A karatés srác, aki a nepobébijéért harcolt, mára az ezredforduló legendás bosszúálló hősévé vált: 60 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Brandon Lee.
Egyedülálló emlékeket idézünk fel a holló forgatásán tragikus fiatalon eltávozott Brandon Lee-ről, aki örökre egy ikonikus figura marad a mozi világában. Eric Draven szerepében ő nem csupán egy karaktert alakított, hanem egy élő, lélegző Nine Inch Nails-dala lett, amely a nézők szívében örökre megőrzi varázsát.
Mennyi gitárszólót játszhatna el egy halott ember a pre-posztapokaliptikus Detroit háztetőin, mielőtt gyászolói végleg elfelejtenék, vagy a szomszédok céltudatosan téglaágyúvá változtatnák őt? Brandon Lee talán mindet: ma lenne hatvanéves, de a filmes világ számára örökké egy rejtélyes, fiatalos szellem marad. Legnagyobb érdeme, hogy transzcendens játékával az utolsó filmjét, az ezerszer újranézett, B-kategóriásnak induló A hollót egy olyan mesterművé változtatta, amely mitikus erővel bír. Bár az életét adta érte, minden egyes újranézéskor érezzük, hogy valahol a sírja mélyén még mindig él.
Az évforduló alkalmával azonban érdemes felidézni az embert is a holló mögött, aki rövid életében nagyon magas lécet ugrott meg, amelyre talán születésétől fogva készült. Ikonikus édesapja, Bruce Lee árnyékából kilépve saját jogán vált ő is ikonikussá, és hozzá hasonlóan szinte pont a fősodorbeli siker kapujában vesztette életét. Alex Proyas sötét inspirációtól csöpögő rendezése, valamint a remek látványtervezés és a kosztümök csak egy bizonyos pontig tudták vinni A hollót: Lee végül saját erejéből, döbbenetesen hatásosan cipelte el a projektet a célvonalig, és bőven azon túlra.
Brandon Lee gyermekkora tele volt kihívásokkal és elvárásokkal, hiszen születése óta apja, a legendás Bruce Lee öröksége súlyos terhet rótt rá. Édesapja 1973-ban, Brandon nyolcadik születésnapja előtt hunyt el, így a fiú már kicsi korában kénytelen volt megküzdeni azzal a hatalmas nyomással, hogy egy olyan ikon nyomdokait kövesse, akinek neve örökké összefonódik a harcművészetekkel. Brandon szorgalmasan edzette magát, és több különböző harcművészeti stílust sajátított el, köztük a Bruce által megalkotott Jeet Kune Dót, a Wing Chunt, az Eskrimát és a Muay Thait. Az edzések során azonban nem volt könnyű dolga: az edzőterem falain lévő apjáról készült fényképek folyamatosan emlékeztették őt a családi örökségre, sokszor megnehezítve a koncentrációt. Emellett Brandon színészi karrierjét is építette, miután elvégezte a híres Lee Strasberg színiiskolát. Kezdetben videóra készült akciófilmekben szerepelt, ahol fokozatosan kezdett elérni kisebb sikereket. A két világ, a harcművészetek és a színészet, összefonódott életében, és bár az apja öröksége mindig jelen volt, Brandon igyekezett saját útját járni, hogy ne csupán Bruce Lee fia, hanem önálló művész legyen.
Ezután jelentek meg Lee első filmjei, amelyeket már a Warner Bros és a 20th Century Fox égisze alatt forgattak. A Leszámolás Kis-Tokióban és a Mint a tűz nem arattak óriási sikert, de még a legkritikusabb szakértők is elismerték Lee tehetségét és karizmatikus jelenlétét a vásznon. Ekkor vált világossá a hollywoodi döntéshozók számára: a fiatal Lee valóban sztárnak született, és ha szerencséje is úgy alakul, talán még apját is túlszárnyalhatja - mint egy holló, aki szárnyal a horizonton.
Sajnos a sors iróniája sújtott le rá: mindössze 28 évesen, a mára ikonikussá vált film forgatása közben vesztette életét. Tragédiája egy olyan baleset következménye volt, amely sajnos nem ritka Hollywoodban: egy kellékként használt lőfegyverrel adódtak problémák. Lee esetében egy éles töltény ólomhegye maradt a pisztolyban, és amikor a következő, elvileg ártalmatlan vak lőszert használták, a kamera előtt a tragédia bekövetkezett: a lövés halálos következményekkel járt, és már nem volt mód a megmentésére.
