Autóval is megközelítheted azt az ösvényt, amely naponta kétszer is elnyeli a köd varázsa.


Kétségtelen, hogy a világ egyik legmisztikusabb útját Franciaországban találhatjuk, amely nemcsak a gyönyörű tájban, hanem a különleges jelenségeiben is gazdag. Ez az út nem csupán járművek számára van fenntartva, hanem igazi varázslatot rejt magában. Nem csupán azért, mert éjszakánként szellemek táncolnak a kövei fölött, hanem inkább egy lenyűgöző titok miatt, ami időről időre ködbe burkolja, majd újra megmutatkozik. Hogy mi áll ennek a különleges jelenség mögött, azt most részletesen bemutatjuk.

Ez a különleges, 4,2 kilométer hosszú szakasz, a Passage du Gois Franciaország nyugati csücskében, Vendée megyében terül el. Ez az út a Noirmoutier szigetét Barbâtre településével köti össze, egészen a Beauvoir-sur-Mer falucskáig. Nem véletlenül hívják ezt a részt merülőútnak, hiszen az árapály hatásai formálják sorsát, így időről időre eltűnik a víz alatt, majd újra felfedi magát.

Éppen ezért korántsem biztos, hogy az, aki átment rajta, vissza is tud menni, amikor épp csak kedve tartja, a víz ugyanis hihetetlen gyorsasággal, szinte tényleg egyik pillanatról a másik pillanatra nyeli el az utat, majd ugyanilyen sebesen adja is vissza a száraz lábbal rajta közlekedőknek.

Az árapályjelenség naponta kétszer tréfálkozik a környéken közlekedőkkel, viszont a kiszámíthatósága révén nem hagyja őket teljesen bizonytalanságban. A területen kihelyezett táblák egyértelműen mutatják, mikor biztonságos átkelni. A számítás sem bonyolult: közepes árapálymutató – 70-es szint felett – esetén az apály időpontját figyelembe véve másfél órával előtte és utána is kényelmesen átkelhetünk az adott területen.

Fontos tudni, hogy minél kisebbek - 50-nél alacsonyabbak - az együtthatók, annál kevesebb idő van a Passage du Gois-n való közlekedéshez,

Amennyiben az együttható 50 és 70 között mozog, a szakértők azt ajánlják, hogy apály előtt és után 30 perc és 1 óra közötti időtartamban tervezzük meg az átkelést.

A változó arcú átkelő nem mindig volt jelen a tájon: a tenger árapályának és a két áramlat összeölelkezésének következtében keletkezett, ahol jelentős mennyiségű homok és iszap halmozódott fel. A térképeken először 1701-ben bukkant fel, ám az első hivatalos átkelésre csak 1766-ban került sor, 65 évvel később. 1780-ban pedig az útvonal mentén megjelentek az első jelzőoszlopok, amelyek akkoriban még csupán egyszerű cölöpök voltak, képtelenek a zord időjárás és a tenger erői ellenállásra.

Több mint öt év elteltével végre megkezdődött a rendszeres közlekedés a "vonalon". 1840-ben lovas kocsik gördültek először a szakaszon, majd 32 évvel később az úttest első köveit is elhelyezték. A különleges átkelő 1898-ban azonban elveszítette jelentőségét, és ennek egyetlen oka volt:

A Fromentine-ba vezető vasútvonal és a Challansszal való összeköttetés révén a tengeri kompjáratok népszerűsége folyamatosan növekszik.

Innentől kezdve majdnem negyven évig tulajdonképpen semmi sem történt az átkelővel, majd 1935-ben gőzerővel belevágtak a szigetet a szárazfölddel összekötő merőlőút burkolatának építésébe. A négy éven át tartó kemény munka meghozta gyümölcsét: 1942-ben a Gois bekerült a megyei jelentőségű helyszínek nyilvántartásába.

Kétségtelen, hogy ma még nagyobb népszerűségnek örvend a különleges helyszín, mi több, 2017-ben felkerült a francia nemzeti és kulturális szempontból kiemelt érdekeltségű helyei közé. Nem véletlenül halad át a Gois-n 1993 óta a Tour de France kerékpárverseny sem.

A Gois-t apály idején négy órán át lehet felfedezni, a tavaszi apadásokkor pedig egy órával tovább is lehet vele kacérkodni. Hasznos azonban tudni, hogy dagály idején nem csekély mértékben emelkedik meg a vízszint:

Megijedniük azonban azoknak sem kell, akik nem épp a megfelelő ritmusban próbálnak végigmenni az úton: számukra az út mentén kirakott kilenc magas oszlop még a legmagasabb vízszintnél is menedéket nyújthat.

Related posts