A remény zarándokai olyan emberek, akik szívükben hordozzák a jövő ígéretét, és bátorsággal lépnek előre az ismeretlenbe. Minden lépésükkel új utakat fedeznek fel, és a nehézségeken át is képesek megőrizni hitüket. Ők azok, akik a sötétségben is képesek f
Az idei pünkösdi búcsú, melynek mottója "A remény zarándokai", új színt hozott a csíksomlyói események sorába. A ferences hagyományok szerint megvalósuló liturgiák és gyalogos zarándoklatok mellett különleges lelki élményt nyújtott György Alfréd kamilliánus szerzetes ünnepi szónoklata, amely mélyen megérintette a résztvevőket.
A pünkösdszombati fogadalmi búcsúra idén is lenyűgöző számú, több mint 300 ezer zarándok gyűlt össze a világ minden tájáról. Az esemény főcelebránsa ft. dr. Kovács Gergely, a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke volt, aki mély lelki tartalommal és szívhez szóló szavakkal vezette a szertartást.
"Az Üdvöz légy, Mária segített nekem átvészelni életem egyik legnagyobb kihívását" - fogalmazott György Alfréd, a búcsú szónoka beszédében. Kiemelte, hogy ez a tapasztalat alapjaiban formálta meg őt.
Mint mondta, Mária küldetést adott neki. Azt, hogy tanítsa meg az embereket imádkozni. "Az imádság a remény kapuja, a remény bölcsője. A mi "fegyverünk" az imádság, a rózsafüzér. Úgy imádkozzunk, mint egy asszony, mint egy édesanya. Vegyük észre a csíksomlyói segítő
Mária, a Szűzanya arca tele van fájdalommal, amikor látja háborúban szenvedő gyermekeit. Ám ne feledkezzünk meg az ő öröméről sem, és ne csak a kéréseinket fogalmazzuk meg, hanem legyünk hálásak is a mások boldogságáért.
Hangsúlyozta: Mária, amikor boldogságot lát rajtatok, az ő szíve is megtelik örömmel. Legyetek a remény hírnökei, mondjatok igent az élet szépségeire, igent a szeretet erejére! Ez a zarándoklás igazi célja.
György Alfréd kamilliánus szerzetes arra ösztönzött minket, hogy tartsuk meg a hitet, őrizzük meg az emberi élet méltóságát és a család szentségét. Kérjük Mária közbenjárását, hogy megtaláljuk a vigaszt, és kutassuk fel a lélek békéjét. "Kedves zarándok testvéreim," folytatta, "tanítsátok meg gyermekeiteket arra, hogy imával, kulcsolt kézzel közelítsenek az élethez. Az imádság nem csupán szavak összessége; ő a remény kapuja és a remény bölcsője."
A búcsús szentmise zárásaként áldásban és fenséges himnuszokban teljesedett ki az ünnepélyes pillanat.
Immár 456 éve minden igaz magyar szíve ide húz Csíksomlyóra. Itt találja meg küzdelmes, vergődő életé-nek vigaszát, reményét és támaszát. Úgy jön ide, mint a bajba jutott, aggódó, félő gyermek az édesanyjához. Ide hozza könnyeit, gyászát, bánatát s kevéske örömét, és reménykedve kéri anyai oltalmát küzdelmes életéhez. Ide hozzák a férfiak küzdelmekben megkopott lelküket, meggyengült hitüket. Az édesanyák kevés örömüket és sok bánatukat, tengernyi könnyüket s aggodalmakban összezsugorodott szívüket. Ide vonszolják az öregek elfogyó erejüket, homályosodó szemüket, elfáradt szívük reménykedő dobbanásait. Ide hozzák az ifjak és leányok szép bizakodásukat, s támaszt kérnek égi Anyjuktól jövőjükhöz és keresztény jövőjük beteljesedéséhez.
Csíksomlyó zarándokhely jellegét a XV. század óta tartó Boldogságos Szűz Mária iránti tisztelet adja, amely különösen a székely közösség körében virágzik. A helyi lakosok hagyományosan Mária-ünnepeken gyűltek össze Somlyón, hogy megemlékezzenek és imádkozzanak. IV. Jenő pápa 1444-ben kiadott körlevelében arra ösztönözte a híveket, hogy támogassák a ferences rendet a templomépítésben. Cserébe búcsúkat engedélyezett a jóakaratú adományozóknak. A pápa a templom szükségességét azzal indokolta, hogy "a hívek tömege rendszerint összejön ájtatosság céljából, és gyakran nem szűnik meg Máriát tisztelni". Azóta a zarándoklatok folyamatosan zajlanak Csíksomlyón, a Szűz Mária iránti tisztelet jegyében.
Az egyik legismertebb és legelgondolkodtatóbb legenda a Szűzanya-szoborral kapcsolatban a következőképpen szól: 1661-ben, a tatár-török invázió során a tatárok elérkeztek a kolostor falaihoz, ahol féktelen pusztítást vittek végbe. Az elnyomó erők nem kímélték a szent helyet: lángra lobbantották a templomot, valamint a kolostor épületeit is, melyek egy fedél alatt álltak.
A kolostorudvar oltalmába menekült népet halomra gyilkolták. Csak az erőseket és a gyerekeket kímélték meg, akiket rabságba hurcoltak.
A templomban rejtőzködő nép a kegyszoborhoz menekülve imádkozott a Szent Szűzhez, kérve védelmét a támadók elől. A tatár vezér, aki figyelemmel kísérte az emberek pánikba esett menekülését, kapzsiságával arra a következtetésre jutott, hogy a szobor talán valami felbecsülhetetlen értékű kincs. Ebből fakadóan elhatározta, hogy elrabolja azt. Ám amikor a kegyszobrot a szekérre emeltette, hiába próbálkozott, négy, hat, sőt nyolc ökör sem tudta mozdítani a súlyos szekeret. Dühében végül ledobatta a szobrot, és haragjában kardját a kegyszobor felé suhintotta. Ekkor azonban megrázó dolog történt: a tatár vezér karja, amellyel a csapást mérte, hirtelen bénán lehanyatlott, és a rémület eluralkodott rajta, így fejvesztve menekült el a helyszínről.
A csíksomlyói pünkösdi búcsú idén június 6-án, pénteken 18 órától szentmisével kezdődött, amelyet a Kegytemplomban egész éjszakán át tartó virrasztás követett. Június 7-én már a kora reggeli óráktól, 5.30-tól folyamatos gyóntatás és áldoztatás volt a ferences kolostor négyszögletű udvarában. Reggel 7-től és 8-tól szentmisére várták a híveket a Kegytemplomba.
A kordon a főpapság vezetésével 10:30-kor indult el a csíksomlyói ferences kolostor elől, hogy felkússzon a Kis- és Nagysomlyó hegyek közötti nyeregbe, ahol a Hármashalom oltár található. Itt 12:30-tól ünnepi szentmisét tartottak. Este 18 órától újra a kegytemplomban várták a híveket, ahol szentmisére gyűltek össze, majd ezt követően éjszakai virrasztásra került sor.
A június 8-i vasárnap reggel 7 és 8 óra között szentmise zajlott a kegytemplomban, amelyet folyamatos gyóntatás és áldozás kísért a kolostor négyszögletű udvarában. 10.30-kor újabb ünnepi szentmisére várták a híveket, majd ezt követően a keresztalják hazaindultak. Pünkösd első napján az ünneplés 18 órakor egy szentmisével zárult, megkoronázva a nap eseményeit.
