Ünnepi adventi kórustalálkozó, ahol a zene és a közösség varázsa egyesül!
Vasárnap este Nyárádszeredában zajlott le a Küküllői Református Egyházmegye 15. adventi kórustalálkozója, amely igazi zenei ünneppé vált. A résztvevő kórusok – legyenek azok kétszáz éves hagyományokkal bíró gyülekezetek vagy frissen alakult közösségek – mindannyian az Úr dicséretére énekeltek. Az első adventi kórustalálkozót 2008-ban szervezték meg Gegesben, ahol azóta már ötször tartottak hasonló eseményt. Nyárádszereda viszont most debütált mint a rendezvény házigazdája, méltó ünneplésével emlékezetessé téve a tizenötödik alkalmat, amely a város főtéri egyházközség keretein belül valósult meg.
A vendégek részesei lehettek az öröm gyertyájának meggyújtásának, majd a templom falai között Mészáros Lehel szászcsávási lelkipásztor vezetésével mélyebb betekintést nyerhettek az adventi békesség mibenlétébe. A lelkipásztor hangsúlyozta, hogy az igazi békesség nem csupán a csendben rejlik, hanem abban a bizalommal teli tudatban, hogy Krisztus azért jött közénk, hogy helyreállítson minket Isten és ember viszonyában. Isten békessége a teljesség és a harmónia mély érzéséből fakad, amely arra emlékeztet bennünket, hogy Isten szeretete mindannyiunkat áthat. Az igazi békesség Isten ajándéka, és nekünk az a küldetésünk, hogy ezt a szeretetet és békességet mások felé is kiterjesszük - fejtette ki a lelkész, aki az egyházmegye zenei előadói feladatait is ellátja.
Ezután egymást felváltva énekelt a megjelent 14 énekegyüttes, amely az egyházmegye minden szegletéből - Segesvártól Nyárádszeredáig, Szovátától Dicsőszentmártonig - mintegy 270 személyt gyűjtött egybe. Így követte egymást a nyárádszeredai Bocskai István Dalkör (karvezető Ferencz Sándor Csaba), a kibédi egyházközség kórusa (Nagy Krisztina), a gógánváraljai egyházközség kórusa (Volkán Sándor), a backamadarasi Harmónia kórus (Nagy-Vajda Katinka), a küküllőszéplaki Pálffy Ágnes asszonykórus (Gábor Erzsébet), a nagykendi egyházközség kórusa (Jakab Viktor), a makfalvi egyházközség kórusa (Gábor Áron Árpád), a szőkefalvi egyházközség kórusa (Nagy Ilona), a 35 éves szovátai egyházközségi kórus (Szabó Hunor), a dicsőszentmátoni egyházközség kórusa (Ferenczi Zsolt), a segesvári egyházközség énekkara (Bíró Zita), a vámosgálfalvi Magvető kórus (Szabó Gyula), a szászcsávási vegyes kar (Ozsváth Krisztina), végezetül pedig az egyházmegye lelkészeinek kórusa (Tőkés Attila) szólalt meg. Több kórus is részt vett az eddigi összes találkozón, de voltak viszonylag "fiatal" együttesek is: míg Szászcsáváson a többszólamú énekhagyomány eredete a 18-19. század fordulójára vezethető vissza, és 1837-ben a templomavatási ünnepségen már megszólalt a csávási kórus, addig például a dicsőszentmártoni csak idén alakult. Különösen jól énekelt a nyárádszeredai, a makfalvi, a backamadarasi és a szovátai kórus, de a közönséget a segesvári kórus éneke hódította meg láthatóan, míg az alig egy hónapja alakult egyházmegyei lelkészkórus két próba és egy fellépés után is képes volt méltón zárni az idei találkozót.
Kodály Zoltán szavai szerint a zene nem csupán hangok összessége, hanem a lélek tápláló ereje, amely semmi mással nem helyettesíthető. Ezért gyűltünk ma együtt, hogy magunkhoz vegyük ezt a lelki táplálékot, és hogy adventi időszakunkban énekeinkkel dicsőítsük Istenünket, Atyánkat. Bízom benne, hogy ma mindkét célt sikerült elérnünk, hiszen gazdag lelki táplálékot nyertünk itt, együtt - mondta Tőkés Attila lelkipásztor. Dr. Batizán Attila esperes hozzátette, hogy az éneklés és a szép istendicséret nemcsak megújította szívünket és lelkünket, hanem békét is hozott az életünkbe. Az egyházmegye vezetője köszönetét fejezte ki a kántoroknak, karvezetőknek és a gyülekezet tagjainak, akik rengeteg próba és munka eredményeként varázsolták elénk ezt a csodálatos éneket, hogy együtt dicsőíthessük Isten nagyságát.
