A gyermek fejlődése szempontjából kulcsfontosságú, hogy változatos élményekkel gazdagodjon, pihenjen és néha akár unatkozzon is. Az élmények új ismeretekhez juttatják, a pihenés segíti a regenerálódást, míg az unalom kreativitásra és önálló gondolkodásra

A tanév végére a gyerekek – legyenek akár bölcsisek, ovisok vagy iskolások – gyakran kimerültek és fáradtak. Éppen ezért érkezik jókor a nyári szünet, amely a pihenés, a regenerálódás és az élménygyűjtés ideje. Deliága Éva, integratív gyermekterapeuta és tanácsadó szakpszichológus, ezúttal a nyári szünet fontosságáról és pszichológiai aspektusairól osztotta meg gondolatait. Beszélgettünk arról, miért elengedhetetlen a szabadság és a strukturálatlan időszak, ugyanakkor arra is kitértünk, hogy a keretek fennmaradása mennyire lényeges, és milyen fontos szerepet játszik az unatkozás a gyerekek fejlődésében.

A gyerekek agya az iskola során gyakran túlterhelt, így elengedhetetlen, hogy néha szabadon élvezhessék az időt. Nagy örömmel töltik el őket a szabad játék és a kreatív tevékenységek, amikor végre nem kell az órák és a kötelező feladatok között lavírozniuk. Ez a laza napirend egyfajta szabadságérzetet ébreszt bennük, ami felfrissíti a lelküket. Ugyanakkor, ha túl sokáig maradnak keretek nélkül, könnyen szorongás és frusztráció ütheti fel a fejét, főleg azoknál a gyerekeknél, akik már hozzászoktak a rendszerességhez és a megszokott rutinhoz. A hirtelen jött szabadság egyfajta zűrzavart is okozhat, amely megnehezíti számukra a pihenést és a feltöltődést.

"Amikor hiányoznak a keretek, és nincs legalább egy alapvető, előre jelezhető ritmus a mindennapokban, a dolgok könnyen kicsúszhatnak a kezünkből, ami hosszú távon érzelmi bizonytalanságot idézhet elő. Deliága Éva hangsúlyozza, hogy a nyár sikerének titka abban rejlik, hogy a szabadság és a struktúra ne egymást kizáró, hanem egymást erősítő tényezőkként működjön együtt." Az ő tanácsai szerint:

Ahhoz, hogy a nyár harmonikusan teljen, érdemes átgondolt, egyszerű kereteket kialakítani.

Jó eszköz lehet például egy közös nyári bakancslista: pár terv összeírása (vagy a kisebbekkel együtt lerajzolása), amit a család mindenképp szeretne megélni a nyáron. Ez nemcsak a tervezést segíti, de a várakozásra is épít.

Természetesen, a nagy kalandok mellett a legegyszerűbb, de annál értékesebb pillanatok is szerepelhetnek a listán: akár egy közös sütögetés a barátokkal, egy fagyizó látogatás, vagy egy-egy emlékezetes kirándulás, esetleg utazás. Mindezek a kis események hozzájárulnak a közös élmények gazdagításához.

A bölcsődés és óvodás korú gyermekek számára különösen lényeges az állandóság érzése. A jól megtervezett napirend, amely magában foglalja az azonos időpontban zajló étkezéseket, alvásokat és kinti játékokat, biztonságot nyújt számukra, ugyanakkor teret enged a spontaneitásnak is. Deliága Éva rámutat arra, hogy a kisebb gyerekek, különösen idegrendszeri éretlenségük miatt, nehezen alkalmazkodnak a változásokhoz, így fontos, hogy figyelemmel legyünk az ő igényeikre és érzéseikre.

Gyakori például, hogy egy várva várt utazás pont emiatt nem alakul úgy, ahogyan azt a szülő elképzelte. Hiába várta mindenki izgatottan a tengerparti nyaralást, sokszor ott derül ki, hogy a gyerek fél a víztől, zavarják a hullámok, és mire elkezdené élvezni, már jönni kell haza. Sok esetben az is problémát okozhat, ha új helyen kell aludni, olyankor főként a kicsik rosszabbul alszanak, ami nappal ingerlékenyebbé, fáradékonyabbá teszi őket.

A gyerekek frusztrációs toleranciája nyáron gyakran csökken, különösen, ha túl sok új impulzus és változás éri őket. Ami a felnőttek számára izgalmas és pozitív élmény, az a gyerekeknél szorongást válthat ki. Az alkalmazkodás pedig időt igényel – magyarázza a jelenség mögött álló okokat egy szakértő. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a nyári időszakban is megőrizzük a struktúrát, még ha lazább keretek között is.

