A 30-as éveink előtt családot alapítani sokak számára vonzó lehetőség, de miért érzik mégis a fiatalok, hogy ez ijesztő lépés? Talán a társadalmi elvárások, a karrierépítés vagy a pénzügyi bizonytalanság mind hozzájárulnak a kételyekhez. Az életkorral jár

Újabb izgalmas epizóddal bővül az Index családtervezéssel foglalkozó sorozata, amelyben ezúttal édesanyákat és édesapákat kérdeztünk meg a családalapítás kihívásairól, a testvérek közötti korkülönbségekről, valamint a korai szülővé válás előnyeiről. Az interjúk során kiderült, hogy a testvérkapcsolatok dinamikáját elsősorban a személyiségek formálják, és a szülők tapasztalatai szerint, ha a gyerekek közel azonos időben érkeznek, könnyebben átvészelhetők a nehéz pillanatok.

A testvérek közötti korkülönbség elsősorban gyerekkorban érezhető, és főként a szülők szemszögéből válik igazán fontossá. Ilyenkor a szülőknek sokszor felmerül a kérdés, hogy mennyi figyelmet igényel a nagyobbik gyermek, és hogy valóban képes-e segíteni a kisebb testvérének. Ezen kívül fontos megérteniük, hogy a kicsi igényei eltérnek, így anya nem mindig tud ott lenni. Ahogy azonban a gyerekek felnőnek, a korkülönbség szerepe átalakul. Most már inkább nekik fontos, hogy támogassák egymást, példát mutassanak, vagy éppen érdeklődjenek a másik iránt. Később, felnőttkorban pedig a nagyobb korkülönbség is közelebb hozhatja őket, különösen, ha hasonló élethelyzetekkel találkoznak, mint például esküvő, családalapítás vagy munkahelyváltás. Az élet ezen szakaszaiban a testvéri kötelékek megerősödhetnek, és a különbségek eltűnhetnek a közös élmények és kihívások révén.

A kisebb korkülönbséggel rendelkező testvérek általában szorosabb kötelékeket alakítanak ki egymás között; barátok és játszótársak egy személyben. Ilyenkor a szülők figyelme talán szétszórtabb, hiszen a gyerekek közötti interakciók dominálnak. Ezzel szemben, ha a korkülönbség nagyobb, előfordulhat, hogy a fiatalabb testvér magányosabbnak érzi magát, viszont cserébe a szülők több időt és energiát tudnak szentelni egy-egy gyermekre. Ahhoz, hogy jobban megértsük, milyen hatással van a korkülönbség a családi dinamikákra, szülőket kérdeztünk tapasztalataikról és érzéseikről a testvérek közötti életvitel kapcsán.

Kovács Gabriella egy Balaton közeli kisvárosban könyvtáros és három gyerek anyukája. Igazából már nem is gyerekek, hiszen a legnagyobb, Barna, 1992-ben született, 9 évre rá Kristóf, majd 14 év múlva Kincső. Gabriellát arról faggattuk, hogy élték meg a gyerekek a család lassú, de biztos gyarapodását, szoros lett-e Kincső kapcsolata a két nagyobb testvérével.

Barna alapvetően egy visszahúzódó, introvertált személyiség volt, így amikor Kristóf születésével elvesztette egyke státuszát, még inkább a saját világába vonult vissza. Tizenöt év elteltével, amikor a húga megérkezett, éppen a kamaszkor viharos időszakát tapasztalta, ami különösen megnehezítette számára ezt az új helyzetet.

Barna, a kamaszkori zűrzavarokkal küzdve, kicsit zavarban érezte magát édesanyja várandóssága miatt. A testvérvárás számára nem volt könnyű, hiszen a saját problémái, a kamaszkor kihívásai teljesen lekötötték. Ezzel szemben Kristóf, a fiatalabb testvér, már jobban megbarátkozott Kincső érkezésével, és szívből örült a kislánynak. Barna sokáig csak háttérbe szorította a kislányt, hiszen a kamaszkori lázongásai és felnőtté válás nehézségei elvonták a figyelmét. A helyzet akkor változott meg, amikor Kincső betöltötte a 14. életévét, és ekkor a testvéri kötelékük hirtelen szorosabbá vált. Korábban Kristóf töltött több időt a kicsivel, de Gabriella úgy érezte, hogy a jelentős korkülönbség miatt a kapcsolatuk sosem volt igazán kiegyensúlyozott. Most viszont, hogy mindketten kamaszok lettek, újra felfedezték egymásban a barátságot és a támogatást.

