Ezeket nem szabadna a vécébe dobni, de a magyarok gyakran nem haboznak, és az ételmaradékokat is szívesen beleöntik.

Nem helyes, ha a vécét szeméttelepként kezeljük, de sajnos néhányan így tesznek. Fontos azonban, hogy tisztában legyünk azzal, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket soha nem szabad a vécébe dobni vagy lehúzni.

A legtöbb mai vécé egy fejlett öblítőrendszert alkalmaz, amely a víz erejére támaszkodik a szennyeződések eltüntetésére. Amikor az öblítés aktiválódik, a víz áramlik a csészébe, majd egy gravitációs mechanizmus segítségével a lefolyócsőbe irányítja a szennyvizet, amely végül a csatornahálózatba jut. A vécécsészébe beépített szifon biztosítja, hogy a nemkívánatos szagok ne térjenek vissza a lakás légterébe, így hozzájárulva a kellemes otthoni környezet fenntartásához.

A vécéből távozó szennyvíz egy bonyolult csatornarendszeren keresztül jut el a szennyvíztisztító telepre. E rendszer elvezetési pontjait alaposan megtervezik, hogy a szennyvíz optimális sebességgel és hatékonysággal érkezzen meg a tisztítási létesítményekhez. Mivel az esővíz és egyéb szennyeződések is keveredhetnek a szennyvízzel, különféle szűrési és tisztítási eljárásokra van szükség. Ezek biztosítják, hogy az elhasznált víz környezetkímélő módon, biztonságosan visszakerüljön a természet körforgásába.

A szennyvíztisztító telepek működése több szakaszra oszlik, hogy hatékonyan kezeljék a szennyvizet. Az első lépés során a nagyobb szennyeződések, mint például az üledék és a szilárd részecskék, eltávolításra kerülnek. Ezt követi a biológiai tisztítás folyamata, ahol baktériumok és mikroorganizmusok segítik a szerves anyagok lebontását, ezzel csökkentve a víz szennyezettségét. A folyamat következő fázisában fertőtlenítőszereket és különféle vegyi eljárásokat alkalmaznak a veszélyes anyagok, például nehézfémek és foszfátok eltávolítására. Az így megtisztított víz ezután visszajut a természetbe, vagy ipari és mezőgazdasági felhasználásra is alkalmas lehet.