Deliága Éva szerint érdemes egyensúlyra törekedni abban is, hogy a nyár ne legyen túlságosan betáblázva: "A táborokban folyamatosan alkalmazkodni kell: a közösséghez, az új szabályokhoz, az idegen környezethez. Mindez fizikailag és érzelmileg is kimeríti az ovis, kisiskolás gyerekeket.

Ezért nagyon fontos lenne, hogy a programok között - még a kamaszok esetében is - ha megoldható, maradjon legalább egy pihenőhét.

"Mivel ha három egymást követő héten át folyamatosan programokkal van tele a gyerek naptára, akkor nagy valószínűséggel megbetegszik – ez a szervezete módja, hogy jelezze: túlterhelt" – emeli ki a szakember a programok és a valódi pihenés közötti egyensúly megteremtésének jelentőségét.

A nyár egyik legnagyobb ajándéka a semmittevés lehetősége. Az a nap, amikor "nem történik semmi különös", de a gyerekek önállóan kitalálnak játékot, vagy csak fekszenek a fűben, kulcsszerepet játszik a belső egyensúly kialakításában.

A barátokkal eltöltött idő rendkívül fontos, nem csupán az óvodás és kisiskolás években, hanem a kamaszkorban is. A fiatalabbak esetében a közös élmények megélésére, legyen az szabad játék vagy valamilyen szervezett program, érdemes hangsúlyt fektetni. A családi programok szintén elengedhetetlenek, még akkor is, ha a tinédzserek először ellenállnak ennek. Ezek a közös pillanatok nemcsak a bizalom megerősítésében segítenek, hanem érzelmi stabilitást is nyújtanak a gyermekek számára, lehetőséget adva arra, hogy mélyebb kapcsolatok alakuljanak ki.

Az ideális egyensúly mindenki számára más lehet, de a nyári hónapok alatt fontos, hogy a családi és baráti élményekre is elegendő időt szánjunk. Nyáron azonban a kortárs kapcsolataink szervezése kihívásosabbá válik, hiszen mindenki más időpontban indul el pihenni, vagy éppen más helyszíneken tölti a szabadságát. Így az "otthon maradós" hetekben sokszor előfordul, hogy a barátaink nem elérhetőek, ami megnehezíti a közös programok lebonyolítását.

Ez különösen nagy kihívást jelent az óvodás korú gyermekek számára, akik ritkán vesznek részt táborokban, viszont az év során szinte folyamatosan közösségben töltik a napjaikat.

Általában néhány nap otthoni tartózkodás után érkezik el az a jól ismert mondat, amelyet a nyár során legalább számtalanszor hallhatnak a szülők: "Unatkozom." Ez egy valós és komoly kihívás, különösen a nyári szünet hosszúsága miatt. Ráadásul nem mindig enyhíti a helyzetet, ha az egyik szülő otthon dolgozik, hiszen bár fizikailag ott van, érzelmileg és figyelmével sokszor távol marad a családi élet eseményeitől.

"Ilyen helyzetekben gyakran elszabadul a képernyőidő: sok gyerek számítógépezéssel, tévénézéssel próbálja elűzni az unalmát. Ám a túl sok kütyüzés hatásait már jól ismerjük: ingerlékenyebbé, impulzívabbá válik a gyerek, motiválatlan lesz, semmi máshoz nincs kedve, csak a gépezéshez. Ezért is lenne fontos, hogy a nyári otthonlét idején is legyenek keretek. Nem arról van szó, hogy percről percre be kell osztani a napot, hanem hogy legyen egy egészséges arány: egy kis program, egy kis közös idő, egy kis szabadság - és igen, akár unatkozás is" - javasolja a szakember.

Nem világvége, ha a gyerek néha unatkozik, hiszen az unatkozásnak is megvan a maga jelentősége. Ez egyfajta kiindulópont, egy nulladik lépés, amely elindíthatja a kreatív gondolatok áramlását. Természetesen fontos, hogy milyen arányban jelenik meg az unalom az életében. Ha a nap egy részében van olyan tevékenység, amit izgatottan várhat, de nem túlzsúfolt, akkor a szabadidő lehetőséget ad arra, hogy a képzelet szárnyra keljen.

Az a fajta unatkozás, amely átvezet minket saját ötleteink világába, kreatív alkotásokba és belső motivációnk felfedezésébe, rendkívül értékes. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy legyen egy alapvető tapasztalat a gyermekek számára, hogy ezt az unatkozást képesek legyenek aktív tevékenységekbe átfordítani.