A film végül mégis megvalósulhatott, nem kis mértékben Lee menyasszonyának, Eliza Huttonnak és édesanyjának, Linda Lee Cadwellnek a támogatásának köszönhetően, akik mindent megtettek, hogy segítsék Alex Proyas rendezőt a projekt befejezésében. A produkció extra költségeit a Harvey Weinstein nevével fémjelzett Miramax állta, de ez már egy másik szomorú fejezet a történetben. Lee-nek mindössze három napja maradt volna a forgatási időszakból, amikor a tragikus baleset bekövetkezett:
A film végül óriási sikert aratott, hiszen a 23 millió dolláros költségvetéshez képest 94 millió dolláros bevételt hozott. Ez a műalkotás a művészet és az élet keserű párhuzamát tárja elénk, és a mai napig az egyik legmegrázóbb példájának számít. A nézőket nem csupán a kísérteties, sötét hangulatú, stílusosan megkomponált történet vonzotta, hanem a valós tragédia is, amely a film hátterében húzódott. A holló szelleme pedig a mai napig ott lebeg a képernyők előtt, talán ezért is volt a tavalyi reboot eleve kudarcra ítélve.
Brandon Leeről úgy emlékeztem meg a kerek évfordulón, hogy pótoltam egyik legnagyobb elmaradásomat, és életemben először megnéztem A hollót. Ez a film valami dicsőségesen nevetséges: Lee 11-esre feltekert intenzitású egysorosai, a shotgunba töltött gyűrűk, a képernyőt tetőtől talpig kitöltő gót látványorgia, a háztetőn gitározás és a Poe-idézetek is folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy nem szabad túl komolyan venni a látottakat. Mégis értem, hogy miért lett belőle klasszikus, és hogy miért nem "olyan rossz, hogy már jó" értelemben.
Valószínű, hogy ha Brandon Lee túlélte volna a forgatást, A holló akkor is a gót szubkultúra egyik alapkövévé vált volna az évezredforduló tájékán. A film magabiztosan és lenyűgözően tárja elénk a viszonylag egyszerű bosszútörténetet, miközben Lee a vízió megtestesült formájaként áttöri a logika szűk határait az izgalmas és drámai jelenetek kedvéért. A számítógépes effektek, akárcsak Lee játéka, egyszerre titokzatosak és grandiózusak, mégis visszafogottak. Proyas olyan látványvilágot teremt a színész köré, amelyhez hasonlót a modern blockbuster filmek CGI-ra épülő, egysíkú részletessége alig tudna megközelíteni – ahogy azt a reboot is világosan demonstrálta.
Valószínű, hogy a színész nem sokára már kultikus sztárként ülhett volna le a stúdiók vezetőivel, hogy megvitassák, milyen komolyabb és drámaibb szerepek várnak rá a közeljövőben – ahogyan azt a halála előtt is fontolgatta. Ezek a lehetőségek pedig biztosan kiváló kezekbe jutottak volna:
A színész egy rendkívül emlékezetes meghallgatáson győzte meg a producereket, akik először idegenkedtek tőle, és inkább Christian Slaternek, vagy River Phoenixnek adták volna a szerepet. Aztán a forgatásra le is fogyott majdnem tíz kilót, hogy még hitelesebben játszhassa el az élőhalott bosszúállót. Emellett a harcjelenetek koreografálásában is oroszlánrésze volt: ha nem sportol kiskora óta, valószínűleg a film is kevésbé lett volna látványos. Az ő ötlete volt az is, hogy Eric a forgatókönyvben szereplő hosszabb, terjengősebb monológok helyett inkább rövidebb, ritmikusan érkező egysorosokban beszéljen, ezzel még fenyegetőbbé téve a karaktert.
A Holló egy olyan film, amely nem csupán a felszínen tűnik egyszerűnek, hanem mélyebb rétegei révén hatásosan és rémálomszerűen hat a nézőkre. Első pillantásra talán faék egyszerűségűnek tűnik, de a középpontjában álló tragédia, amely az örök visszatérés motívumát járja körül, rendkívül összetett és időtlen. Az a tudat, hogy Bruce Lee fiát látjuk, aki tragikus módon fiatalon távozik az élők sorából, folyamatosan jelen van: ahogyan Eric is magára marad barátnője halála után. Érdekesség, hogy a filmet inspiráló képregény szerzője, James O'Barr is a saját menyasszonyának elvesztését dolgozta fel, és számára Lee halála csupán a második tragédia volt, amely a projekt hátterében állt. Ez a mély személyes vonatkozás teszi A Hollót igazán maradandó élménnyé.
Közben megismerkedünk Brandon Leet karakterével is, aki már mesterfokon sajátította el Bruce által megálmodott harcművészetet. Az ő ösztönös mozdulatai úgy tűnnek, mintha a filmvászon határait átlépve a filmtörténetbe léptek volna. Eric Drav is feltűnik, ahogy segít nekünk elképzelni, hogyan kavarog a sztár és a film a sír és a világ között. Talán ő sosem találja meg a végső nyugalmat - de úgy tűnik, hogy erre valójában nem is vágyik.
