"Ébredjen a tenni vágyók szövetsége!" - Exkluzív beszélgetés Harald Vilimskyvel.

A cikk elküldéséhez e-mailben, kérjük, kattintson erre a linkre, vagy másolja ki és ossza meg ezt az URL-t: https://demokrata.hu/vilag/jojjon-a-tenni-akarok-koalicioja-945251/

Dieses Interview ist auch auf Deutsch verfügbar.

Ön Ausztria egyik legérdekesebb politikai alakja. Nem tudom eltüntetni az emlékeimből azt a 2008-as sokkolótesztet (Taser), amikor a fegyver hatását saját magán próbálta ki ellenőrzött körülmények között. Igazán drámai pillanat volt, de ő keményen állta a megpróbáltatást. A jelenlegi feszített politikai klímában miért elengedhetetlen az országnak egy ilyen karakterű vezető?

Miért is vágtam bele ebbe a sokkolóval végzett kísérletbe? Az egész egy este kezdődött, amit a rendőrség és a büntetés-végrehajtás képviselőivel töltöttem. Ők hangsúlyozták, hogy a sokkolók használata elengedhetetlen a biztonságuk érdekében. A rendőri kiképzők demonstrálták, hogyan működik ez az eszköz, hogy a kollégáik is megérthessék annak működését. Mivel én nem vagyok hajlamos az efféle dolgoktól való félelemre, úgy döntöttem, hogy ha ők képesek rá, akkor én is megpróbálom. Így történt, hogy belevágtam. Sok különböző élményt gyűjtöttem már össze, az ejtőernyőzéstől kezdve a jégbúvárkodáson át egészen a sivatagi motorozásig. Nem mondanám, hogy különösebben tehetséges vagyok bármelyikben, de mindet kipróbáltam. Hogy vajon szüksége van-e Ausztriának egy olyan emberre, mint én? Úgy vélem, hogy az országnak új politikai irányvonalra van szüksége. Jelenleg rendkívül elégedett vagyok az Európai Parlamentben betöltött szerepemmel, és nem keresek új lehetőségeket. Az a célom, hogy tovább bővítsük a frakciónkat és a szövetségünket. Szeretném, ha részt vehetnék abban, hogy egyre nagyobb befolyást építsünk ki a nyugati féltekén, Budapesttől Bécsig és Washingtonig.

Az emberek könnyedén azonosítják a patrióta táborban a stílusát és a hangzását, ami sokak számára vonzó. Olyan, mintha egy extrém sportoló lépne be a politikai arénába. Ön is osztja ezt a nézetet?

- Nem, nem az a célom, hogy túlbonyolítsam a mondanivalómat vagy nehezen érthetővé tegyem. Fontos, hogy az üzenet világos és könnyen megragadható legyen. Ha valaki, mint Orbán Viktor, kemény kritikák kereszttüzébe kerül, akkor arra egyértelmű és határozott választ kell adni.

- Eljött a világos beszéd ideje? Manapság mintha egyre több tiszta szót hallanánk. Új jelenség ez Brüsszelben?

- Azt hiszem, igen, mert általában megnőtt a harag a rendszerrel és mindazzal szemben, amit képvisel. De ahogy lehet túl puhán, túl diplomatikusan, túl simulékonyan fogalmazni, úgy lehet túl keményen is. Szerintem ez bölcs megfontolás kérdése is: mennyire lehetek kemény anélkül, hogy átlépném a határt? Aki keményebben fogalmaz, annak vigyáznia kell, hogy ne menjen túl messzire.

Ha már szóba került, az egész világ kíváncsian figyeli Trump elnök dinamikus újjáépítési erőfeszítéseit. Amennyiben az FPÖ-nek sikerül kormányt alakítania, milyen drámai átalakulások várhatóak Ausztria számára az első száz napban?

A különbség Ausztria és az Egyesült Államok, valamint Donald Trump és egy lehetséges osztrák kormány között leginkább a döntéshozatal hatékonyságában és mechanizmusában mutatkozik meg. Az amerikai elnök sokkal közvetlenebb módon, viszonylag gyorsan hozhat intézkedéseket, míg Ausztriában a döntések mögött gyakran hosszas és bonyolult tárgyalások állnak. Egy kormányváltás Ausztriában nem jelenti automatikusan a közigazgatás teljes átformálását; a tisztviselők többsége a helyén marad, ami a politikai irányváltások fokozatos megvalósulását eredményezi. Az osztrák politikai rendszerben a döntések végrehajtása tárgyalásokon alapul, ezáltal sokkal összetettebbé téve a folyamatot, mint ahogy az Trump esetében működik. Például ha Trump bejelenti, hogy az Egyesült Államokban csupán két nem létezik, ezt azonnal érvényesíti. Ezzel szemben Ausztriában jelenleg hat hivatalos nem szerepel, még egy konzervatív kormány alatt is, és bármilyen változtatásnak nemcsak a politikai színtéren, hanem az európai bíróságok előtt is meg kell állnia. Az amerikai elnök számára viszonylag egyszerűbb, hogy olyan döntéseket hozzon, mint például a WHO-ból való kilépés vagy az ENSZ-járulékok megszüntetése. Ausztriában viszont a jelentős reformokhoz széleskörű politikai konszenzus szükséges. Míg Trumpnak csupán a képviselőházban és a szenátusban kell többséget szereznie, addig az osztrák politikai rendszer bonyolultabb, a többpárti struktúra és a demokratikus eljárások miatt.

