A kiváló példák ereje | Demokrata A jó példák nem csupán inspirálóak, hanem képesek arra is, hogy cselekvésre ösztönözzenek. Amikor valaki sikeresen megvalósít egy célt vagy megold egy problémát, az másokat is motiválhat arra, hogy hasonló utat járjanak

A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/magyarorszag/a-jo-pelda-ragados-921411/

Kevés embernek adatik meg, hogy egy szülőföldjétől távol eső országban anyanyelvén hallgathat végig egy katolikus szentmisét. A budapesti Mindenkor Segítő Szűz Mária templomban hetente többször is lehetőség van erre, már ha az embernek lengyel gyökerei vannak, a szertartások ugyanis többnyire lengyelül zajlanak. A templom a századforduló előtti és utáni évtizedek során több hullámban hazánkba érkező lengyel menekültek adományaiból épült fel 1934-ben, és a kommunizmus időszakát leszámítva, évtizedek óta a magyarországi lengyelség legfőbb imahelyének számít. Rendszeresen elzarándokolnak ide Budapestre érkező lengyel turisták is, advent idején pedig olyanokat is látni a hívek között, akik már rég nem jártak erre.

Csúcs Halina, az Országos Lengyel Önkormányzat és a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület korábbi elnöke, valamint az Országgyűlés első lengyel nemzetiségi szószólója, hogy gyakrabban találkozhasson és támogathassa gyermekeit és unokáit, néhány éve a főváros nyüzsgéséből Inárcsra költözött. Azonban, mint ahogyan a hazánkban élő lengyel közösség tagjai is, ő is elengedhetetlennek tartja, hogy a karácsonyi ünnepkör szellemi feltöltődése Kőbányán kezdődjön.

Csak a legutolsó padsorban találtunk magunknak helyet, akkora tömeg verődött össze december elsején a kőbányai lengyel templom impozáns kis épületében. Egyáltalán nem meglepő, hogy ennyien összegyűltek, hiszen barátaink körében a nemzeti identitás mellett a keresztény értékek is kiemelt szerepet játszanak. A prédikáció lengyel nyelven folyik, de hogy megértsük a lényeget, a mellettünk ülő Csúcs Halina időnként röviden összefoglalja Krzysztof Grzelak atya üzenetét magyarul.

A Nagy-Lengyelországi Vajdaság legrégibb és második legnagyobb városából, Kaliszból származó hölgy több mint ötven évvel ezelőtt tette meg a nagy lépést Magyarország felé. Az otthona elhagyása mögött nem csupán a szerelem állt; a keleti blokk egy másik, viszonylag jobb körülmények között élő országának vonzereje is fontos szerepet játszott döntésében. Akkoriban ez a változás egészen új életminőséget ígért számára.

Ahogy ő maga is megfogalmazta, életének egyik legfontosabb mérföldköve volt, hogy véres verejték árán, de mindössze két év alatt elsajátította a magyar nyelvet. Ennek a tudásnak köszönhetően sikeresen el tudott helyezkedni a munka világában, először fejlesztőként, majd gyógypedagógusként kezdett dolgozni. Első házasságából két, míg másodikból egy leánygyermek született, akik az elmúlt húsz évben összesen nyolc unokával ajándékozták meg. Csúcs Halina nem csupán nagymamaként és édesanyaként mutatja meg gondoskodó énjét; ő a lengyel kisebbség összefogásának is elkötelezett támogatója. Közel 28 éven át különböző szervezetek élén állt, segítve földijeit, de ahogy a családjával szeretett volna több időt tölteni, fokozatosan átadta tisztségeit a fiatalabb generációknak.

Amíg édesanyja, aki Magyarországra költözött, még élt, a család mindig nála ünnepelte a karácsonyt. Az utóbbi években azonban már a lányok vállalták magukra a közel húszfős család vendégül látását. Bár ez a feladat nem éppen egyszerű, a szenteste mindig különleges és meghitt, tele örömmel. A gyerekek számára külön izgalmas, hiszen egyes lengyel vajdaságokban, köztük abban, ahonnan a Csúcs család származik, egészen december 24-ig kell várniuk a Mikulásra. Igen, itt nem a Jézuska vagy az angyal hozza az ajándékokat, hanem Szent Miklós, aki a karácsonyfa alá helyezi az ünnepi meglepetéseket.

- Akadtak olyanok, akiket fel lehetett kérni erre az eseményre, de nálunk mindig valamelyik családtagunk bújt a piros jelmez mögé. Gyerekként persze igazi versenyt folytattunk arról, ki tudja elsőként megfejteni, kit rejt a titokzatos öltözet - meséli Gabi nosztalgikus hangon.

A hagyományok szellemében az ünnepi asztal megterítése nem csupán a jelenlévők számára történik. A házigazda mindig készít egy extra tányért és evőeszközt, hogy felkészüljön egy esetleges váratlan vendég érkezésére. Ez a pluszteríték azonban nem csupán praktikus célokat szolgál; mély szimbolikus jelentőséggel bír, hiszen emlékeztet azokra a családtagokra, akik már nem lehetnek közöttük, de szívükben örökre ott élnek.

