Ez a felfedezés újabb érvet szolgáltat a pánspermia elméletének alátámasztására | National Geographic

Néhány elmélet szerint az élet nem csupán a Földön bontakozott ki, hanem esetleg egy távoli égitest szülötte, amely meteoritok, kisbolygók vagy akár üstökösök belsejében érkezett hozzánk.

Amikor az Apollo-11 legénysége tért vissza a Holdról, Neil Armstrong és társai, valamint minden egyes, a Holdról származó tárgy, három héten át szigorú karanténban maradtak. Ennek a drákói intézkedésnek az indoka az volt, hogy senki sem tudhatta, vajon a Holdon esetleg felfedeztek-e olyan kórokozót vagy ismeretlen ágenst, amelyet véletlenül hazahozhattak, és ezzel veszélyeztethetik a Föld ökoszisztémáját. Az űrhajósok védelme és a bolygónk biztonsága érdekében tehát elengedhetetlen volt a felfedezések utáni óvintézkedés.

Azóta már világossá vált, hogy a Holdon gyakorlatilag lehetetlen életformákkal találkozni – leszámítva persze a saját földi életnyomainkat, vagy éppen azokat a medveállatkákat, amelyek egy ideje a Hold felszínén felfedezhetők. Ma már nem csupán a távoli égitestekről érkező minták különleges védelme miatt alkalmazunk szigorú biztonsági intézkedéseket; nem az idegen mikrobák miatt aggódunk, hanem azért, hogy a földi mikrobák ne kerülhessenek a mintákba, és ezzel ne befolyásolják azok kémiai összetételét.

A pánspermia elmélete szerint az élet magvait más égitestekből hoztuk magunkkal. A világűr mélységeiben számos olyan molekula található, köztük aminosavak is, amelyek elengedhetetlenek az élet kialakulásához. Ennek következtében sokan azt gondolják, hogy a földi élet is a kozmoszból származó biológiai anyagok révén nyerte el kezdeti impulzusát.

Az elmélet, bár eléggé ellentmondásos, igen népszerű is, de vajon mennyire tekinthető valós lehetőségnek? Egészen addig, míg nem fogunk Földön kívüli életre bukkanni, és azt tüzetesen megvizsgálni, ez nem derül ki. De vajon tudni fogjuk, hogy valóban máshonnan érkezett az az életnyom?

A Ryugu kisbolygóról a japán Hajabusza-2 űrszonda hozott mintát, amely 2020-ban ért földet Ausztráliában. A minták vizsgálatai során nemrégiben egy, a mintákat beszennyező földi mikrobákról készült tanulmány is megjelent. A mintában olyan szerves összetételű szálacskákat, rudacskákat találtak, amelyek egészen olyanok, mint a földi mikrobák.

Ezek a különleges alakú objektumok az idő múlásával egyre gyakoribbá váltak, és a növekedés üteméből arra lehet következtetni, hogy 5,1 napos ciklusban szaporodó baktériumokról van szó. Az elemzések megerősítették, hogy a mintát földi mikrobák szennyezik.

A kutatók egy apró, mindössze 1 milliméteres szemcsét elemeztek a Ryugu aszteroida kőzetmintájából. Az anyagok kibontása, elosztása és vizsgálata rendkívül szigorú tisztasági normák betartásával zajlott, steril környezetben és steril eszközök segítségével. E precíz eljárásoknak köszönhetően a minták elvileg mentesek maradtak a földi élőlények szennyeződésétől.

A vizsgált szemcse a Londoni Természettudományi Múzeumban készült preparálás és alapos mikro-CT, valamint elektronmikroszkópos elemzés révén került a tudományos érdeklődés középpontjába. E kutatás során nemcsak a szemcse kémiai összetételét tárták fel, hanem felfedezték benne olyan képződményeket is, amelyek a földön előforduló baktériumokhoz hasonlítanak.

A vizsgált minta első felvételei, amelyek a preparáció előtt készültek, még nem mutatták a mikroba-nyomokat. Azonban a későbbi vizsgálatok során, amikor időről időre újabb felvételek készültek, egyre több mikroba nyomaira bukkantak. A preparálást követően 7 nappal 11, majd három héttel később már 147 szálacska és rudacska tűnt fel a felvételeken.

Ez egyértelműen megerősítette, hogy valamilyen formában élő organizmus került a kőzetszemcsébe. A tudósok alaposan megvizsgálták a laboratóriumban lehetséges, szálacskás szennyeződések jelenlétét, és elektronmikroszkóp segítségével készítettek felvételeket, hogy legyen mivel összehasonlítani az eredményeket.

A kutatók ebben az esetben nem tudták elemezni a feltételezett földi mikrobák DNS-ét, mivel a kőzetszemcsében található mikrobák száma túl alacsony volt. Ezért a földi mikroba létezésének igazolására a megfigyelt alakzatok és a szaporodási arányok jellemzőit használták.

A kutatás során arra a következtetésre jutottak, hogy egy bizonyos földi prokarióta, valószínűleg egy baktérium, áll a jelenség mögött, amelynek generációs ideje körülbelül 5,1 nap. A hosszabb távú megfigyelések alapján az élőlények száma a kőzetszemcsében fokozatosan csökkent. Ez részben arra utal, hogy a rendelkezésre álló tápanyagok kimerültek, másrészt pedig a "tetemek" eltűnése arra enged következtetni, hogy az életben maradt egyedek felfalták az elpusztult társakat. Bár pontosan nem lehet meghatározni, hogy milyen baktériumról van szó, a szakértők valószínűsítik, hogy a Bacillus nemzetséghez tartozik.

A nem kellően gondosan kezelt mintákban, például meteoritokban, meglepően gyakran bukkantak már földi mikrobákra. A legutóbbi eset azonban arra figyelmeztet, hogy még a legszigorúbb óvintézkedések sem garantálják a szennyeződések elkerülését. Ebből arra lehet következtetni, hogy a mikrobák valószínűleg már a földi környezet hatására kerültek a szemcsékbe, miután azok ide kerültek.

Elképesztően fontos tanulság ez a jövő mintagyűjtései számára. A mikrobák, miközben életükhöz szükséges anyagcsere-tevékenységet folytatnak, átalakíthatják a vizsgált szemcse izotóparányait, de még az ásványi összetételét is. Épp ezért, a Naprendszer különféle pontjairól a jövőben begyűjtendő minták vizsgálata során még szigorúbb körülményekre lesz szükség.

Az világos tehát, hogy a mikrobák képesek életben maradni egy efféle kődarabban. A világűrben erre akkor volna lehetőségük, ha a kőzet belsejében, zárt, és ekképp védett helyen vészelhetik át a legzordabb évmilliókat. Az életben maradás azonban olyan példa, amely érv lehet a pánspermia elméletet támogatók kezében.