Egy kis ízelítő a Vadnyugat varázsából - A Sziget zárónapján tettünk látogatást.
A kitiltott Kneecap különleges üzenetet küldött a kivetítőről, míg Chappell Roan a dragshowk lenyűgöző teatralitásával tette felejthetetlenné a szabadság hatnapos ünnepét.
Olyan időszakot élünk, amikor a woke ideológia elleni harc dominálja a diskurzust; a jogállamiság, a szabadság és az elfogadás fogalmai mintha a "sötét múlt" homályába merülnének, összefonódva a politikai korrektség édes, de hamis illúziójával. Ezt a narratívát erőteljesen közvetítik felénk, mindenütt, ahol csak járunk. Miközben Orbán Viktor a "puha Nyugat" kritikájával próbálja megerősíteni saját pozícióját, a Sziget Fesztiválon világosan láthattuk, hogy ezek a megkopni látszó fogalmak valójában ma is élő, lélegző értékek, amelyek fontos szerepet játszanak a társadalmi diskurzusban.
Orbán Viktor egyre inkább magányos harcosként tűnik fel a politikai arénában, mintha Sancho Panzaként vívna szélmalomharcokat. A belfasti Kneecap ellen irányuló fellépés jól tükrözi ezt a helyzetet. Amikor kiteszik őket az ajtón, ők ügyesen bejönnek az ablakon. Az északír raptrió éppen így próbálta meg elérni a Sziget fesztivált. Hétfő esti fellépésüket azonban le kellett fújni, mivel a kormány antiszemita gyűlöletbeszédre és a Hamász, Hezbollah támogatására hivatkozva három évre kitiltotta mindhárom tagot.
A Buzz Stage kivetítőjén üzentek: Orbán Viktort távolmaradásuk okának, Izraelt háborús bűnösnek nevezték és a kormányt a Pride eltörlésével vádolták. A tömeget aztán összefogásra hívták "Orbán, Izrael és a népirtás ellen". A VIP-ben lengett a palesztin zászló, a tömegben pedig a lengyelországi koncertjükhöz hasonlóan szólt a "Fuck Orbán!", az idei nyár "Mocskos Fidesz"-fesztiválhimnusz-átirata.
Egy koncert kivetítőjén üzent a fesztiválozóknak a Magyarországról kitiltott Kneecap a Szigeten
Ha éppen kedvünk szottyan, cowboycsizmát felhúzva átszáguldhatunk Chappell Roanhoz, aki bár nem politikai kiáltványokkal érkezett - hiszen a fiatal popsztár híresen kerüli a politikai színpadot -, mégis pontosan tudja, milyen érzés kitörni egy szűk közegből. Willard, Missouri az ő "magyar ugarja": egy konzervatív, republikánus (Izrael-barát többségű) kisváros, ahol a queer kultúra, amelyért ő nyíltan és következetesen kiáll, olyan ritka, mint a MÁV-nál a pontos érkezés.
A koncertje nem csupán hab volt a tortán, hanem a zenei élmények csúcspontja. A Nagyszínpadot egy lenyűgöző gótikus kastély díszítette, és maga az előadó is egyedi stílusban tündökölt, tülllel díszített jelmezben. A drag show grandiózus teatralitása és a pop-rock vagánysága egy fergeteges energiát árasztott, amely magával ragadta a közönséget, és felejthetetlen élményt nyújtott minden résztvevőnek.
Chappell lenyűgöző slágereivel, amelyek még az apukákat is táncra perdítik, valamint az intim, generációjának valóban őszinte hangvételű, már az első refrénnél magával ragadó dalokkal - mint például a Hot To Go! és a Red Wine Supernova - játszott. Az előadás dramaturgiája mesteri módon volt felépítve: az erőteljes nyitány után a szokásos, gyakran felesleges ömlengések helyett inkább a közönséget hívta közös táncra, így teremtve meg a fergeteges hangulatot.
Felszabadult, harsány és tagadhatatlanul mágikus energiája, melyet a queer kultúrából merített, rögtön átragadt a tömegre.
A nézőtéren rózsaszínű cowboy-kalapok lengetése és egy eufórikus, ugyanakkor a Sziget búcsúját idéző melankólia hatotta át az utolsó nagy koncert ritmusát, mintha a zene szívverése egyesítette volna a tömeget az ünneplés varázsában.
De Chappell, aki a középnyugati puritanizmus szigorú keretei közül emelkedett ki a Grammy-díjig, messze túllépett a "csak egyéjszakás kaland" kategórián. A flitterek és csillogás mögött igazi tartalom rejlik: egy korábbi turnéja során minden állomáson drag előadókat léptetett fel, és a jegybevételeinek egy részét női egészségügyi szervezeteknek ajánlotta fel. Nyíltan kiáll az LMBTQ+ közösség mellett, ami nem meglepő, hiszen a most 27 éves Kayleigh Rose Amadís nem az utolsó pillanatban vált a Nagyszínpad sztárjává – hosszú, tízéves út vezetett idáig, amely során kitartó munkával és meglepően őszinte művészetével vált azzá a fellépővé, akiért érdemes volt a Sziget utolsó napján is kimenni.
Egyedülállóan globális és helyi tapasztalatot nyújt.
A szervezők idén merész átalakításokkal frissítették fel a Sziget Fesztivált. A hat nap során minden szegletben új élmények és látványos programok várták a közönséget, köztük a Sziget fennállásának 11 milliomodik "Szitizenét" és a vendégek között feltűnt Anya Taylor-Joy Golden Globe-díjas színésznő is. Új tematikus negyedek születtek: a multikulturális Szoho, az elektronikus zene világát felvonultató Delta District és az előadóművészetekre épülő Paradox, ahol a mozgás, a látvány és az illúzió állt a középpontban. A főszervező, Kádár Tamás szerint a közönség egységesen pozitívan fogadta a változásokat, amelyek egy hosszabb távú megújulási folyamat első állomását jelentik. Átalakult az éjszakai élet is: a fesztivál után sokan emelték ki, hogy rég volt ennyire pezsgő a Sziget napnyugta utáni arca. Valamint az idei koncepcióban hangsúlyosabban jelent meg a nemzetközi sokszínűség a programok és a gasztronómia terén is. Kádár szerint a Sziget ereje épp ebben rejlik - egyszerre képes globális és helyi élményt nyújtani. Közben a fesztivál látogatói nemcsak koncerteken vehettek részt, hanem utcai előadásokon, művészeti installációknál, improvizációs színházban és workshopokon. A változtatások célja az volt, hogy a Sziget ne csupán zenei fesztivál, hanem sokrétű kulturális élménytér legyen, ahol a felfedezés öröme éjjel-nappal jelen van.
A Sziget fesztiválon is érezhető a feszültség, hiszen egyesek a "Mocskos Fidesz!" kiáltással tüntettek a koncertek közben. A fénysugarak és a ritmusok varázsában a francia Justice fellépése igazán emlékezetesre sikeredett a fesztivál második napján.
