"Irán atomfegyvergyártásának megakadályozásához kizárólag a rezsimváltás vezethet."

Jacob Kirkegaard az Euronewsnak nyilatkozva kifejtette, hogy az Egyesült Államok által végrehajtott támadások ellenére Irán továbbra is megőrizheti nukleáris programjának fejlesztési képességét. Megjegyezte, hogy számos európai ország titokban támogatja ezt a műveletet, amely Oroszország gyengüléséhez is hozzájárul.

A rezsimváltás az egyetlen hatékony módja annak, hogy véglegesen megszüntessük Irán atomfegyverekkel kapcsolatos fenyegetését – hangsúlyozta egy külpolitikai szakértő az Euronewsnak. Kiemelte, hogy bár az "Éjféli kalapács" hadművelet eredményei figyelemre méltóak voltak, ezek csak átmeneti megoldást jelentenek, és Trump hazai népszerűségét tovább erősíthetik.

Az Euronews egy exkluzív interjút készített Jacob Kirkegaarddal, a Bruegel Intézet vezető szakértőjével, aki az iráni nukleáris létesítmények elleni amerikai légicsapásokról osztotta meg nézeteit. Kirkegaard hangsúlyozta, hogy ezek a támadások végső soron a világot a végső kimenetelhez közelíthetik, mivel Irán korlátozott lehetőségekkel rendelkezik a helyzet további eszkalálására.

A szakértő szerint Irán választhatná, hogy megtorlást hajt végre vagy az amerikai támaszpontok ellen, számos amerikai katona megölésével, vagy a nyersolaj-létesítmények ellen, akár a Hormuzi-szoroson keresztül történő szállítás leállítását, akár az öböl menti szomszédos arab országok egyes létesítményei ellen.

Kirkegaard véleménye szerint mindkét alternatíva "nagyon valószínűtlen", hiszen Irán jelenlegi katonai helyzete "majdnem történelmi értelemben véve gyenge".

A szakértő szerint Irán proxyjai, például a Hamász, a Hezbollah vagy a húszik meggyengültek, és az Egyesült Államok is csatlakozhat egy szélesebb körű katonai hadjárathoz, ha Irán amerikai célpontokat támad.

"Ez az a kockázat, hogy az irániak tudják, Trump bebizonyította: valóban hajlandó meghúzni a ravaszt. És ezt komolyan kell venniük. Nem hiszem, hogy további eszkaláció felé tartunk, de másrészt ez közelebb hozza-e a tárgyalásos békerendezést vagy a visszatérést egy elfogadott nemzetközi nukleáris felügyelethez, egyfajta JPCOA 2.0-hoz? A kockázat az, hogy szerintem az USA és az európai országok most már egy sokkal beavatkozóbb közös cselekvési tervet akarnak majd, amelybe Irán beleegyezhet, de az is lehet, hogy nem. Úgy gondolom tehát, hogy a felgyorsított békekötés lehetősége fennáll, de ez egyáltalán nem biztos" - mondta.

Kirkegaard rámutatott, hogy jelenleg senki sem ismeri pontosan, milyen mértékű károk érték az iráni nukleáris létesítményeket. Amennyiben a natanzi és az iszfaháni telephelyek működése megakadna, az jelentős nehézségeket okozna a fegyverminőségű urándúsítás folyamatában – tette hozzá.

Talán nem is olyan lényegtelen, amit mondok. Az utóbbi jelentések szerint a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség megállapította, hogy Irán körülbelül 400 kilogramm 60%-ig dúsított uránnal rendelkezik. Ha ezt tovább dúsítják, elegendő lehet egy atomfegyver előállításához, feltéve, hogy birtokában vannak a szükséges technikai ismereteknek a fegyverré alakításhoz. Nem tudjuk, hogy Irán valóban rendelkezik-e ezzel a tudással, de az biztos, hogy a létesítmények megsemmisítése, még ha sikerül is, nem jelenti az iráni atomprogram végleges felszámolását.

Az országban elrejtett, valószínűleg nagy mennyiségű, magasan dúsított uránnal Irán még mindig képes lehet atombomba építésére - mondta.

