Beer Miklós: XIV. Leó, a határozott és megfontolt pápa XIV. Leó pápa, a katolikus egyház történetének jelentős alakja, olyan vezető volt, aki erős határozottsággal és bölcs megfontoltsággal irányította a hívők közösségét. Pápasága alatt nemcsak a vallási

Beer Miklós, a nyugalmazott váci megyéspüspök, az év elején bár visszavonult a nyilvánosság reflektorfényéből, véleménye továbbra is sokakat foglalkoztat. Különösen fontos ez a jelenlegi időszakban, amikor a katolikus egyház egy jelentős esemény küszöbén áll, hiszen a pápaválasztás mindannyiunk számára mérföldkőnek számít.

Meglepetésekkel teli és igazi örömmel tölt el a dolog. Ha visszagondolok az előző konklávékra, csak XVI. Benedek megválasztása volt az, ami nem okozott meglepetést. Mindenki találgatta, latolgatta a lehetőségeket, különféle szempontok szerint mérlegelt, de ahogy már XXIII. János Pál óta tudjuk, a konklávé nem a szépségversenyek világát idézi.

Ismerte Robert Francis Prevostot a püspöksége idején?

Nem, semmit nem tudtam róla. Utólag fedeztem fel azt is, hogy amikor Ferenc pápa két éve Budapestre jött, a kíséretében ő is ott volt. Számomra az is nagyon érdekes, hogy ugyan amerikai állampolgár, de a felmenői franciák, olaszok, spanyolok, vagyis európaiak és sokáig Peruban volt misszionárius - nagyon sokszínű és nyitott egyéniség lehet. Külön öröm számomra, hogy a megnyilatkozásai alaján Ferenc pápához hasonlóan gondolkodik. A fegyver nélküli békéről, az elesettek felkarolásáról beszél és a szinodális utat kívánja folytatni. Ez rendkívül fontos, mert az egyház jövője csak az lehet, ha a a klerikális, felülről diktált, előíró módszertan felől a párbeszéden, egymás meghallgatásán alapuló, ténylegesen közösségi hitélet felé halad.

Önnek voltak előérzetei arról, ki lehet a következő pápa? Erdő Péter esetleg esélyesnek számít a választás során?

Felkészütsége, ismertsége alaján el tudtam képzelni. Ennél többet nem lehetett mondani, mert a konklávén nem a jelentős egyházi karrier számít igazán, hanem, az, ki lehet a mai körülmények között jó vezetője az egyháznak. Ebből a szempontból Prevost bíboros jó választás volt, mert az egyháznak leginkább arra van szüksége, hogy ebben a világban világos, egyértelmű Krisztusi tanítást képviseljen és a gyöngeségével, hibáival, kudarcaival együtt is hiteles legyen.

Fontosabbnak tartja, hogy az új pápa és általa a katolikus egyház továbbra is a világ felé közvetítsen fontos morális üeneteket, mint hogy teológiai kérdésekkel foglalkozzon?

Mindenképp. Olvastam, hogy a kongregációkon a konzervatívabb szárny oldaláról sok bírálat érte Ferenc pápát amiért nyitott a vilég felé, de már nem lehet visszazárkózni a falak közé. Ferenc pápa, még a pontiffikátusa elején mondta: Nem halljátok, hogy Jézus kopogtat az ajtón? Nyissátok ki! Ezért is reményre ad okot, hogy az új pápa a XIV. Leó nevet vette fel, jelentős elődjére, XIII. Leóra utalva, aki a Rerum novarum (Új dolgok) című enciklikájában az ipari forradalom idején a munkásosztály helyzetével, a szociális igazságossággal foglalkozott. Ez a névválasztás sokatmondó, mert arra utal, hogy az új pápa is azt akarja, hogy az egyház legyen ott a mindennapi életben és tudjon reményt adni.

Ebben a tekintetben van jelentősége annak, hogy XIV. Leró pápa szerzetes volt?

Ez valóban kiemelkedően fontos. Több mint egy évtizedet töltött el Peruban, és éppen tegnap bukkantam egy fényképre, amelyen lóháton zarándokol egy eldugott őslakos faluba, ahová még út sem vezet. A saját tapasztalatain keresztül ismerte meg a szegénység valóságát, és tudja, hogy azok is a mi testvéreink, akik ilyen körülmények között élnek. Nem véletlen, hogy jelmondata Szent Ágoston bölcsességéből származik: Egyedül Krisztusban találunk egységet.

Ferenc pápát még az őt támogatók részéről is érte olykor bírálat, hogy sok témát megnyitott, de nem vitte végig, olykor félreérthetően nyilatkozott, meghátrált. Megfontoltabb lesz az új pápa?

Valószínű, hogy Ferenc pápa matematikusi és egyházjogi háttere is hozzájárul ahhoz a különleges megközelítéshez, amellyel a mai világ kihívásait szemléli. Amikor rá gondolok, eszembe jut, hogy a pápa számos, a társadalom számára központi kérdésben kifejezte álláspontját, legyen szó az elváltak és a melegek helyzetéről vagy éppen a papi cölibátusról. Bár nem mindig adott konkrét válaszokat, mégis irányt mutatott, ami megváltoztatta a diskurzust. Most már nem lehet visszatérni arra a felfogásra, hogy hallgassunk a lényeges kérdésekről. El kell fogadnunk, hogy sokan nem osztják a nézeteinket, de a katolikus egyháznak elengedhetetlen, hogy kifejezze véleményét az élet fontos problémáiról.

Az irány megválasztásához nem lett volna szükség útmutatásra, vagy tekintve, hogy a katolikus egyház hierarchikus felépítésű, utasítást is feltételezhetünk?

Jogos a felvetés, de úgy látom, hogy Ferenc pápa nem kívánta drámai irányba terelni a helyzetet, mivel tisztában volt a belső ellenállással. Fontos kérdéseket vetett fel, és most XIV. Leó pápára vár, hogy bölcsességgel, nyugalommal és mértéktartással keresse a megoldásokat.