jelenléte az erdő mélyén? Érdemes lenne ünnepelni a népszerűségét, vagy inkább attól tartani, hogy elvonja a figyelmet a környék más, izgalmas célpontjairól?

Miskolcon is azt mondják, hogy meg kell nézni, milyen turisztikai ágazatban tudsz gondolkozni. Borkultúrában, romkultúrában, vagy akár a fürdőkultúrában. A kisvasút azonban nem csak egy vonal, arra felfűzhető egy virtuális turisztikai gyöngysor. Országosan egyedülálló lehetőségeket lehet találni megállóról megállóra: Lillafüreden két híres barlang van, és ott van a libegő, de híres a pisztrángos gasztronómia is. A másik nagyon jó dolog az interaktív játszótér, papíripari múzeummal, erdészeti gyűjteménnyel. Ez a vasút nem arra van, hogy elmész a-ból b-be és akkor letudtad a turisztikát.

Van még más olyan lehetőség, amit érdemes lenne megragadnunk?

Lillafüred egy turisztikai termék. De ott van a Bükk-hegység. Rengeteg fokozottan védett terület van, fontos, hogy ezeket védjük és megismerjük. Adjunk az embereknek olyan lehetőséget, amiben ezt maguk is meg tudják nézni és élni, és ha ezt irányítottan teszik, mondjuk egy tanösvénnyel, vagy egy turistaösvénnyel, az sokat segít.