Ha nem lépünk közbe a globális felmelegedés megfékezésében, akkor egy elképesztően súlyos aszály sújthat minket.

Üdvözöljük az "On the Other Hand" rovatban, ahol a Portfolio véleménycikkei találkoznak az egyéni nézőpontokkal. Az itt megjelenő írások a szerzők saját gondolatait tükrözik, és nem feltétlenül tükrözik a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontját. Ha szeretne hozzájárulni a diskurzushoz, ne habozzon, küldje el írását a [email protected] e-mail címre. A korábban megjelent cikkeket itt böngészheti.

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) meghatározása szerint az aszály a természetes éghajlati ciklusban bekövetkező tartósan száraz időszak, amely a világon bárhol előfordulhat. Jellemzően lassan kialakuló jelenség, amely jelentős hatással van az élelmezésbiztonságra, az emberek és az élővilág egészségére, valamint a népesség helyváltoztatására és migrációjára.

Az aszályok világszerte folyamatosan növekvő gyakorisággal és intenzitással jelentkeznek. Az OECD legfrissebb elemzése alapján

az aszály által érintett globális földterület 1900 és 2020 között megduplázódott,

A bolygó területének közel 40%-án az elmúlt évtizedek során jelentős emelkedést tapasztaltunk az aszályok gyakoriságában és intenzitásában. A rendelkezésre álló adatok alapján a történelem legdrasztikusabb aszályai közül sok az utóbbi években következett be, beleértve a Mexikóban tapasztalt két évtizedes aszályt, valamint a 2022-es, Európát és az Egyesült Államokat sújtó rendkívül súlyos aszályt is.

Az aszály fokozódó fenyegetése mögött számos tényező áll, de a középpontban az éghajlatváltozás szerepel. A hőmérséklet emelkedése fokozza a víz párolgását, torzítja a csapadék eloszlási mintáit, és csökkenti a hó- és jégkészletek mennyiségét. Például a 2022-es európai aszály valószínűsége akár hússzorosára nőtt az éghajlatváltozás hatására, míg Észak-Amerikában a jelenlegi aszály esélye 42%-kal emelkedett.

A prognózisok alapján arra lehet következtetni, hogy

A +4°C-os felmelegedési forgatókönyv alapján az aszályos időszakok előfordulása akár hétszeresére nőhet, és intenzitásuk is jelentősen fokozódhat az éghajlatváltozás nélküli helyzethez képest.

Az emberi tevékenységek, mint például az erdők kiirtása, a városok terjeszkedése és a fenntarthatatlan mezőgazdasági módszerek, jelentősen fokozzák az aszály kockázatát, miközben súlyosbítják az ökoszisztémák és a vízkészletek állapotát. Az öntözés a globális vízfogyasztás 70%-át jelenti, és ha ezt nem környezettudatos módon végezzük, bizonyos területeken akár harmincszorosára is felerősítheti az aszályos viszonyokat. A városok terjedése hozzájárul a talaj tömörödéséhez, ezáltal csökkentve a víz talajba jutását és a víztartó rétegek feltöltődését az OECD-tagállamokban is.

Ezek a kihívások tovább súlyosbítják a meglévő éghajlati nyomást, ami tovább veszélyezteti az édesvíz rendelkezésre állását, ami erős korlátozó hatással van az érintett ökoszisztémákra, mezőgazdasági növényekre és egyéb kultúrnövényekre. Az OECD elemzése szerint

1980 óta a globális földterületek 37%-án számottevő talajnedvesség-csökkenés figyelhető meg.

A talajvízszint világszerte egyre mélyebbre süllyed, a megfigyelések szerint a víztartó rétegek 62%-a érintett, miközben számos folyó vízhozama drámaian csökken. Ezek a folyamatok gyorsítják a talaj romlását, és kedvezőtlen hatásokat gyakorolnak az ökoszisztémákra, például az erdőkre és a vizes élőhelyekre, ami befolyásolja a növények elterjedését. Továbbá, ez a jelenség csökkenti a biológiai sokféleséget, és zavarokat okoz az alapvető ökoszisztéma-szolgáltatásokban, mint például a víztisztítás és a szénmegkötés. Ennek következtében káros visszacsatolások alakulnak ki, amelyek fokozzák a jövőbeli aszálykockázatokat.

Az aszály lényegében a tartós vízhiány következménye, amely hosszú idő alatt, akár heteken vagy éveken keresztül is fokozatosan alakul ki. E jelenség eltér a legtöbb szélsőséges időjárási eseménytől, mivel nem hirtelen jelentkezik, hanem fokozatosan, eltérő időtartamokban. Az aszály mértékét leginkább az emberi tevékenységekre gyakorolt hatása, például a mezőgazdaság és a szabadidős tevékenységek terén, valamint a nagyszabású természeti események, mint az erdőtüzek súlyossága alapján értékeljük.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) az aszály négy általános típusát különbözteti meg:

Gazdasági téren az aszályok súlyosan alááshatják a vízigényes ágazatok, például a mezőgazdaság, az energiatermelés és a folyami közlekedés teljesítményét. Az erősen mezőgazdaságtól függő régiókban az aszály okozta vízhiány gyengíti a makrogazdasági teljesítményt, aránytalanul nagy mértékben sújtva a legsebezhetőbb társadalmi-gazdasági csoportokat.