Az a gyermek, aki korábban is megtalálta az örömét a különböző tevékenységekben – legyen szó rajzolásról, legózásról, építkezésről, barkácsolásról vagy szerepjátékok világába való elmerülésről –, könnyen tölti el az önálló időt kreatív módon. Ezzel szemben az a gyerek, aki sosem tanulta meg, hogyan foglalja le magát, az unatkozás pillanataiban frusztrációval találkozik, ami csak újabb és újabb kéréseket generál a felnőttek felé: "Tarts velem!", "Csináljunk valamit együtt!".

Fontos olyan egyensúlyt teremteni a gyerekek napi programjaiban, amelyben egyaránt jelen van a szülői támogatás, a kortársi interakciók és különféle tevékenységek. Ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy a nap ne váljon végtelen animációs maratonná. Különösen fontos, hogy a gyermekeknek legyen lehetőségük egyedül is felfedezni a saját belső világukat. A kisebbek számára a szerepjáték különösen hasznos lehet, hiszen ezáltal érzelmileg is feldolgozhatják a nap során átélt eseményeket, és újraélhetik azokat a tapasztalatokat, amelyeket a számítógép vagy a tévé előtt töltött idő alatt szereztek.

A nyári hónapokban sok család életében radikálisan átalakul a napirend. A hosszú nappalok miatt még este nyolc-kilenc körül is szívesen töltjük az időt a szabadban, és csak ezt követően kerül sor a fürdésre, a vacsorára és az altatásra. Ez a jelenség nemcsak a gyerekek alvási szokásait formálja át, hanem a szülők számára is jelentős mértékben csökkenti az egyéni időt, amely a pihenésre és feltöltődésre lenne szentelve.

Aki másnap munkába áll, szinte egy időben bújik ágyba a gyermekkel, így a felnőtt kapcsolatokra és a pihenésre alig marad lehetőség.

A szakember megjegyzi, hogy a folyamatos együttlét sokszor rejtett feszültségeket generálhat. Legyen szó szülő-gyerek vagy testvéri kapcsolatról, a közelség idővel terhet róhat mind a gyerekekre, mind a szülőkre. Például, ha egy hat és egy négyéves testvér nyáron otthon van, táborozás vagy bölcsőde, óvoda nélkül, akkor a nonstop együttlét konfliktusok forrásává válhat. Ezt a helyzetet gyakran nehezen kezelik, mivel a gyerekek és a szülők sem szoktak hozzá az állandó jelenléthez. A szakember javasolja, hogy a nagyobbik testvér számára érdemes külön programot szervezni, ahol a saját korosztályával találkozhat. Emellett a szülőkkel eltöltött minőségi idő is segíthet enyhíteni a feszültséget, így mindkét fél számára könnyebb lehet a nyári kihívásokkal való megküzdés.

"Fontos, hogy a szülő ne érezze úgy, hogy a nyári szünet arról szól, hogy meg kell feszülnie; ne legyen elkeseredve, ha olykor problémák, konfliktusok adódnak. Akkor is jól csinálja, ha a gyereket ideiglenesen megterheli a sok változás, és akkor sincs itt a világ vége, ha egy-egy hét kicsit elúszik, mert nem sikerül tartani a napirendet. De talán pont ez a lényeg: a nyár ilyen, nem tökéletes! Közben pedig olyan sok pozitív hatás éri a gyerekeket: rengeteget érnek, új tapasztalatokkal és élményekkel gazdagodnak, és szeptemberben megerősödve, ezekkel az új élményekkel, tapasztalatokkal felvértezve térhetnek vissza a bölcsődébe, óvodába, iskolába" - hívja fel a túlaggódó szülők figyelmét a szakember.

Deliága Éva állítása szerint a nyári tapasztalatok önállóan is kiemelkedő fejlesztő hatással rendelkeznek, ráadásul természetes módon. Amikor a gyermek kerékpározik, görkorcsolyázik, úszik, fára mászik vagy felfedező útra indul, minden egyes tevékenység hozzájárul a fejlődéséhez és gazdagítja a tapasztalatait.

Az egyensúlyérzék, a bátorság, az önbizalom, a mozgáskoordináció csiszolása is a részei ennek a spontán tanulási folyamatnak.

A nyári időszak különleges kincseket rejt, hiszen év közben sokkal kevesebb alkalom adódik a felfedezésre és a szabadidős tevékenységekre. Ezért a nyár nem csupán a pihenés időszaka, hanem a fejlődés és a növekedés szempontjából is kiemelkedő. A gyermekek szervezete ilyenkor hatalmas munkát végez: a játék, a pihenés, az alvás és a szabadban eltöltött órák mind hozzájárulnak a fejlődésükhöz. Az igazi tanulás nem csupán a tudományos ismeretek megszerzéséről szól, hanem az élmények gyűjtéséről, a pihenésről és néha még az unalomról is, hiszen ezek mind hozzájárulnak a kreativitás növeléséhez és a világ felfedezéséhez.