A művész, aki akár világhírű zenész is válhatott volna, nem csupán a hangjegyek és dallamok birodalmában mozgott, hanem színek és formák varázslatos világában is. Tehetsége egyedülállóan sokoldalú volt: a festővásznak mellett gyakran megfordult a zenei st
Csáth Géza 1913-ban feleségül vette Jónás Olgát - talán emiatt vélte fontosnak az elvonókúrát. Ifjú menyasszonya szépséges nő volt, de Brenner családja nem tartotta helyesnek a házasságot, sőt a rokon és a barát Kosztolányi is úgy vélekedett, hogy a nő nem méltó Brenner Józsefhez. Az ifjú arát néha "édes kis sonkám"-nak becézte, bizalmas leveleiben pedig öccsének azt írta róla, hogy "jónak, édesnek, szerethetőnek látom őt, de egyszersmind igen jelentéktelennek, alsóbbrendűnek". Bár lenézte a nőt, valamiért mégis ragaszkodott hozzá, sőt betegesen féltékeny volt: detektívekkel figyeltette Olga minden léptét.
Egy évre rá, 1914-ben már a nagy háborútól volt hangos Európa. Brenner Józsefet behívták katonaorvosnak. A csapatmozgásokkal együtt folyamatosan úton volt. A háború borzalmai elől a morfium kábulatába menekült, katonaorvosi feladatát gyakran képtelen volt ellátni, ezért szabadságolták. Földesről 1916-ban írja Kosztolányinak, hogy mennyire másképp látszik a háború a falvakból nézve, mint Pestről: "Én tanulmányozom a parasztot, és igyekszem progresszív eszméket elhinteni. A napokban vonultak be itt a 44-50 évesek. Szívszaggató látvány volt. Ez a község, amelyből a 39 gy. e. zöme került ki. Minden 3. családnak elesett halottja van. A háborút itt sokkal jobban látni, mint Pesten. Mert nem találkozhatsz 3 emberrel, hogy azok közül valakinek apja, fia vagy testvére el ne esett volna. Így itt élek, semleges falusi életet. Este hegedülök, Jókayt (!) olvasok." Szenvedélybetegsége miatt szakadék tátongott közte és a falusi emberek között. A hadseregből 1917-ben leszerelték.
Családtagjai és barátai mindent megtettek, hogy támogassák őt, de a különféle tudatmódosító szerek már olyan mértékben uralták az életét, hogy minden próbálkozásuk, hogy segítsenek neki, végül eredménytelennek bizonyult.
1918-ban, amikor kislánya világra jött, a boldogság helyett csak mélyebb sötétségbe süllyedt a lelkivilága. 1919 tavaszán apja gondnoksága alatt Bajára került, ahol elvonókúrán próbálta rendezni életét. Az év júliusának elején, pontosan másodikán, elhatározta, hogy megszökik a kórház falai közül, és gyalogosan hazatért. Július 22-én azonban tragikus fordulatot vett az élete: feleségét hidegvérrel megölte. Ezt követően Szabadkára került az elmeügyi osztályra, ahol a gyógyulás reménye még mindig távolinak tűnt. Innen is sikerült elmenekülnie, de a szerb határőrök végül szeptember 11-én elfogták. A nála lévő tudatmódosító szerből halálos mennyiséget vett be, és mindössze 32 évesen távozott az élők sorából, örökre magával hurcolva a megoldatlan fájdalmát.