A gazdasági hatásokon túl a szélsőséges aszályos időszakok komoly kihívások elé állítják az élelmezésbiztonságot és a vízkészletek fenntarthatóságát, amelyek elengedhetetlenek a társadalmi jólét és a gazdasági egyensúly szempontjából. Ezek a tényezők egyre több feszültséget és társadalmi unrestet generálhatnak, ami alááshatja a politikai stabilitást és a közösségek összetartását.

Az aszályok hatásai nem állnak meg az országhatárokon, hozzájárulnak a migrációs hullámok növekedéséhez és egyéb társadalmi konfliktusok kiéleződéséhez. Egybehangzó előrejelzések szerint az éghajlatváltozás hatására az aszályok következményei és költségei fokozódni fognak. Az emelkedő globális hőmérséklet várhatóan számos régióban növeli az aszályok gyakoriságát, időtartamát és súlyosságát, növelve a meglévő sebezhetőséget.

Ahogy a szélsőséges aszályos események egyre gyakoribbá válnak, várhatóan nőni fognak a mezőgazdasági veszteségek, ami az élelmiszerárak ingadozását is fokozza. Ezen kívül az energiatermelés és az ipari folyamatok terén is súlyosabb zavarok léphetnek fel. Ennek következményeként a társadalmi és gazdasági viszonyok is romlani fognak, ami a lakóhelyek elhagyásának, a növekvő egyenlőtlenségeknek és a politikai instabilitás kockázatának fokozódásához vezethet.

Ezek az eszkalálódó hatások aláhúzzák annak sürgősségét, hogy az aszályokkal szembeni ellenálló képesség fokozását integrálni kell az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási stratégiákba, hogy azonosíthatóvá váljanak a valódi okok, kockázatok, következmények. Ez pontosan azt jelenti, hogy nem elég értenie egy politikusnak, hogy az éghajlatváltozás egyik következménye a tömeges migráció, hanem komolyan kell vennie az éghajlatváltozás enyhítését, és az elkerülhetetlenhez való alkalmazkodás elősegítését.

A Journal of Hydrology című folyóirat júniusi számában közzétett tanulmány az európai aszályok regionális hatásait vizsgálta a globális felmelegedés kontextusában. A kutatás célja az volt, hogy feltárja a korábbi kontinentális értékelések területi korlátait, és ennek érdekében 27 uniós ország mellett az Egyesült Királyság, Norvégia és Svájc 1366 közigazgatási egységére vonatkozó kárbecslést végeztek. Az eredmények azt mutatták, hogy az aszályok hatásai nem egyenletesen oszlanak meg a kontinensen, így lehetőség nyílik a területi minták regionális szintű azonosítására.

A kutatások azt állapították meg, hogy a dél- és délkelet-európai régiókban tapasztalhatók jelenleg a legsúlyosabb aszály okozta hatások a gazdaságuk méretéhez képest. A globális felmelegedés erősödésével ezeket a régiókat, valamint a nyugat-európai régiókat egyre inkább érinteni fogja az aszály. Ezzel szemben Észak- és Északkelet-Európa régióit az előrejelzések szerint kevesebb aszály okozta hatás éri majd.

A legtöbb területen a mezőgazdaság szenvedi el a legnagyobb mértékben a vízhiány következményeit, amit a vízellátási szektor követ. A csökkenő vízkészletek nem csupán az energiaipart és a folyami hajózást érintik hátrányosan, hanem komoly gazdasági károkat is okozhatnak azokban a térségekben, ahol ezek az iparágak gazdasági szempontból meghatározó szerepet töltenek be. Emellett léteznek olyan váratlan következmények is, mint például az agyagos talajon álló épületek növekvő süllyedési hajlama a talaj kiszáradása miatt. Ha a globális felmelegedés mértéke jelentősen megnő, a legjobban érintett térségek a regionális GDP 1-2%-át kitevő aszályos veszteségekkel nézhetnek szembe. Különösen azokban a régiókban, ahol a mezőgazdaság alapvető fontosságú tevékenység, ez a hatás akár a mezőgazdasági termelés 15%-át is elérheti.

A vízgazdálkodás hozzáigazítása szükséges a növekvő éghajlati kockázatok kezeléséhez. A vízgazdálkodásnak terveznie kell az éghajlatváltozás által jelentett növekvő kockázatokra, és alkalmazkodnia kell azokhoz. Alapvető fontosságú a vízigény olyan módon történő kezelése, amely lehetővé teszi a vízkészletek fenntartható megújulását. Ugyanakkor a vízellátó és -tároló rendszerek ellenálló képességének megerősítése és a létfontosságú vízforrásként szolgáló ökoszisztémák védelme kulcsfontosságú a tartós vízbiztonság biztosításához a változó éghajlat közepette.

