Még mindig nagy népszerűségnek örvend a dubai csokoládé - de nem ő az egyetlen finomság, amely a pisztácia különleges ízvilágának köszönheti varázsát.
Piros riasztás lépett életbe: ezekben a vármegyékben a legzordabb időjárási viszonyok várhatóak pénteken.
A csokoládé tavaly szinte robbanásszerű népszerűségnek örvendett, amelynek kulcsszereplője a közösségi média volt. Ennek köszönhetően a világ minden táján felfedezték a dubai csokoládét, amely mára már szinte kötelező eleme lett a desszertes kínálatnak.
Ellentétben sok népszerű édességgel, a dubai csokoládé mögött név szerint is áll egy feltaláló: Sarah Hamouda, a Dubai Fix Dessert Chocolatier megálmodója. A brit-egyiptomi vállalkozó várandóssága alatt alkotta meg ezt az egyedi desszertet, amely a tahini, pisztácia és kadayif ízek harmonikus kombinációjával hódította meg a világot. Azóta számos édesség, bejgli és fánk merítkezett a különleges ízvilágából. Ráadásul a pisztáciás íz nem csupán a hagyományos édességekben, hanem meglepő formákban is feltűnt, például "dubai virsli" néven is kapható a boltok polcain.
A pisztácia egy igazi ősi kincs, amely már a történelem hajnalán, mintegy hétezer évvel ezelőtt is virágzott Perzsia földjén. Idővel a Közel-Kelet és a Mediterrán vidékek terjedelmes tájain is népszerűvé vált. Bár a közvélemény gyakran diófélék közé sorolja, valójában a Pistacia vera fájának magját élvezzük, amely a kesudiók családjába tartozik. Ez a növény nem csupán ízletes nassolnivaló, hanem rendkívül tápláló is. Gazdag antioxidánsokban, emellett jelentős foszfort és B6-vitamint is tartalmaz. A pisztácia teljes értékű fehérjének számít, hiszen mind a kilenc esszenciális aminosavat magában foglalja, így ideális választás a tudatos táplálkozás híveinek.
Bár a pisztácia ízletes csemege, sajnos az ára gyakran borsos. Ennek fő oka, hogy a növény különleges igényekkel bír, és nem éppen a legkönnyebben termeszthető fajták közé tartozik. A pisztáciafák csak 15 év elteltével kezdik el hozni az első termést, ami jelentős különbség más gyümölcsfákhoz képest – például egyes almafák már 3-4 év után bőven termelnek. Ráadásul a terméshozam is változékony: egy átlagos fa körülbelül 18 kilogramm hántolt, szárított diót ad. Továbbá, ez a növény biennális jellegű, ami azt jelenti, hogy nem minden évben, hanem csak minden második évben lehet szüretelni.
Ha a mezőgazdaságról beszélünk, akkor mindenképpen szót kell ejteni a fenntarthatósági szempontról is. A pisztáciafák gondozása azért is kihívást jelent, mivel nagyon sok vizet igényelnek. Szerencsére léteznek olyan innovatív, relatíve környezetbarát megoldásokkal dolgozó pisztácia-ültetvények Olaszországban vagy Spanyolországban, amelyek jó gyakorlatai remélhetőleg minél előbb elterjednek.
