A Richter-skála megalkotója egy igazán elkötelezett naturalista volt, aki szenvedéllyel kutatta a földrengések titkait. Ez a mély elkötelezettség azonban sajnos hozzájárult ahhoz, hogy felesége végül elhagyta őt.

Charles Richter, a ma 125 éve született tudós, valódi paradoxon volt. Ő találta ki azt a skálát, amely máig meghatározza a földrengések erősségét, de emellett szíve mélyén egy művész is rejtőzött, aki rajongott a klasszikus zene és a költészet iránt. Hobbiként a hegymászás és a Star Trek univerzuma is vonzotta, ami talán azt mutatja, hogy nemcsak a tudomány, hanem a kaland és a fantázia világában is otthon érezte magát. Személyisége azonban ellentmondásos volt: míg környezete zárkózottnak tartotta, addig a naturizmus iránti szenvedélye olyan mélyen gyökerezett benne, hogy felesége végül kénytelen volt elhagyni őt. Az életének ezek a ellentmondásai kétségkívül hozzájárultak ahhoz, hogy Richter öröksége továbbra is megosztó és érdekes legyen.

Charles Richter 1900. április 26-án született az Ohio állambeli Overpeckben, ahol német gyökerei a XIX. század közepére nyúlnak vissza, amikor családja az Egyesült Államokba vándorolt. Szülei fiatalon különváltak, így Richter kilencéves korában édesanyjával és nagyapjával Los Angelesbe költözött, ahol új kezdet várta.

A középiskolai éveit követően a Stanford Egyetemen mélyült el a fizikában, majd a California Institute of Technology-n folytatta tanulmányait, ahol az elméleti fizikára összpontosított. Sokakban felmerülhetne, hogy Los Angeles, amelyet a Szent András-törésvonal mentén mozgó kőzetlemezek gyakori földrengései sújtanak, elkerülhetetlenül a geológia és a földrengéstan iránti érdeklődéshez vezetett. Ám a valóság másképp alakult.

Bár korábban alig mutatott érdeklődést a földrengések iránt, 1927-ben mégis elfogadott egy fizikusi pozíciót a pasadenai szeizmológiai laboratóriumban. Itt azonban a tudomány varázsa magával ragadta, és mélyen belemerült a szeizmológia rejtelmeibe.

Az intézmény a dél-kaliforniai földrengések nyilvántartásával foglalkozott, főként az epicentrumok és az időpontok figyelembevételével készítettek listákat. Társaival, köztük Beno Gutenberg zseniális elméjével, azon töprengtek, hogyan lehetne valamilyen erősségi rangsort létrehozni. Ám hiába kísérleteztek, a rengések közötti eltérések olyan óriásiak voltak, hogy lehetetlennek bizonyult őket érdemben összehasonlítani.

És ekkor két briliáns ötlet segített nekik túllépni a stagnáláson:

Richter és Gutenberg 1935-ben hozta létre a földrengéserősség mérésére szolgáló skálát, amely a mai napig használatos. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a szeizmográfok segítségével pontosan meghatározzuk a földrengések során felszabaduló energia mennyiségét. A rengés intenzitását a szeizmográf által regisztrált legnagyobb kitérés és az epicentrum távolsága alapján számítják ki. Érdekes módon, a skála nyitott a magasabb értékek felé, így elméletileg nincs felső határa, bár eddig egyetlen földrengés sem érte el a 10-es értéket.

A skála sajátossága, hogy egy egységnyi emelkedés a kipattanó energiában körülbelül harmincszoros különbséget tükröz. Így a Richter-skála értékei szerint egy 7-es erősségű földrengés energiatartalma 30-szorosa a 6-osnak, és közel 900-szor intenzívebb, mint egy 5-ös erősségű rengés. Ez a jelenség magyarázza, hogy miért szabadul fel a legtöbb energia a ritka, nagy magnitúdójú földrengések során, ahelyett, hogy a sok apróbb rezgés osztaná meg ezt az energiát.

A Richter-skála különböző fokozatai szerint:

A Föld naponta körülbelül tízezer kisebb földmozgást regisztrál, de a hatalmas 8-as erősségű rengések csupán évente egyszer bukkannak fel, míg a még ritkább, 9-es magnitúdójú földrengések átlagosan húszévente következnek be.

Richter a földrengések megszállottjává vált. Szinte egész életét a szeizmográfiának szentelte. Jellemző, hogy a nappalijában felállított szeizmográfra óránként futottak be adatok a világon észlelt földrengésekről. Oroszul, olaszul, franciául, spanyolul, németül és valamennyire japánul is megtanult, hogy figyelemmel kísérhesse a tudományterület legújabb eredményeit.

Sokat törte a fejét, hogyan lehetne előre jelezni a földrengéseket. Neki sem sikerült megoldást találni. Ennek egyik oka, hogy a kőzetblokkok mozgásának számításához nagyon pontosan ismerni kellene a mélyben uralkodó kőzetfeszültségeket. Ugyanakkor jelenleg csak a felszínen lehet mérni megfelelő pontossággal ezeket és sok más, az előrejelzéshez szükséges paramétert.

Úgy tudni, eddig összesen egy asztrológusnak sikerült ráhibáznia a közelgő katasztrófára: 1042-ben (!), az iráni Tebrizben a jós hatalmas földmozgást jósolt, amely nagy pusztítást okoz a városban. A település elöljárói és lakói gúnyos viccelődéssel fogadták a jóslatot, amely néhány nappal később valóban bekövetkezett. A katasztrófának negyvenezren estek áldozatul.

Azt is megfigyelték, hogy Los Angelesben egy nappal a földrengés előtt a házakból eltűntek a macskák. De legtöbbször nincsenek előjelek, és a macskák sem rohannak ki az épületekből, máskor pedig bizonyos előjelek után mégis elmarad a rengés.

Visszatérve Richterre, a szeizmográfia mellett akadt még néhány szenvedélye. Így például imádta a klasszikus zenét, a költészetet és a hegymászást, hatalmas rajongója volt a Star Trek-sorozatnak. Emellett annyira meggyőződéses naturista volt, hogy emiatt elvált tőle a felesége.