- Ausztriának jelenleg mire van a legsürgősebben szüksége? Ha sikerül a változás, melyek lennének a legfontosabb intézkedések, amelyeket az országban azonnal be kellene vezetni?

- Elsődleges célunk, hogy megvédjük Ausztriát a további illegális migrációtól. A tartózkodási jog nélkül itt tartózkodó embereket vissza kell küldeni a hazájukba. Elfogadhatatlan, hogy több százezer úgynevezett "tengeralattjáró" személy merül le a hatóságok látószöge alá Ausztriában. Napi gondjaink vannak a késelésekkel, a nemi erőszakkal és a csoportos bűnözéssel. Bécsben már történt késes támadás. A fővárosban egyre jobban visszaszorítják a kultúránkat és idegenek váltják fel, ami szintén elfogadhatatlan. Tiszteletben tartjuk, hogy mindig is volt bevándorlás, és minden embert egyenlő értékűnek tekintünk, de nem tűrjük, hogy olyan bevándorlók jöjjenek hozzánk, akik meg vannak győződve például arról, hogy a nőknek alacsonyabb a rangjuk, és ezt akarják áthozni a mi társadalmunkba. Nem, ezt például nem fogjuk tolerálni. Bécs a közép-európai kultúra egyik centruma, és ezt a jellegünket meg akarjuk őrizni. Nem akarjuk megengedni, hogy iszlamizálódjunk, nem akarjuk megengedni, hogy arabizálódjunk és nem akarjuk megengedni, hogy afrikanizálódjunk.

A magyarok számára Ausztria és fővárosa, Bécs évtizedek óta a jólét és a közbiztonság megtestesítője. Azonban a nemzetközi összehasonlítások alapján Budapest mára már sokkal biztonságosabbnak számít, mint Bécs. Ausztria, akárcsak Németország, komoly kihívásokkal néz szembe a tömeges migráció kapcsán, különösen a muszlim közösségek érkezése miatt. Ez a helyzet alapvetően átalakítja az ország életét, kultúráját, békéjét, működését és jövőbeli kilátásait. Vajon megőrizheti Ausztria a biztonságos, erős és gazdaságilag irigylésre méltó keresztény identitását a jövőben?

Ha a politikai helyzet nem változik, komoly kihívásokkal nézünk szembe. Az általános iskolai statisztikák, amelyeket az osztrák népiskolákra vonatkozóan vizsgálunk, riasztó képet festenek: a helyi osztrák gyerekek aránya már hatéves korban is csökkenő tendenciát mutat. A fiatalabb korosztályokban ez a jelenség még hangsúlyosabban megfigyelhető: az őshonos gyermekek száma folyamatosan fogy, míg a muszlim közösség tagjainak aránya drámai növekedést mutat. Ha ez a folyamat töretlenül folytatódik, Bécs egyre inkább multikulturális városként alakulhat, ami olyan irányba vezethet, amelyet nem kívánunk. Politikai nézeteink világosak: elkötelezettek vagyunk a zsidó-keresztény nyugati örökségünk védelme mellett. A választók döntése határozza meg, hogy együtt kívánnak-e haladni velünk ezen az úton. Jelenleg támogatnak minket, és mi határozottan elkötelezzük magunkat amellett, hogy politikai elképzeléseinket megvalósítsuk.

- Volt idő, amikor országaink egységet alkottak. Az 1867-es kiegyezés után közösen váltunk európai szinten csodált hatalommá, mindkét fél teljes megelégedésére. Sajnos kapcsolataink megromlottak, az országok eltávolodtak egymástól és már nem olyanok, amilyennek szeretnénk őket. Ha Herbert Kickl lesz a szövetségi kancellár, képesek leszünk-e újra egymásra találni? Lesz-e új, közös osztrák-magyar erőtér? Magyarországon mindenki szeretné, ha jobb lenne a kapcsolat az országaink között. Remélhetjük, hogy egyszer újra lesz erős osztrák-magyar együttműködés, talán uniós szinten, de olyan, ami mégis több, mint a szomszédság?

- A mi részünkről mindenképpen. De nem lakossági, hanem politikai szinten látom az eltávolodást. A Fidesz kilépett az Európai Néppárt börtönéből és politikai szövetségre lépett velünk, ami persze a Fidesz politikai ellenfelét, az Európai Néppártot agresszívabbá teszi. Azt is tapasztalom, hogy mi Ausztriában most tárgyalunk az osztrák műsorszolgáltatás reformjáról. Ideje lenne eltörölni a kötelező díjakat, hiszen a műsorok gyakran csak propagandát vagy olcsó amerikai sorozatokat kínálnak. Amikor azt mondjuk, hogy mi karcsúbb, depolitizált ORF-et akarunk ezek nélkül az amerikai sorozatok nélkül, az ellenérv az, hogy nincs szükség az osztrák médiapolitika reformjára. A reformköveteléseket gyakran Orbán Viktorra hivatkozva blokkolják. Pedig őt az Európai Néppártban régóta megbízható, intelligens és konszenzusos politikusként ismerték. Most az Osztrák Néppárt démonizálja őt, ami politikailag természetesen káros. De valahányszor Magyarországon járok a barátaimmal vagy a csapatom tagjaival, mindenki nagyszerűen érzi magát. Mindenki szereti ezt az országot, és Ausztriát itt nagyon nagyra tartják. Tehát az eltávolodás csak politikai szinten történik, nem a két nép szívében.