Az ünnepi asztal alá mindig szénát helyezünk, amely a kis Jézus születésének szent helyét, az istállót idézi fel. Az asztalról pedig nem hiányozhat a pap által megszentelt ünnepi ostya, amelyből mindenkinek meg kell törnie egy darabot. Az opłatek a család összetartozását, a megbocsátást és a megbékélést szimbolizálja. A rangidős testvér ezt a szép hagyományt követve megosztja a jelenlévőkkel a lengyel kultúrában fontosnak tartott szokásokat, amelyek a családi kötelékek erősítésére szolgálnak.

A lengyel családok számára a karácsony, vagy ahogy ők nevezik, Boże Narodzenie (Isten születése), a legfontosabb vallási ünnep, amelyhez minden családtag jelenléte elengedhetetlen. Ez azonban nem csupán egy kötelező esemény számukra: a karácsony varázslatos atmoszférája mindenkit hazavonz, és a szeretet ereje szinte tapinthatóvá válik a levegőben. Az ünnep során a közelség és az összetartozás érzése mindenki szívét átjárja, így a családi kötelékek még szorosabbá válnak.

A lengyelek nagyon komolyan veszik a vigíliát, vagyis a karácsony előestéjéhez kapcsolódó egyházi előírásokat, ezért aznap szigorú böjtöt tartanak. Délben nem esznek semmit, vacsorára pedig csak olyat, ami nem tartalmaz húst. Bár a tilalmat II. János Pál pápa feloldotta, sokan a mai napig betartják.

A Csúcs Halina család hölgytagjai számára a december 24-e mindig különleges jelentőséggel bír, hiszen ez a nap nemcsak a karácsonyfa díszítéséről szól, hanem a közös főzés örömét is magában rejti. Ilyenkor senki sem unatkozik, hiszen az ünnepi vacsora, amely csakis akkor kezdődhet, amikor az első csillag felragyog az égen, a 12 apostol tiszteletére 12 különálló fogásból áll. Az ünnepi étkezés első felvonása a híres barszcz, vagyis céklaleves, amely nemcsak önállóan, hanem uszkával, azaz káposztával vagy gombával töltött derelyével tálalva is érkezik. A második fogásban savanyú heringet találunk, ami hagymával gazdagítva igazi ínycsiklandó élményt nyújt. A főfogásban pedig a halételek dominálnak: a ponty vagy a pisztráng ínycsiklandóan sütve érkezik, hajdinakásával és gombaszósszal, kísérve reszelt céklával vagy babos savanyú káposztával. Ez a gazdag és ízletes menü igazi ünnepi hangulatot teremt, és erősíti a családi kötelékeket a közös főzés és étkezés során.

A karácsony esti vacsora csúcspontja, akárcsak nálunk, a lengyeleknél is a desszert, amely hagyományosan túrós sütemény, mákos bejgli és mézeskalács. A legfőbb különbség a magyar verzióhoz képest a küllemükben rejlik: a lengyel bejgli sokkal vastagabb tésztaréteggel bír, míg a töltelék mennyisége kevesebb. A mézeskalács pedig sok helyen valóban kalács formájú, így könnyedén szeletelhető. A kompót is elengedhetetlen része a karácsonyi menünek, de a lengyel barátainknál nem a klasszikus befőttesüvegben tárolt gyümölcsöket találjuk, hanem egy ízletes italt, amely szárított almából, körtéből vagy őszibarackból készül, és amit hidegen vagy melegen is élvezettel fogyasztanak.

Amikor mindenki már jóllakott, elérkezik a szenteste csúcspontja: közösen énekeljük a lengyel népdalok ihlette egyházi zeneszámokat. Az énekek mellett szól a zene, és vidám beszélgetések zajlanak, míg végül, a magyar hagyományokhoz hasonlóan, elindulunk az éjféli misére. A karácsony két varázslatos napja, 25-e és 26-a pedig a vendégség örömével telik meg.

A lengyelek és a magyarok között egy különleges, történelmi kötelék húzódik, amely annak ellenére is erősen összeköti őket, hogy a két nép gyökerei és kultúrája merőben eltérő. Nincsenek közös nyelvi alapjaink, szokásaink is eltérnek, de talán a legszembetűnőbb különbség a néplélekben rejlik. Lengyelországot is próbálta már a történelem megsemmisíteni, sokszor megkísérelték, hogy eltüntessék, de a hazához való hűség és a nemzeti identitás mindig diadalmaskodott a nehézségek felett. Krzysztof atyával együtt azt próbáltuk kideríteni, miért alakult úgy, hogy a lengyelek nemzeti identitása sokkal erősebben megmaradt, de csak találgatásokra futotta. Lengyelországban nem csupán az idősebb generáció, hanem a fiatalok is lelkesen ápolják a hagyományokat. Talán ha mi, magyarok is tudtunk volna adni a világnak egy olyan karizmatikus pápát, mint II. János Pál, más irányt vehetett volna a sorsunk. De bármilyen változásra nyitottak vagyunk, sosem késő elkezdeni. Karácsony táján mindenki szíve megnyílik, és az emberek befogadóbbá válnak. Ilyenkor érdemes fűszerként a fahéj, a szegfűszeg és az ánizs mellé egy csepp hazaszeretetet is csempészni az ünnepi asztalra. Ahogy a mondás is tartja: a jó példa ragadós, és talán így építhetjük közösen a jövőt.