Az "atombiztos" kifejezés mögött rejlő biztonság és megbízhatóság olyan szintet képvisel, amelyben a lehető legkisebb kockázatot is kizárjuk. Olyan megoldásokat takar, amelyek nem csupán erősek, hanem időtállóak és garantáltan ellenállnak a váratlan esemé
Újra lángra kapott a helyzet a Közel-Keleten, és a hétvégi események sokakat megleptek, függetlenül attól, hogy érdeklik-e a geopolitikai fejlemények vagy sem. Izrael, a Hezbollah libanoni szárnyának megroppantására irányuló taktikáját alkalmazva, sikeresen kiiktatta az iráni vezérkar kulcsszereplőit, valamint számos vezető atomtudóst. Emellett lebombázta Irán légvédelmi rendszerét, radarjait és ballisztikus rakétakilövőit, ami lehetővé tette, hogy a bombázók szabadon végezzenek műveleteket. Az Izrael és Hamasz közötti háború kezdete óta számos titkos szolgálati akcióról hallhattunk, de amikor értesültünk arról, hogy az Egyesült Államok három fontos iráni nukleáris létesítményt támadott meg, sokak szívverése egy pillanatra megállt. Ez nem meglepő, hiszen az iráni rezsim évtizedek óta milliárdokat fektetett a nemzetközi politikai vitákat generáló, titkos létesítmények létrehozásába. A föld alatt rejtőző bunkerek mélyén állítólag több mint tizenhatezer centrifugát üzemeltettek (Fordóban 2200, Natanzban 14.000), és az urándúsítás mértéke már meghaladta a 60%-ot. A polgári célú felhasználásra elegendő 5% helyett tehát már jóval közelítettek az atomfegyverhez szükséges 93%-hoz. Az amerikai B-2-es bombázókról ledobott GBU-57-es bunkerromboló bombák állítólag sikeresen teljesítették feladatukat, de a kár mértéke körüli állítások ellentmondásosak. Az amerikai vezérkari források szerint a létesítmények pusztulása szinte azonnali volt, míg az iráni rezsim azt állítja, hogy a kár nem volt jelentős. Független szakértők viszont úgy vélik, hogy a támadások jelentős hátrányt okoztak, de nem állították le Irán urándúsítási programját.
A világ lélegzet-visszafojtva figyelte az események alakulását, miközben találgatások születtek arról, hová vezethet mindez, különösen miután Jemen bejelentette, hogy csatlakozik Iránhoz. A helyzet feszültsége fokozódott, amikor megérkezett a hír az iráni válaszcsapásról: a perzsa ország egy amerikai katonai bázist támadott meg Katari területen. Az online hírportálok szinte azonnal harmadik világháború lehetőségéről kezdtek beszélni, de szerencsére úgy tűnik, hogy ettől (egyelőre) sikerült elkerülnünk a katasztrófát: összesen 14 rakétát lőttek ki, amelyek közül a katari légvédelem 13-at megsemmisített, mindössze egyet engedtek a sivatag homokjába zuhanni. A támadás következtében minimális kár keletkezett, és áldozatok sem történtek. Ráadásul Irán előzetesen értesítette az amerikaiakat a támadásról, amelyet Trump elnök a közösségi médiában megköszönt, majd mindkét felet (az irániakat és az izraelieket) a fegyverszünet megkötésére buzdította — ami végül a tegnapi napon meg is valósult. Bahrein és Kuvait megnyitotta légterét, a dubaji reptér pedig újra üzemel.
Úgy tűnik, ismét tanúi lehettünk egy olyan erőfitogtatásnak, amely pánikot keltett, hiszen Irán láthatóan nem kívánta fokozni a feszültséget. A rezsim presztízsének megőrzése érdekében elengedhetetlen volt a válaszlépés, de ennek mértéke és konkrét hatása csekélynek tűnik (hiszen már korábban is láttunk hasonlót tőlük). Kérdéses, hogy ez annak tudható-e be, hogy az amerikai támadások nem okoztak jelentős károkat az iráni nukleáris létesítményekben, így a rezsim inkább a helyreállításra összpontosít egy újabb háború helyett, vagy éppen ellenkezőleg: az izraeli és amerikai offenzívák annyira meggyengítették az országot (ne feledjük, hogy a hadsereg teljes vezérkarát, Khamenei ajatollah legközelebbi tanácsadóit, a vezető atomtudósokat és a légvédelem jelentős részét kiiktatták), hogy a felső vezetés tisztában van vele, hogy nem engedhetik meg maguknak a helyzet eszkalálódását, mert annak az iszlamista rezsim bukása lenne a következménye. Ez a totalitárius rendszer, amely saját születési körülményeiből és ideológiájából következően kiszámíthatatlan és nehezen kategorizálható, éppen ezért geopolitikai szempontból megbízhatatlan. Így hát, a veszélye egyértelmű.
Mi lehet még ennél is félelmetesebb? Vallási fanatikusok birtokában lévő atomfegyverek. De van-e ennél is aggasztóbb? Az, hogy mindaz, amit a fegyverszünetről megfogalmaztam, holnapra már elavulttá válhat, mert a Közel-Keleten a helyzet látszólag stabil. És ez a stabilitás olyan biztos, mint az atomfegyverek létének kockázata.