Csáth Géza nem csupán író, hanem zenekritikus is volt, aki különösen érzékeny füllel hallgatta a kortárs zenét. Amikor sokan értetlenkedve álltak Bartók innovatív zenéje előtt, ő már akkor is a fiatal tehetség zsenialitását látta. "Ez olyan muzsika, amely - első hallásra - még a legújabb zenei irányzatok kedvelőit is meglepheti. Formájában, kidolgozásában és hangzásában egyaránt radikálisan új ez a zene, ám a gyökerei mégis mindannyiunkban mélyen gyökereznek. (...) Mindez rációt, zenei tartalmat, magyarságot és jövőt hordoz magában." Bartóknak nagy szüksége volt e támogatásra, hiszen előfordult, hogy a fiatal zeneszerző szvitjét a programról levették, mivel a zenekari tagok lázadása miatt nem tudták elviselni a szokatlan és erőteljes új magyar hangzást. "A zenész urak nem tudták értékelni ezt a merész, vad és különös kiáltást, ami a magyar zene új irányvonalát képviseli! Most azonban az Akadémiai Zenekar vette szárnyai alá a kompozíciót, és ez remek döntésnek bizonyult. A Bartók név, amely mostanában forradalmi zenei világot képvisel, a konzervatív kritikák ellenére is óriási közönséget vonzott. Bartók szvitje új, friss, eredeti és merész, mindemellett pedig mélyen magyar. Harmóniái lenyűgöznek, elragadnak és megérintenek. Hangszerelése tele van elegáns és nemes hanghatásokkal. Melódiái stilizáltak, szépek és egyediek. Talán ezek a vad ritmusok az ősi hun táncok visszhangját idézik!... A közönség ezt azonnal megérezte. Bartóknak óriási sikere volt, minden egyes tétel után többször is színpadra szólították."
A Bartók útját egyengető Csáth Géza érdeme, hogy a magyar közönség fáziskésés nélkül ismerhette meg Giacomo Puccini művészetét. 1906-ban írta első írását Pucciniről, bemutatva a zeneszerzőt. "Puccini - szeretném így mondani - újra hallgatja az életet. Megtalálja az élet igazi ritmusait és melódiáit, amelyek annyira újak és érdekesek." És hogy belopja Puccini nevét és művészetét a magyar köztudatba, még számos írásában magasztalja az olasz mester művészetét. A jó operaszöveg című írását is azzal kezdi, hogy "Puccini operaszöveget keres", s számos író meg költő álmodik arról, hogy az ő szövegét zenésítse meg a mester. "És valamennyien fölsóhajtottak. És a sóhajban minden benn volt: 1. A vágy a világhír után. 2. A pénz után, amely Puccini nyomában, mindenütt, amerre megy, mint eső után a gomba, gazdagon sarjadzik. És 3. A lemondás mindezekről". Egy ilyen bevezető is elég, hogy felkeltse az érdeklődést a szerző művészete iránt.
Csáth Géza nem csupán zenekritikus volt, hanem tehetséges zeneszerző is. Kritikáiból világosan kitűnik, hogy rendkívüli zenei műveltséggel rendelkezett; érzékenyen reagált a különböző stílusok, irányzatok és zenei hangulatok finom árnyalataira. Az író halála után kéziratai az Országos Széchényi Könyvtárba kerültek, ahol sokáig úgy gondolták, hogy ezek csupán már publikált írásait tartalmazzák. Ám egy váratlan felfedezés során kiderült, hogy a papírok között számos eddig ismeretlen zenei mű is rejtőzik. 2015. szeptember 23-án a nagyközönség végre megismerhette Csáth Géza zeneszerzői mivoltát, amikor bemutatták Kelemen Éva "Művészetek vándora" című kötetét. A könyvhez csatolt hanglemez 16 különböző zeneművet tartalmaz, bemutatva Csáth zenei örökségét. Jelenleg is folyik a zeneszerző teljes munkásságának feldolgozása, hogy minél többen megismerkedhessenek e sokszínű és gazdag életművel.
Csáth Géza mindössze 32 évet élt, ami a nagy művészek életútjában gyakori jelenség. Bár lett volna benne a lehetőség, hogy magyar Schumann néven vonuljon be a zenetörténetbe, mégis a rábízott művészi pályán olyan teljesítményt nyújtott, amely méltón tükrözi hivatásának lényegét.
