A magyar munkavállalók egy kivételes képességgel bírnak: a tapasztalataik révén szinte automatikusan, észrevétlenül végzik el feladataikat. - Pénzcentrum

Egy átlagos magyar felnőtt a családján és a munkahelyén kívül összesen alig 2-3 közösséghez tartozik életében. Egy friss, országos kutatásából kiderül, hogy munkahelyváltáskor a tapasztalt dolgozók többsége könnyen alkalmazkodik az új környezethez, kedveli a kollégáit és nehéz kibillenteni a nyugalmából, míg a fiatalabb társaik sokkal inkább kitettek a munkahelyi hangulatnak - sokkal nagyobb arányban hajlamosak a szorongásra, stresszre és a melankóliára. A kezdeti lendületüket viszonylag gyors váltások után a 2-3. munkahelyüknél veszítik el. A felmérés megállapításait Steigervald Krisztián generációkutató kommentálta.

Hol veszítik el az optimizmusukat a magyar fiatalok? - ezt a kérdést vizsgálta a Dreher a NIQ kutatócéggel és Steigervald Krisztián generációkutatóval egy reprezentatív2 kutatásban. Ebből kiderült, hogy a magyar munkavállalók legnagyobb számban megbízható és nyugodt személyiségnek írják le magukat, akik odafigyelnek mások érzéseire és nem jellemző rájuk a panaszkodás. Fiatalabb kollégáik ezzel szemben sokkal nagyobb arányban hajlamosak a szorongásra, stresszre és a melankóliára. A generációkutató tapasztalatai szerint ők a kezdeti lendületüket viszonylag gyors váltások után a 2-3. munkahelyüknél veszítik el.

A hazai munkavállalók többsége elégedett a munkahelyével és kollégáit is kedveli. Ennek ellenére minden harmadik válaszadó számolt be arról, hogy munkatársai rendszeresen panaszkodnak a saját munkájukkal kapcsolatban. Sokukat zavarja ez a hozzáállás és többen úgy érzik, negatív hatással van a közérzetükre.

Ez különösen érvényes a 18 és 35 év közötti fiatalokra, akikre leginkább demotiváló hatással van, ha munkatársaik negatívan viszonyulnak a környezetükhöz.

Érdekes megfigyelés, hogy a felnőttek csupán 25%-a ismeri fel magán a negatív gondolkodásra való hajlamot, különösen az 55 év feletti korosztály körében. Ezen felismerés alapján a Dreher úgy döntött, hogy egy különleges kampányt indít, amely célja a fiatalok optimizmusának megőrzése. A kampány keretében egy videósorozatot indítanak, amely bemutatja ezt a jelenséget: sokszor anélkül is a negatív aspektusokat hangsúlyozzuk az új munkatársaknak, hogy észrevennénk, mennyire szeretjük a munkahelyünket.

A válaszadók 43%-a úgy véli, hogy az anyagi juttatások mellett a legnagyobb motivációt a mindennapi pozitív visszajelzések jelentik. Ez a tendencia különösen erős a 55 év feletti korosztály körében, ahol a motivációs hatás eléri az 53%-ot. Érdekes módon a fiatalabb generációk, mindössze 35%-os arányban értékelik hasonlóan a pozitív visszajelzéseket. Steigervald Krisztián generációkutató azonban új perspektívát kínál, amely más megvilágításba helyezi ezeket a megállapításokat:

"A XX. század végéig úgynevezett szülői tekintélyelvű nevelés volt az általános, így akkoriban jellemzően negatív tartalmú motivációban hittek. Ezzel szemben az utóbbi 20-30 évben a válaszkész nevelésben, de főleg a digitális platformokon sokkal gyakoribb a pozitív visszajelzés is. Az utóbbi esetben így a dicséret inkább alapvető elvárássá változott, a mindennapok működésének szerves részévé. A jelenléte nem feltétlenül emel, a hiánya viszont tönkre tesz."

A kutatás alaposabban megvizsgálta a csoportdinamikában való részvétel és az ahhoz való alkalmazkodás kihívásait is. A magyar lakosság 64 százaléka, életkortól függetlenül, azt állítja, hogy zökkenőmentesen beilleszkedett az általános és középiskolai közösségekbe. A felsőoktatásban tanuló fiatalok körében ez az arány már 72 százalékra emelkedik. A munkahelyi környezetben még kedvezőbb a helyzet: pályakezdőként a válaszadók 77 százaléka tapasztalt pozitív élményeket, míg a jelenlegi munkahelyükkel kapcsolatosan már 82 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy problémamentesen tudott csatlakozni a csapathoz.

A következő olyan életszakasz, amelyben a munkahelyen kívül is ismét tömegesen kerülnek új közösségbe a felnőttek, már a gyerekvállaláshoz kötődik. A játszóterek, majd a bölcsődék, óvodák, iskolák szülői csoportjaiba a magyarok kétharmada megint könnyen illeszkedik be. Az áltagnál sokkal kevésbé igaz ez a fizikai munkát végzőkre (60%), illetve az 55 pluszos korosztályra (42%), akik nagy valószínűséggel már az unokájuk révén kerülnek ezekbe a körökbe.

A család és a munka mellett a hobbik esetében jellemző még, hogy új emberekkel találkozunk. Stegiervald Krisztán szerint a hazai és a nemzetközi kutatásokból is két trend rajzolódik ki: a sportolás népszerűsége erősen növekedett az elmúlt 20-25 évben, de a koronavírus-járvány óta jelentősen csökkent a csoporthoz tartozás vágya. Ezt a friss kutatás is megerősíti, a válaszadók 77 százaléka foglalkozik rendszeresen a hobbijával - legtöbben egyéni sportokkal, vagy sütés-főzéssel töltik az idejüket (42-42%).

Ezt követően a játékokhoz (31%) és a művészetekhez (24%) kapcsolódó szabadidős tevékenységek állnak a népszerűségi rangsorban. Érdekes módon a csoportos sportágakat, amelyek elengedhetetlenül a közösséghez való tartozást sugallják, a magyar lakosság kevesebb mint ötöde választotta hobbijának.