Kuttor Attila: Nem tartom magam megélhetési edzőnek | M4 Sport Kuttor Attila tisztázta, hogy számára nem a pénzkereset a legfontosabb, amikor az edzői munkájáról beszél. Az M4 Sportnak adott interjújában hangsúlyozta, hogy a sportág iránti szenvedély és

Pályafutása hazai szinten valóban figyelemre méltó, hiszen játékosként 560 alkalommal lépett pályára az NB I-ben, majd edzői pályafutása során már 700-nál is több élvonalbeli mérkőzésen vett részt. Karrierje során számos korszakot ölelt fel, és együtt dolgozott szinte minden jelentős hazai szakvezetővel. Kuttor Attila az m4sport.hu-nak adott interjújában részletesen mesélt ezekről az élményekről. Jelenleg munkanélküli, ám saját bevallása szerint nem igazán tesz lépéseket annak érdekében, hogy új állást találjon.

Kuttor Attila eddigi pályafutása során már negyven évet szentelt a magyar labdarúgásnak, azonban mióta tavaly februárban búcsút intett a Mezőkövesdnek, viszonylag csendesedett a neve a sportág berkeiben. Gyakran hallani, hogy az edzői pályán létezik egyfajta körforgás, de ha valaki egyszer kiszorul ebből a körből, visszajutni nem mindig egyszerű feladat.

Arra a megállapításra jutottam, hogy már jó ideje ebben a világban élek, de nem szeretném mindenáron az edzések vezetésére és a munkára összpontosítani az életemet. Jelenleg abban a fázisban vagyok, hogy várom azt a kihívást, amely lehetővé teszi számomra az alkotást. Nem vagyok elkeseredve, de hatalmas nyomás nehezedik rám, és rengeteg energiát igényel, hogy helytálljak. Ha ez az energia hiányzik, akkor a dolgok nem működnek. Nagy tisztelettel tekintek azokra az edzőkre, akik évtizedeken át képesek eredményesen dolgozni. Úgy érzem, most egy kis szünetre van szükségem ahhoz, hogy mentálisan frissen és kiegyensúlyozottan térhessek vissza.

A szakember hangsúlyozta, hogy alapvetően igyekszik megőrizni a nyugalmát, hiszen csak higgadt elmével lehet helyes döntéseket hozni. Ugyanakkor elismerte, hogy néha szükség van arra, hogy az edző a saját viselkedésével megzavarja a meccsek folyását. Kuttor Attila mindezek ellenére is kiemelkedő, hiszen korábban, amikor a Mezőkövesd kispadján ült, egy élesebb megnyilatkozása miatt a szövetség fegyelmi bizottsága kétmillió forintos bírságot rótt ki rá.

Ehhez képest azóta már sokkal súlyosabb kijelentések is elhangzottak, amelyeket nem büntettek meg ennyire. Igazán tanulságos élmény volt. Az élő interjú előtt úgy érkeztem, hogy már láttam a mérkőzés legfontosabb pillanatait.

Kuttor a Mezőkövesd irányításával a negyedik helyen zárta az NB I-es szezont, ráadásul a Magyar Kupa döntőjébe is bejutottak. "Ez a hároméves kemény munka gyümölcse" – fogalmazott. "Kicsit pechesek voltunk, hiszen a világjárvány miatti leállás után mindössze egy hónap leforgása alatt tizenegy mérkőzést játszottunk. Végül a bajnokságban a negyedik helyen végeztünk, míg a kupában a második pozíciót szereztük meg."

Az edző megosztotta, hogy különleges kötelék fűzi Tóth Lászlóhoz, a korábbi mezőkövesdi sportigazgatóhoz. Rámutatott, hogy már a szombathelyi Illés Akadémián is együtt dolgoztak, és azóta is fennáll közöttük egy erős szakmai és baráti viszony.

Az egy éve pihenő szakemberrel korábban megesett az is, hogy nyolc nap alatt kapott új munkát: a Vasastól távozott és bő egy héttel később újra Mezőkövesden volt.