A terhesség és a babagondozás kapcsán Gabriella úgy véli, hogy a kisebb korkülönbség előnyösebb, mivel a nagyobb szünetek miatt sok mindent újra kellett tanulnia. Kincső nevelésében a fiúk is besegítettek, de a férjével, Attilával nem terhelték meg őket komoly feladatokkal; leginkább csak a boltba küldték őket, vagy néha vigyáztak a kicsire. Gabriella szerint a testvérek közötti kapcsolat nem csupán a korkülönbségtől függ, sokkal inkább a személyiségek dinamikáján múlik. Elképzelhető, hogy ha két nagyobb lánya lett volna, ösztönösen jobban tudtak volna gondoskodni a kishúgukról.

Szabó Dániel programozóként dolgozik, és a fiatal apukák azon egyre szűkülő táborát gyarapítja, aminek tagjai 30 alatt tervezik a családalapítást több gyerekkel. Feleségével az volt a határozott tervük, hogy három gyerekük lesz még 30 éves koruk előtt, de a második terhesség vetéléssel végződött. Lassan 29 évesek, és még mindig nem tettek le a projektről, de a hármat 30 alatt részt kezdik elengedni, hiszen a második pici még csak 4 hónapos. De miért született ez az ötlet, ami szembe megy a mai trendekkel? Dániel azt válaszolja:

Több időt szeretnénk velük lenni, és energikusan. Nem akarunk öreges és fáradt szülők lenni. Minél idősebb az ember, annál nehezebb az egész.

Jelenleg viszont rendkívül fáradtak, hiszen a pár hónapos baba miatt szinte egy percet sem alszanak éjszakánként.

Sára születésekor Dániel és felesége mindössze 27 évesek voltak. Ezen a döntő pillanaton egyáltalán nem töprengtek, hiszen Dániel programozóként a család fő kenyérkeresője volt, míg felesége még nem alakította ki a saját karrierjét. Dániel hangsúlyozta, hogy teljes mértékben támogatja a női egyenjogúságot, és tisztában van azzal, hogy a nőknek sokkal nehezebb dolguk van, hiszen már az állásinterjúk során is gyakran szembesülnek azzal a kényes kérdéssel, hogy terveznek-e gyermeket, és ha igen, mikorra. Ők viszont egy szerencsésebb helyzetben vannak, mivel Dániel otthonról is dolgozhat, így aktívan részt tud venni a háztartási feladatokban és a gyerekek körüli teendőkben is. De vajon féltékeny-e Sára a kis Balázsra?

Igen, kicsit, főleg az időre, amiből most kevesebb jut neki a szüleitől. Ez nem is a gyerekre irányul, inkább ránk, Balázst nagyon szereti, játszik vele, folyton beszél hozzá, amit a pici is élvez.

Dániel inkább a kis korkülönbségre szavaz, ez a testvérek között is szorosabb kapcsolatokhoz vezethet. Ráadásul az ismeretségi köréből tudja, milyen nehéz ma a teherbe esés, noha sokan úgy gondolják, halasztható, könnyen megy, bármikor összejön majd. Csakhogy, ahogy ő is mondja:

Dániel, noha vágyaik nem teljesültek éppen úgy, ahogy elképzelték, mégis optimista. Jelenleg az átmeneti fáradtság árnyéka vetül mindennapjaikra, de abban biztos, hogy a család bővítése nem áll meg; harmadik gyermekük érkezése már a láthatáron van. Mivel az orvosi tanácsok is kedvezőek, elhatározták, hogy nekiállnak a próbálkozásnak.

Deák Zsuzsanna, a Három Királyfi, Három Királylány Alapítvány vezetője, három gyermek édesanyja, akikkel együtt élvezi a mindennapok örömeit. Legnagyobb fia már 17 éves, a középső lánya 13, míg a legkisebb fiú 11 éves. Amikor arról kérdeztük, mennyire volt tudatos a családalapítás és a testvérek közötti korkülönbség, Zsuzsanna szívből jövő válaszát hallhattuk:

Mindig is vágytam egy nagycsaládra, ez tudatos döntésem volt. Amikor találkoztam a férjemmel, egyértelmű volt számomra, hogy gyermekeket szeretnénk, de a korkülönbség, ami közöttünk van, nem volt szándékos. Ez a helyzet véletlenül alakult így.

Milyen előnyei lehetnek a gyerekek közötti nagy korkülönbségnek? Zsuzsanna tapasztalatai szerint az első gyermek születésekor rendkívül hiányzott a támogatás, hiszen mindent egyedül kellett megoldaniuk. Ez a helyzet jelentős hatással volt a párkapcsolatukra, hiszen átérzették, mennyire megterhelő, ha az anya és az apa egyedül birkózik meg a nagy változásokkal és azok minden kihívásával. Azért, hogy megőrizzék a saját kapcsolatuk intimitását, a testvér érkezése után időnként bébiszittert alkalmaztak, így lehetőségük nyílt egy kis feltöltődésre. A négy év korkülönbség végül pozitívnak bizonyult, hiszen a nagyobb lányuk már elég érett volt ahhoz, hogy segíteni tudjon a kicsivel, és ezzel támogassa a családot.