Irán továbbra is megőrzi nukleáris küszöbhatalmi státuszát. Bár talán nem áll olyan közeli távolságra, mint 24 órával ezelőtt, de ez az ország képes arra, hogy ha a kormány úgy határoz, mindent bevet a nukleáris fegyver előállítása érdekében.

Kiemelte, hogy ennek következtében az iráni programra nem létezik katonai alternatíva, kivéve, ha a politikai rendszer megváltozik az országon belül.

Kirkegaard szerint annak ellenére, hogy Trump Ukrajnában béketeremtő akar lenni, úgy fognak rá emlékezni, mint arra az elnökre, aki lebombázta Iránt.

"Örökre emlékezetes marad az az amerikai elnök, aki lebombázta Iránt. Amikor csak kritizálni kezdik őt a politikai spektrum súlyosabb szereplői, mindig a kezébe nyúlhat, és azt mondhatja: 'Nézzétek, én voltam az, aki Iránt bombázta le.' Milyen lépéseket tett Obama? Milyen intézkedéseket hozott Biden? Még Bush is milyen döntéseket hozott?"

Trump ezzel az elemző szerint el fogja csendesíteni a MAGA-táboron belüli kritikákat, és biztosan nem fogja átlépni azt a vörös vonalat, hogy csapatokat küldjön Iránba.

Az a jellemző vonása, ami miatt szerintem visszafogott marad, de nem tűnik gátlásosnak más elnökökhöz képest, az az, hogy Irán földjén nem fog amerikai katona bakancsa taposni. Nincs szó valódi amerikai invázióról Irán területén, ami nyilvánvalóan minden érintett számára óriási katasztrófát jelentene. Tudja, hogy ezt sosem fogja végrehajtani. Ugyanakkor bizonyította azoknak, akik TACO-nak (Trump Always Chickens Out – Trump mindig meghátrál) nevezték őt, és azt várták, hogy megijed, hogy tévedtek.

Jacob Kirkegaard véleménye szerint Európa szerepe a konfliktusban jelentősen csökkenni fog, ugyanakkor sok európai vezető örömmel figyeli, hogy Izrael a Egyesült Államokkal karöltve célul tűzte ki Irán nukleáris és rakétaprogramjának felszámolását.

Úgy vélem, fontos megemlítenünk, hogy az európai diplomácia legutóbbi, pénteki genfi találkozója nem hozott érdemi eredményeket. Az iráni küldöttek világossá tették az E3 külügyminisztereivel folytatott tárgyalások során, hogy nem kívánnak részt venni egy olyan megállapodásban, amely a nukleáris dúsítás teljes leállítását célozza. A helyzet az, hogy Európa szerepe ebben a konfliktusban igencsak marginális.

Az elemző kiemelte, hogy Európa e téren is jelentős megosztottsággal bír, és számos vezető titokban örömmel szemléli a helyzet alakulását.

Friedrich Merz a német televíziós csatornák egyikén kifejtette, hogy Izrael valójában Európa szennyes feladatait hajtja végre, amikor akciókat indít Irán ellen. Nyilvánvaló, hogy Európa titokban nagy megkönnyebbüléssel figyeli, ahogy Izrael képes csökkenteni Irán ballisztikus rakétákkal és drónokkal kapcsolatos gyártókapacitásait.

Irán lebombázása közvetlenül gyengíti Oroszországot, amely Európa legfőbb stratégiai fenyegetése.

Bár Európában aligha találkozhatunk nyílt elismeréssel Netanjahu iránt, a valóság az, hogy Friedrich Merz véleménye helytálló volt. Ugyanakkor sok európai kormány valószínűleg másként fog megnyilvánulni a nyilvánosság előtt, mint ahogyan a háttérben vélekedik. Ez a kettősség pedig önmagában gátat szab annak, hogy Európa egységes és határozott álláspontot képviseljen, ami végül a kontinens jelentéktelenségéhez vezethet. Valójában, ez tényleg ennyire egyszerű.