Michelisz felfedte, mi tette az idei győzelmét a legkihívásosabbá.

Bár Michelisz Norbert végig dominálta a TCR-világsorozatot, az útja a harmadik bajnoki címig korántsem volt zökkenőmentes. Alig hogy hazaért, máris a Vezessnek adott interjút, ahol megosztotta tapasztalatait és élményeit.

Különleges fordulatokkal teli hétvégét zártunk Makaóban, ahol a TCR-világsorozat 2024-es szezonja izgalmas hajrával fejeződött be. Michelisz Norbert, a Hyundai magyar versenyzője, elképesztő teljesítménnyel megvédte bajnoki címét, ezzel pedig harmadik aranyérmét zsebelte be öt éven belül. Ez a diadal nem csupán a személyes sikereit emeli a csúcskategória legjobbjai közé, hanem a túraautózás történetének is jelentős mérföldköve. A második futam előtt mindössze öt pont előnnyel várta a megmérettetést Thed Björkkel szemben, de végül a célvonalat az ötödik helyen átlépve biztosította helyét a csúcsra.

Alig néhány nap telt el az újabb siker után, fő támogatói tortával köszöntötték Micheliszt a Zugligetben, aki - már-már a hagyományoknak megfelelően - a dél-koreai márka és az OMV közös sajtóeseményén állt a sajtó hazai képviselői, köztük a Vezess rendelkezésére is.

Egy éve, miután másodszor is bajnokká koronáztak, azt mondtad, a harmadik, a negyedik, illetve az ötödik bajnoki cím lehet a következő cél. Most, hogy megvan a harmadik, és három a magyar igazság, jöhet a ráadás?

Abszolút egyetértek. Most, hogy megnyertem a bajnokságot, kicsit furcsán érezném magam, ha azt mondanám, hogy jövőre csupán a második vagy az ötödik hely a célom. Bennem van a hajtóerő, és látom a fejlődési lehetőségeket, amik segíthetnek előrébb lépni. Úgy érzem, hogy Michelisz Norbert még ennél is jobb teljesítményt tud nyújtani a pályán, és remélem, hogy sokáig lesznek olyan pillanatok, amikor a bajnoki címért küzdhetek. Hogy meg tudom-e tartani azt a hatékonyságot, amit az utóbbi években tapasztaltam, amikor minden alkalommal, amikor a címért harcoltam, győztem is, azt nem tudom. De bízom benne, hogy még sok olyan év vár rám, amikor aktívan részt vehetek a bajnoki címért folytatott küzdelemben.

Andy Priaulx, Yvan Muller és José María López - ezek a nevek nem csupán a túraautózás világában ismertek, hanem a sportág csúcsát jelentik. Most, hogy te is csatlakoztál ehhez az elit klubhoz, milyen érzés egy ilyen kivételes társaság tagjának lenni? A versenyzés kemény kihívásai mellett biztosan különleges büszkeséggel tölt el, hogy egy olyan legendás trió mellett állhatsz, akik már háromszor megélték a győzelem ízét. Az ilyen mérföldkövek nemcsak a tehetségről, hanem a kitartásról és az elhivatottságról is tanúskodnak. Milyen érzelmek kavarognak benned, amikor visszagondolsz azokra a pillanatokra, amikor a pályán mindannyian együtt harcoltatok a győzelemért?

Teljesen lenyűgöző! Azok, akik figyelemmel kísérik a motorsport világát, biztosan hallottak mindhármójukról, így csatlakozni egy ilyen klubhoz igazán felemelő élmény. Hihetetlenül büszke vagyok erre a lehetőségre!

Az idei szezon során az első pillanattól kezdve te voltál az élen, de a bajnokság sorsa csak az utolsó futamon dőlt el, hasonlóan az előző két évhez. Ezt figyelembe véve, hogyan értékelnéd a mostani szezont? Nehezebb vagy könnyebb volt megszerezni a címet, mint a 2019-es vagy a 2023-as évben?

Hát, azért ez jó kérdés! - kezdte morfondírozva. - Nagyságrendbeli különbség nem volt. A tavalyi évben annyi volt a különbség, hogy az autónk a szezon második felében versenyképesebb volt, mint az idén. Ennek volt az a következménye, hogy hiába volt szorosabb a pontállás, valahogy magabiztosabb voltam Makaó előtt, mert tudtam, hogy szeretem azt a pályát, erős lesz ott az autónk, aztán meg is volt a pole-pozíció és a futamgyőzelem. Idén egy kicsit úgy éreztem, hogy vezetem a pontállást, de nem a miénk a legjobb autó, és különösen nehéz feladat azt a teljesítményt megismételni. Összességében, ha összegyúrom a három esztendőt, az idei volt talán a legnehezebb. Ha végignézik az összes versenyen, most kellett a legjobb teljesítmény a bajnoki címhez, és emiatt az idén volt a legnehezebb.

Az előző és az idei szezonban is Makaóban biztosítottad be a bajnoki címet, azon a legendás pályán, ahol 2010-ben megszerezted az első futamgyőzelmedet. Mit mondanál annak a fiatal versenyzőnek, aki akkoriban még csak álmodott arról, hogy egyszer a legjobbak között szerepelhet?

A kevesebb néha több. A pódiumon, a kerekasztal-beszélgetés előtti szezonértékelő sajtótájékoztatón, visszagondoltam arra a 2011-es hungaroringi versenyre, amikor a rajt után azt hittem, hogy mindent el kell dönteni az első kanyarban. Olyan sok hasonló helyzetben voltam már, mindig készen álltam a harcra, és minden egyes pillanatban bizonyítani akartam, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem feltétlenül szükséges. Ez nem jelenti azt, hogy időnként nem kell beleállni a küzdelmekbe, csupán azt, hogy meg kell tanulni, mely harcokat érdemes megvívni. Fontos, hogy világos célokat tűzzünk ki magunk elé. Ha a cél egy bajnoki cím elnyerése, akkor meg kell érteni, hogy ehhez kiegyensúlyozottságra van szükség. Kivéve, ha az embernek van egy autója, ami három másodperccel gyorsabb, mint a többieké – akkor elég, ha három versenyből kettőt megnyer, a harmadikon pedig akár ki is eshet. De a mi bajnokságunkban ez nem így működik.

Hosszú téli szünet vár ránk! Mivel tervezed eltölteni ezt az időt?

Viszonylag sok utam lesz. Egyrészt lesz még kettő tesztünk a szezon végén. Ott az év végi díjátadó, a Hyundai is szervez év végi rendezvényt, és itthon is lesz még néhány rendezvény, melyen jelen kell lennem. Karácsony környékén igyekszem egy kicsit Mirával és Emmával ezt a kimaradt időt bepótolni, aztán nagyjából január közepétől a tesztekre fogunk felkészülni.