"Szokták mondani, hogy amikor az ember leesik a lóról, akkor gyorsan vissza kell ülni, de ahogy mondtam is, ezt nem mindig magunknak választjuk, hanem az élet írja. Akkor nem is nagyon gondolkodtam, hiszen olyan helyre mente, amit ismertem. Bajban volt mindkét klub, végül mi jöttünk ki ebből győztesen, hiszen mi NB I-esek maradtunk, a Vasas kiesett.

Kuttor Attila edzőként számos "karakteres" játékossal osztotta meg a pályát. Legutóbb például Cseri Tamással dolgozott együtt Mezőkövesden, ahol a kapcsolatuk a végére sajnos nem éppen zökkenőmentesre sikeredett.

Az egyéniségek iránti vonzalmam határtalan. Cseri Tamás a klubunk egyedüli válogatott játékosa, ami igazán különleges. Nem szeretnék túlzottan elmerülni a részletekben, de a kihívás, amellyel szembesülünk, egy félreértésre vezethető vissza. Az ilyen szituációkban azonban gyorsan túllépek magamon. Döntéseket kell hoznom, amelyek a családok jövőjét befolyásolják. Még a legnagyobb edzők is megbánják időnként a választásaikat, de ebben az esetben a helyzet tényleg csupán egy félreértés okozta zűrzavar.

Kuttor Attila nehéz helyzetbe kerülésének kulcsszereplője Halmosi Péter volt, aki a szombathelyi futball ikonja. Edzői karrierje kezdetén, Rózsa Dániel és Iszlai Bence társaságában, a csapatból való kizárás sorsára jutott. Ez az esemény egy Dunaújváros ellen, Szombathelyen elveszített bajnoki mérkőzés után történt. A pletykák szerint a döntés hátterében az állt, hogy a fiúk korábbi edzőjüket, az akkor már újvárosi Artner Tamást ölelték meg.

"Bolhából elefánttá nőni. A három játékos mentesítést nyert egy mérkőzés alól, de nem az ölelés miatt, amit Artner Tamás kapott. Csak Halmosi volt az, aki a vesztes meccs után tiszteletkört tett a stadionban az ellenfél trénerével. Nehéz helyzetbe kerültem, de egy percig sem bántam meg. Vannak olyan íratlan szabályok, amelyeket mindig szem előtt tartok."

Szombathelyen mindössze két meccs jutott neki, pedig barátok közt dolgozhatott, hiszen a tulajdonosok Illés Béla és Halmai Gábor voltak, míg az ügyvezetői posztot Tóth Miklós töltötte be, aki gyerekkori barátja volt.

"Egy klub nem működik anélkül, hogy kiálljunk egymásért.

Viszont Tóth László Mezőkövesden még a legnehezebb pillanatokban is támogatóan állt mellettem.

A beszélgetésben szó esett arról is, hogy Kuttor Attila a játékos pályafutása során a korszak legnagyobb edzőivel dolgozhatott együtt és mindegyiküktől ellesett egy-egy apró fogást, amit hasznosítani tud szakvezetőként.

Verebes József volt az, aki gyökeresen megváltoztatta a karrieremet. Amikor lejárt a szerződésem Székesfehérváron, a helyzetem nem tűnt túl rózsásnak: ilyenkor a következő klubnak is fizetnie kellett, hacsak nem az NB II-be igazoltam. Ültem otthon, és azon töprengtem, hogy talán el kellene kezdenem dolgozni, amikor váratlanul megkeresett Verebes mester. Elvitt Győrbe, és egy hatalmas lökést adott a pályafutásomnak; mindössze két hónappal később már a válogatott keretébe is bekerültem.

Kuttor Attila felidézte Verebes József egyik különleges taktikai utasítását: "Mindannyian jól tudjátok, mit kell tennetek, most lépjetek a pályára, és szerezzétek meg a győzelmet!"

Az egykori védő szerepelt abban az MTK-ban, amelyben hét játékos szerepelt ("Ez volt a legjobb csapat, amiben játszottam.") és ez volt az első fővárosi állomása. Kuttor szerint az is különlegessé teszi az 560 meccsét, hogy sok átigazolás volt benne.