Számos szakértő egyetért abban, hogy a természetes alapú földhasználati megoldások prioritást kell, hogy élvezzenek az aszályokkal szembeni védekezés erősítése érdekében. Az egészséges ökoszisztémák, valamint a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok – mint például a megfelelő időzítésű talajtakarás, a szántás mellőzése és a környezethez illeszkedő növényfajták választása – kulcsszerepet játszanak a talaj nedvességének megőrzésében, a vízkörforgás optimalizálásában és a táj szintű ellenálló képesség növelésében. Az erdők és a vizes élőhelyek megóvása különösen fontos, mivel segítik a talajvíz utánpótlását és mérséklik az aszályok kedvezőtlen hatásait.

Kaliforniában a városi területek talajának burkolásának csökkentésére irányuló kezdeményezések jelentős hatással voltak a vízkészletek megújulására, évente akár 780 millió köbméter víz visszanyerését lehetővé téve.

Az éghajlatváltozással szembeni ellenálló gazdálkodási módszerek támogatása kulcsfontosságú lenne az EU-s és a nemzeti szintű szakpolitikai és fejlesztési döntésekben. Fontos, hogy ezeket a gyakorlatokat nagyobb hangsúllyal ösztönözzük, hogy fenntarthatóbb és ellenállóbb mezőgazdasági rendszereket alakíthassunk ki.

A megoldások széleskörű elterjesztéséhez elengedhetetlen a szilárd politikai és pénzügyi támogatás, valamint a célzott kutatás és a folyamatos innováció aktív előmozdítása.

Az aszályokkal szembeni ellenálló képesség kialakítása minden iparágban és szakpolitikai területen elengedhetetlen feladat. E képesség nemcsak a mezőgazdaságra, hanem az energiatermelésre, közlekedésre és iparra is ki kell, hogy terjedjen. Az aszálykezelési tervek és stratégiák kulcsfontosságú eszközök a különböző politikák harmonizálásának elősegítésében. Segítségükkel nem csupán az intézkedések prioritásait állíthatjuk fel, hanem a válaszlépések koordinálását is biztosítjuk. Ezen tervek révén lehetőség nyílik a rövid távú vészhelyzeti intézkedések és a hosszú távú megelőző finanszírozási modellek kidolgozására is. Ezenfelül a felelősségi körök tisztázása minden érintett köz- és magánszereplő között hozzájárul az aszálykockázatok integrált és hatékony kezeléséhez.

Ebben a kontextusban az aszályok környezeti, társadalmi és gazdasági hatásainak alapos megismerése és mennyiségi értékelése elengedhetetlen a proaktív és megalapozott politikai intézkedések kidolgozásához. A politikai döntéshozók és a szakszerű politikai tervezés szerepe itt kiemelkedően fontos, hiszen míg a hirtelen bekövetkező katasztrófák, például az árvizek, váratlanul érkeznek, addig az aszályok kialakulása előrejelezhetőbb. Ugyanakkor kezelésük bonyolultabb, mivel gyakran érdekek ütközését vonják maguk után, ami különösen nagy kihívást jelent az éghajlatváltozás mérséklése és az alkalmazkodás terén.

Az aszály hosszú időtartama és kaszkádszerű hatása összetett, sokáig ható következményekhez vezethet, amelyek még mindig nem teljesen ismertek, különösen a gyors lefolyású események azonnali hatásaihoz képest. Ezért alapvető fontosságú minden lehetséges következmény jobb megértése. Csak ilyen ismeretek birtokában van mód célzott, a sebezhetőséget csökkentő és a hosszú távú ellenálló képességet növelő intézkedések, a mindig szűkös erőforrások méltányos és hatékony elosztásának megtervezéséhez. Az érintettek bevonása és az egész társadalom őszinte informálása segíthet a társadalom elkötelezettségének megerősítésében, az intézményekbe vetett bizalom visszanyerésében.

Az előrejelző szolgálatok fáradhatatlanul végzik munkájukat. Ahogy a nyár utolsó hónapjaihoz érkezünk, egyre inkább világossá válik, hogy megérzéseik közel álltak a valósághoz. Az EU Kopernikusz Éghajlatváltozási Szolgálatának szezonális előrejelzései pontos képet nyújtanak a várható időjárási trendekről.

rendre melegebb és szárazabb nyarat, őszelőt prognosztizáltak, azaz azt, hogy 2025. októberig a szokásosnál valamivel melegebb körülmények várhatók Európa nagy részén, illetve az észak-mediterrán térségben extrém hőségre is lehetett számítani.

A csapadék-előrejelzések általánosan az átlagosnál alacsonyabb értékeket jeleztek, és bár Észak-Skandináviában talán egy kicsit csapadékosabb időszakok várhatóak, Kelet-Európában szárazabb hónapokkal kell számolni. Noha a modellek közötti eltérések még mindig bizonytalanságot hordoznak a szezonális csapadék-intenzitás és a térbeli eloszlás terén, a teljes európai térségben a száraz és forró nyarakra tett egyértelmű utalások már nem meglepőek.