Ma ünnepeljük a téli napfordulót, amikor a nap legnagyobb távolságra kerül a földtől, és elérkezik az év leghosszabb éjszakája. Ez a különleges időszak a megújulás és az új kezdetek ígéretét hordozza magában.
December 21-étől számítjuk a csillagászati tél kezdetét. Ez az év legrövidebb napja, az év leghosszabb éjszakája.
A téli napforduló az a különleges időpont, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb mértékben eltér a Nap irányától. Az északi féltekén ez a jelenség azt jelenti, hogy a Nap eddig észak felé haladt, ám ezen a napon fordulatot vesz, és megkezdi dél felé vezető útját. Ekkor tapasztaljuk az év legrövidebb nappalát, ami egyben a leghosszabb éjszakát is jelenti. Ez a természet csodálatos ritmusának része, amely a sötétség és világosság váltakozását tükrözi.
A téli napforduló számos kultúrában kiemelkedő ünnepként jelenik meg, amely a sötétség fokozatos háttérbe szorulását és a fény diadalmas útnak indulását ünnepli. Ez az időszak a megújulás és az új kezdetek szimbóluma, amikor a természet lassan újraéled, és a hosszabb nappalok ígérete már a láthatáron dereng.
A téli napforduló körüli időszakot számos kultúra gazdag hagyományrendszere övezi, melyek mind különleges ünnepségeket vonnak maguk után. Például az ókori Róma lakói a szaturnáliát ünnepelték, amely a téli időszak vidám és fényes pillanatait hozta el. A zsidó közösség a hanukát üli meg, amely a fény győzelmét szimbolizálja a sötétség felett. Az afroamerikai kultúrában a kwanzaa jelentőséggel bír, míg a kelet-ázsiai világban a tungcse-fesztivál a bőséget és a családi összetartozást ünnepli. A karácsony, amely a keresztény hagyományok középpontjába áll, szintén szoros kapcsolatban áll Mithrász és a Sol Invictus napisten kultuszával, valamint számos pogány ünnep örökségével, amelyeket ma már egy új értelmezésben ünneplünk.
Sok nép, köztük az ókori szlávok körében is, ez a nap az új év kezdetének számított. A téli napforduló napján Kolyada karácsonyát ünnepelték. Az istenség tiszteletére, és a napnak a sötétség elleni küzdelmére emlékezve máglyát gyújtottak, égő kerekeket gurítottak, a házakat fenyőágakkal díszítették és Nap alakú kenyeret sütöttek.
Az ukrán néphiedelem szerint ezen a napon megfogalmazott kívánságok biztosan valóra válnak. Ha a téli napforduló napján hideg és fagyos az időjárás, az ígéretet hordoz arra, hogy bőséges termés vár ránk. Ugyanakkor érdemes tartózkodni a zajos ünneplésektől, az alkoholfogyasztástól és a nehéz ételektől, hogy megőrizzük e különleges nap szellemét.
A görög kultúrában ebben az időszakban a bor és a szenvedélyek istenének, Dionüszosznak a tiszteletére rendeztek ünnepségeket. Dionüszosz, aki Zeusz és a halandó Szemelé gyermekeként a mámor és a kreativitás megtestesítője volt, misztériumjátékok keretein belül hódoltak neki, és ezek a szertartások később a görög dráma alapjait képezték. A rómaiak sem maradtak el, hiszen december 17-én a Saturnalia ünnepével tisztelegtek Saturnus isten előtt. Ezen a féktelen karneváli eseményen az emberek a ranglétrán való szerepeiket felcserélték: a rabszolgák hirtelen szabadnak érezhették magukat, ajándékokkal lepték meg egymást, és a mindennapi kötöttségektől mentesen élvezhették az életet.
A téli napforduló egy varázslatos időszak, amikor a Nap újjászületésének szimbóluma bontakozik ki előttünk. Ez a pillanat az év leghosszabb éjszakáját hozza el, amely a befelé fordulás és a belső világunk felfedezésére ösztönöz minket. Ekkor kezdődik el a fény fokozatos erősödése, amely napról napra egyre világosabbá teszi a jövőt, és új lehetőségeket hoz elénk.