Az "áldozati kormány" kifejezés mögött egy olyan politikai struktúra áll, amely a társadalmi problémák megoldására és a közjó érdekében hoz döntéseket, még akkor is, ha ezek a döntések áldozatokkal járnak. Az ilyen kormányok gyakran a nehéz helyzetekre re

Miután Ilie Bolojant miniszterelnökké nevezték ki, a Mentsétek meg Romániát Szövetség múlt szombati kongresszusán kijelentette, hogy az általa irányított kabinet "áldozati kormány" lesz, amely elkötelezett a kiváltságok megszüntetése és a felesleges kiadások csökkentése mellett. Ezt senki sem vitatja, hiszen az ország gazdasági helyzete valóban kritikus. A politikai diskurzusban gyakran felbukkan az a kifejezés is, hogy "húzni kell az állam nadrágszíját", mivel a túlköltekezés komoly problémát jelent. Ezen felül az Európai Unió nyomása is érezhető, amely a költségvetési hiány csökkentésére sarkallja az országot. Anélkül, hogy mély gazdasági elemzésbe bonyolódnánk, bátran állíthatjuk, hogy a megszorítások "ostora" az állampolgárokon csapódik le. A hozzáadott értékadó emelése, valamint olyan bürokratikus intézkedések, amelyek nem járnak a közigazgatás hatékonyságának növelésével, mint például a digitalizáció, nem hoznak valós megoldásokat. Ezen kívül fontos lenne a közszolgák mentalitásának átalakítása is. És nem csupán róluk van szó; mindannyiunknak részt kell vennie a megoldásban. A nehézségek leküzdéséhez elengedhetetlen a társadalmi szolidaritás és összetartás, ami az utóbbi időben mintha háttérbe szorult volna. A mai világban az egyéni érdekek és csoportok dominálnak, elnyomva a közjó iránti elkötelezettséget. A 90-es évek elején tapasztalt társadalmi kohézió már rég eltűnt, amikor az emberek hittek abban, hogy a kommunista rezsim alóli felszabadulás lehetőséget ad a pozitív változásokra. Azonban ebből az illúzióból hamar kiábrándultunk. Akkoriban gyakran emlegették, hogy mi egy "áldozati nemzedék" vagyunk, és ez igaz volt nagyszüleinkre és szüleinkre is. Ők megélték a Nagy Háború és a trianoni diktátum következményeit, majd a második világháború borzalmait, amelyben sokan közülük szibériai fogságban szenvedtek. A kommunista diktatúra évtizedei alatt a megszorítások és a nélkülözés váltak mindennapjaik részévé. Bár 1989-ben felcsillant a remény, az gyorsan szertefoszlott a március 19-20-i bányászjárások és a gazdasági válság következményeként. Harmincöt év elteltével újra a balkáni típusú politika áldozataivá váltunk. Az országot vezető inkompetens politikai elit a magánérdekeknek rendeli alá a közakaratot, míg a hatalom birtokosai az ismeretségi alapon történő alkalmazások révén biztosítják helyzetüket. Az igazságszolgáltatás pedig gyakran vakon huny a politikai érdekek előtt, ami tovább bonyolítja a helyzetet. A gazdasági válság mellett számos más kihívást is fel kell vállalnia az új kormánynak, hogy a társadalmi sebeket kezelni tudja.

Vállaljuk mi is az áldozatot, kedves polgártársaim! Készen állunk arra, hogy türelmesek legyünk azokkal, akik elhatározták, hogy "rendet hoznak az országba". Elfogadjuk, hogy a munkahelyeken és minden más színtéren is mi magunk is hozzájárulunk ahhoz, hogy együtt emeljük ki hazánkat a nehézségekből. Adjunk lehetőséget azoknak, akik valóban a javunkat keresik! Csak tudnánk végre, hol találjuk meg ezt a jót...