A kincsvadász, menekülés közben, a Duna mélyére hajította az aranytömböket, hogy elkerülje a nyomában lévő üldözőket.
A kincsvadász, szívében a feszültséggel és a rettegéssel, menekülés közben igyekezett lerázni magáról a nehéz aranyterheket, amelyek minden lépését megnehezítették. Az értékes fém csillogása, amely egykor örömöt hozott, most csak súlyos láncokat jelentett, amelyek gátolták a szabadságra tett kísérleteit.
A vitrinben ragyogó ékszerek között, amelyek az emberi történetek 40 000 éves kincsét hordozzák, különös figyelem irányul a hun kori tárgyakra, amelyek a sor végén várják a látogatók csodáló tekintetét. A másfél ezer éves múltra utaló jelek, valamint az a néhány hónap, amit a Duna mélyén töltöttek, eltűntek róluk; a szépségük és a múltjuk titkokkal teli csillogása mindent elmond róluk, ami valaha volt. Még az illegális kincsvadászok próbálkozása sem tudta elhomályosítani ezt a lenyűgöző örökséget.
Hajnal Zsuzsanna régész, a Nemzeti Múzeum megbízott szakértője, egy különleges ügyben bábáskodott, amely a jogszabályoknak megfelelően zajlott. Az akkori hírek szerint a történet több mint 50 millió forintos értéket ölelt fel: a gyanú szerint egy férfi, aki fémkeresőjével járta a vidéket, hosszú évek munkájával rengeteg kincset fedezett fel és értékesített.
- A rendőrök éppen akkor fogták el, amikor a férfi megpróbálta értékesíteni az általa talált tárgyakat - emlékezett vissza Hajnal Zsuzsanna.
A Műegyetem rakpartján, egy némileg kopott autóban ült, tele értékes kincsekkel. Amint észlelte, hogy a rendőrök a nyomában vannak, pánikba esett. Az izgalom hatására gyors döntést hozott: a drágaköveket és ékszereket hátrahagyva menekülni kezdett. Mielőtt a hatóságok utolérhették volna, az utolsó pillanatban az ékszereket, melyek szorosan a markában voltak, a Duna hűvös vizébe hajította, remélve, hogy ezzel eltünteti a nyomokat.
A kincsek súlya miatt a folyómeder szélére zuhantak, így nem vesztek el végleg, hanem az iszapba süllyedtek. A készenléti rendőrség tűzszerészei búvárok segítségével indították el a kutatást a régóta vágyott lelet után, és három hónap kitartó munkájával végül rábukkantak a Duna mélyén. 2008 júniusában őrizetbe vették azt a férfit, aki a "solymári kincskereső" néven vált ismertté, míg az arany ékszerek csak októberben kerültek elő. A szakértők vizsgálatai során kiderült, hogy ezek a leletek valóban hun kori eredetűek. Később a kincsvadász megosztotta, hogy a Börzsönyben pontosan hol bukkant rá a ritkaságszámba menő tárgyakra.
- Elrejtője egy nagyon sekély gödörbe ásta el az ékszereket valamikor 430-450 között - mondta Hajnal Zsuzsanna.
Valószínűleg zavaros időszakban nyugodtak végső álmukra ezek a leletek, egy évszázadokon át fennálló út mentén, mely a Börzsöny csúcsát öleli körül.
A nagyon ritka korongos zárszerkezettel ellátott nyakperec és a két pár, valószínűleg együtt hordott karperec akár egyetlen nőé is lehetett, a hun kor erősen keleti, sztyeppei hagyományokat őrző, igen magas rangú hölgytagjáé.
A kalandos történetekkel bíró ékszereket a Magyar Nemzeti Múzeum Ragyogj kiállításán most húsvétig bárki felfedezheti. Azonban, avatatlan kezek számára - különösen a Duna medrében - ezek a csodák soha többé nem kerülhetnek elő.