Szinte mindenhol kétszer is megfordultam. Az MTK-tól távozva Diósgyőrbe mentem kölcsönbe, majd Székesfehérvárra, végül pedig visszatértem az MTK-hoz. Válogatott játékosként a saját csapatomnál, ahol bajnok és kétszeres kupagyőztes voltam, próbajátékon kellett részt vennem. Bár lehetett volna okom megsértődni, tudtam, hogy ez egy küzdősport, ahol a kitartás a legfontosabb. Végül pedig én lettem az MTK csapatkapitánya.

Kuttor Attila pályafutása alatt kizárólag magyar csapatok színeiben szerepelt, és sosem hallott arról, hogy valaha is megkísérelték volna átvinni őt a határon túlra.

Soha nem volt menedzserem az életem során. Amikor először érkeztem Fehérvárra, a szüleim támogattak, de később már minden ügyet magam intéztem és tárgyaltam. Külföldi csapattal sosem folytattam egyeztetéseket; talán az MTK-nál merült fel némi érdeklődés, de akkor már 30 éves voltam. Lehet, hogy a külföldi tapasztalat hiánya a nyelvtudásom miatt van, mert sajnos nem tudtam zökkenőmentesen elsajátítani egy idegen nyelvet.

A számos átigazolás között a Siófok csapata különösen kiemelkedik, hiszen bár kicsi klubról van szó, Kuttor irányításával jelentős sikert értek el. 2004-ben hosszú ideig versenyt futottak a dobogós helyezésekért, végül a negyedik helyen zárták a szezont, ami minden kétséget kizáróan rekordnak számít a klub történetében.

A klub megszűnésének híre után négyen vágtunk bele a felkészülésbe. Az egyik srác biciklivel érkezett a próbajátékra, letámasztotta a bringáját, és lelkesen mondta, hogy szeretné megmutatni, mit tud – és emlékezzünk, ez az NB I-ről szólt. Végül nem szerződtettük. Csertői Aurél itt kezdte az edzői pályafutását, és hiába próbálta Salló István, az akkori sportigazgató, magának kisajátítani ezt a lehetőséget, én voltam az, aki őt a csapathoz juttatta. A keret tele volt olyan játékosokkal, akiket másutt elutasítottak, de mindannyian hatalmas motivációval és elhivatottsággal játszottak, még ha minimális anyagi támogatás mellett is. Ennek a szívós munkának köszönhetően végül a negyedik helyen zártuk a bajnokságot.

Kuttor a Haladással harmadik helyezést ért el, amikor a csapat újoncként lépett be a ligába – ez akkor hatalmas sikernek számított. A csapat irányítását ekkor Csertői Aurél látta el, aki kulcsszerepet játszott ebben az eredményben.

Az egykori védő beszélt a válogatottban lejátszott meccseiről is - 19 alkalommal szerepelt az együttesben -, de sosem volt állandó tag, hanem játszott néhány meccset, kimaradt, majd újra meghívták. Szerepelt abban a csapatban is, amely pótselejtezőt játszott az 1998-as világbajnokság előtt - a Jugoszlávok ellen 12-1-es összesítéssel esett ki a gárda. Utolsó meccsét már Lothar Matthäus alatt játszotta.

Ez már önmagában is egy különleges pillanat volt, hiszen sikerült elérnem a csapatban az első és egyetlen gólomat. Később a csapatunk Brazília ellen lépett pályára, és mindenki izgatottan várta a lehetőséget, hogy játszhasson. Amikor Japán ellen játszottunk Zalaegerszegen, éppen az autópályán haladtunk, és éppen elhagytuk Székesfehérvárt, amikor László Csaba, a korábbi pályaedző, közölte velem, hogy már nem leszek a keret tagja. Ekkor azt mondtam, hogy gyorsan álljunk meg, mert ha így van, akkor nem is szeretnék felmenni Budapestre.

A beszélgetés zárásaként Kuttor Attila megosztotta, hogy az utóbbi időszakban több megkeresést is kapott, köztük a Budafoktól és a Kisvárdától, azonban egyik helyszínen sem alakult ki végleges megállapodás.