Több dologban tudott segíteni, pelenkázásban, kisebb feladatokban és sok időt töltött közben az apjával is, szoros lett a kapcsolatuk.

A második és harmadik gyermek között körülbelül két év és néhány hónapnyi különbség található, és ők már fiatal koruktól kezdve szoros kötelékbe kerültek, igazi jó testvérekké váltak. Azonban az ideális korkülönbség kérdését illetően úgy véli, hogy nincs egyetemes válasz, hiszen számos tényező, mint például a család helyzete, a szülők kapcsolata, valamint az, hogy mikor szeretnének újabb gyermeket, mind-mind befolyásolják ezt a döntést.

Pálfay Erzsébet mentálhigiénés szakember a Három királyfi Alapítvány keretein belül végez munkáját, ahol tapasztalatait négy gyermek édesanyjaként kamatoztatja. Gyermekeinek születése között négy év eltérés van, és már unokái is vannak, ami újabb örömforrást jelent az életében. Erzsébet hangsúlyozza, hogy a fiatal családok számára rendkívül fontos a támogató közeg, legyen szó szomszédokról vagy ismerősökről, akik készséggel segítenek. Ez a fajta támogatás jelentős mértékben csökkentheti a fiatalok vállán lévő terheket, és megkönnyítheti a mindennapjaikat.

Családunk valóban egy különleges közeg, hiszen négy generáció él együtt, és a négy gyermekünk már saját utódokkal is büszkélkedhet. Ráadásul nekem is van két testvérem, így szinte elkerülhetetlen volt, hogy egy igazi nagycsalád részesévé váljak. A jelentős korkülönbségek eleinte leginkább a közös játékokban és az együtt töltött időben mutatkoznak meg, de ennek rengeteg előnye is van. A gyerekeknek lehetőségük van kialakítani saját baráti körüket, ami később a kapcsolati hálójuk alapját képezheti. Ráadásul, ha a testvérek barátai is összetalálkoznak, egy színes, szeretetteljes közösség alakulhat ki körülöttük, amely felnőttkorukban is támogató háttérként szolgálhat.

Jelenleg Erzsébet legnagyobb boldogsága, hogy a nagy családi eseményeken mennyire örülnek egymásnak a már kirepült gyerekei, összekuporodnak, mint kiskorukban. Talán azért is kerültek ilyen közel egymáshoz, mert egy közös, de szeparált zugokkal rendelkező gyerekszobában nőttek fel - a pubertáskorig persze. Szülőként semmit nem aggódtak túl, hagyták őket szabadon játszóterezni, sportolni, önállósodni, ezért megtanulták, hogy egymásra számíthatnak, és edzettek is lettek. De a mai fiatalok sokkal görcsösebbek.

Túl sok az aggódó, stresszes szülő és ez a párkapcsolatra is kihathat, sok energiát elvesz. Egyszerűen csak együtt kell élni természetesen, bizalommal egymás felé, és mindenkinek meglesz a maga helye a családban.

A gyermekek a családi közeg apró, de fontos fogaskerekeiként funkcionálnak, és nem szabad túlságosan óvni őket. A gyerekeknek is szükségük van feladatokra és szerepekre, hogy érezzék, részei valaminek. Erzsébet megfigyelése szerint a fiatalokban valami gát van, ami megakadályozza őket abban, hogy higgyenek saját képességeikben; az énhatékonyságuk gyenge, és nem bíznak a szülői szerep vállalásában. Gyakran emlegetik, hogy hiányoznak a megfelelő példák, vagy hogy anyagi nehézségeik vannak, ami frusztrálja őket, és elriasztja a családalapítástól és a gyermekvállalástól. Zsuzsanna viszont nem érti, hogy ha egy fiatal pár szerelmes és összeköti az életét, miért nem természetes, hogy gyermeket is vállalnak. Hol maradt az ősi ösztön, ami ezt a vágyat életre hívja?

Ebben valószínűleg szerepet játszik az internet által táplált maximalizmus is, ahol mindenki arra törekszik, hogy mindent a lehető legjobban végezzen. Létrejött egy idealizált családkép, amelyhez sokan próbálnak alkalmazkodni, de lehet, hogy a saját szüleik által támasztott elvárások is túlzottak.

- fejtette ki. Zsuzsanna és Erzsébet is úgy gondolja, nagy baj most, hogy a fiatalok túlkomplikálják a dolgokat és nem engedik, hogy ösztöneik vezessék őket. Pedig az lenne természetes.

Fedezze fel a cikksorozatunk előző fejezeteit az alábbi linken!