- A Demokrata kiadója 2008-ban jelentette meg magyarul Jörg Haider A szabadság, ahogy én gondolom című könyvét. Nagy sikert aratott. Amikor Haider Magyarországról beszélt könyvében, kritikusan fogalmazott, de megértettük, miért szól így rólunk. Úgy látjuk, hogy az osztrákok, különösen az önök táborába tartozó politikusok megértenek minket és Közép-Európát is. El tudna képzelni nagyobb közép-európai együttműködést a régiók között, egy kicsit többet, mint egy normális szomszédsági viszony? Ausztria, Magyarország, Szlovákia, Csehország, Lengyelország... ennek a közép-európai régiónak, jelenleg úgy tűnik, valamivel nagyobb a jövőképe, mint a többinek, és iparosodottabb is.

Természetesen, íme egy egyedibb megfogalmazás: - Igen, határozottan. Az Európai Unió jövőjét illetően öt lehetséges forgatókönyv létezik, amelyeket az EU is figyelembe vesz. Az első forgatókönyv a status quo fenntartását javasolja, ami a meglévő problémák továbbélésével jár. A második lehetőség az egységes piac korlátozása, míg a harmadik, amire ön is utalt, "a tenni vágyók szövetsége", amelyben csupán azok az államok mélyítik el az együttműködést, akik ezt valóban szeretnék. Emellett léteznek olyan alternatívák is, amelyek a hatáskörök visszaadását célozzák Brüsszelből a tagállami parlamentekhez. Az utolsó forgatókönyv pedig az örökérvényű uniós víziót képviseli, ahol egy teljes mértékben közösségi Európát képzelünk el. Véleményem szerint a "tenni vágyók szövetsége" kiváló modell lehet, különösen Közép-Európa szempontjából. De elképzelhetőnek tartom, hogy a balti államokban vagy Nyugat-Európában is megvalósulhat ez az elképzelés. Miért ne? Támogatjuk, hogy minden ország a lehető legszélesebb körben tárgyalhasson arról, amit helyesnek tart, anélkül, hogy egy brüsszeli bürokrácia diktálja a 27 tagállamnak a teendőket. Ezen kívül érdemes mérlegelni a negyedik forgatókönyvet is, amely a hatáskörök egy részének visszaadását jelenti a nemzeti parlamenteknek, vagy a "tenni vágyók koalícióját", miközben megőrizzük a belső piacot és az európai együttműködést. Minden egyes javasolt irányvonal előnyösebb, mint a jelenlegi helyzet, mert a brüsszeli állapotnál valószínűleg nem is lehet rosszabb.

Az amerikai patrióták most visszanyerték az irányítást hazájuk felett. Mi a helyzet Európában?

Sokat utazom az Egyesült Államokban, és azt tapasztalom, hogy sok városban és városi központban a helyzet éppen ellentétes. A nagyvárosok többsége egyértelműen baloldali irányultságú. Chicagóban például szinte lehetetlen más politikai nézeteket találni, annyira dominálnak a baloldali eszmék. Ezzel szemben a vidéki területeken, akár az USA-ban, akár Európában, pártjaink jelentős támogatottságot élveznek a helyi lakosság körében. A patrióta erőknek tehát sürgősen újra kell fókuszálniuk a városokra, és olyan stratégiákat kell kidolgozniuk, amelyekkel ott is képesek lehetnek többséget szerezni. Nem engedhetjük, hogy a városokat kizárólag a baloldal uralja.

Jelenleg zajlanak az osztrák koalíciós tárgyalások. Érdemes megemlíteni, hogy a politikai pártok között aktív diskurzus folyik, amelynek célja egy stabil és működőképes kormány létrehozása. A tárgyalások részleteiről egyelőre nem sok információ áll rendelkezésre, de folyamatosan figyelemmel kísérjük az eseményeket, és amint újabb hírek érkeznek, azonnal tájékoztatjuk olvasóinkat.

- A tárgyalások ahhoz hasonlítanak, mint amikor egy nagyon kemény deszkát akarunk átfúrni, gyakran használjuk ezt a hasonlatot Ausztriában. Vagyis ezek kimerítő és fárasztó tárgyalások, amelyek során azt várjuk, hogy leendő partnerünk elismerje a vezető pozíciónkat. Ezenkívül elvárjuk, hogy nyitott szívvel viszonyuljon az elképzeléseinkhez, és ne ragaszkodjon a berögzült fejlesztési irányokhoz.